Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-12-30 / 36. szám

Előfizetés: Egész évre ... 10 t'rt, Félévre .... 5 t'rt, „A Vadász- és Versenylap" kiadóhivatalához Pesten, Barátok tere 7. szám intézendő Szerkesztőségi iroda Pesten. Kerepesi út 5. sz. ide küldendők a kéziratok és hirdetések. Megjelenik e lap minden hónap 10-, 20- és 3tl-kán. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP A MAGYARORSZÁGI ÉS KÜLÖNÖSEN A „PESTI LOVAR-EGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. 36. szám. Pest, 1870. december 30. XIV. évfolyam. Az év végén. Midőn igy az év végén lapunk tartalmát átfutnék, s annak meglehetősen sokoldalú közleményeiben itt-ott lapozgatnánk — mindenekelőtt szabadjon elismerésünket nyilvámtni azon honorable right férfiainknak, kik becses közleményeikkel nehéz feladatunkban támogattak. Lapunk olvasóközönsége ugyanis, ha — fájdalom — nem olly számos is

; mint azt a szerkesztők és kiadók egy személyben óhajthatnák, de a társadalom olly osztályát képezik, mellynek igényeit csak némileg is kielégíteni: egy szerkesztőségnek annál nehezebb feladat, mert egyrészről jeles külföldi termékekhez van szokva, más részről az utóbbi évek mozgalmasb élete azon kitűnők legtöbbjét, kiknek e lapok régibb évfolyamai legjelesb közleményeiket köszönheték — ba nem is lapunk olvasásától, de tényleges közreműködéstől elvonta. Hol vannak az idők, midőn még egy gr. Andrássy Gyula ö excja, a kormány gyeplője helyett, a velejtei kopók után vigan száguldó pampa kantárait tartá ; s midőn egy Tisza Kálmán s László, b. Simonyi, Podmaniczky Fr. stb. a csákói kopók vig csaholását követék sebes paripáikon; vagy midőn még Várady Gábor, Visontai K. L., Térey, Bay B., b. Bánbidy B. gr. Keglevich Béla, Gromon D. stb. nem annyira a clubbok, delegatiók s osztályok — vaskalamussal s philippicával egymást boszantgató franctireurjei — mint kedélyes sportmenek voltak, s részint lovasélményeik, részint vadászkalandjaik oly érdekes causeriáját kiildék e lapoknak. Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy hazánk valami véletlen által azon szomorú idők be essék vissza, midőn jelesei a zöld asztaltól leszorítva, jóformán csak a sport mezején találkozhattak ; — de talán nem kétli senki, hogy az idő, midőn a politikai élet el volt zárva előttük - vadászirodalmunk aranykora vol'. Ki ne olvasná még mindig gyönyörrel azon nagymérvű és egész vidékek táj- és vadászrajzát magukban foglaló képeket, mellyekben Havas Sándor ur a Nyir- és Rétközt, Besztercze vidékét, a Bikkest, a Sárrétet, és legutóljára a mohácsi szigetek vadászatát örökité meg, s mellyek, mintegy Markó vagy Liget

1 nagyszerű képei, a pompás színgazdagság, a körvonalak tisztasága, az egyes tárgyak minu" tiosus festése mellett — az egészet mégis egy nagy ensembleben tárják fel előttünk. Kit ne ragadna meg még mindig azon merész vadászatok festése, miket gr. Széchenyi Béla, gr. Károlyi Victor és Tibor, gr. Forgáeh Károly, b. Simonyi. gr. Chotek stb. stb. a távol Afrika oroszlánjai és vadkanai, vagy az Északi tenger fókái s egyéb vadjai ellen viseltek. S ha már megcsodáltuk a külföld e hevélyes vadászatait, nem örvendeztetett-e még jobban bennünket, ha a cziblesi, göroényi, marmarosi, beregi és zempléni medve- és vadkanvadászatokról : egy gr. Kornis és Sztáray Victor, Teleky Samu grófok, b. Bornemissza stb. véres küzdelmeiről stb. olvasunk. Vagy a Sajó mentén és Borsod erdős szakadékaiban b. Orczy és Vay Bélát vidra- és nyest-vadáI adataikra követhetjük. — Érdekesek voltak gr. Károlyi Gyula, Chernel Kálmán stb. zerge- és siketfajd-vadászatai Felső-Ausztriában, de épp olly nagy élvezettel olvastuk Zerdahelyi Incze urnák Liptóban és a Szepességben tartott zerge-vadászatait; sajnos csak. hogy folytatása nem jött eddig, (ki ne volna kíváncsi : él-e még az öreg Kazsuzsár?) ski tudja: látható-e még példány e ritka vadból a Kriván bérezés gerinczein. Hasonló aggodalmak kínoznak bennünket a retyezáti zergék sorsa iránt. Van-e még belőlük pár példány, vagy hogy a Zsilvölgyét ujabb időben megelevenítő industria s felnyomuló vasuttal ezeknek is végórája ütött? (E vadászatok egyik jeles ismertetője, Maderspach is hallgat.) A társulat, mely 1860-ban 12 évre alakult, s melyben legjelesb hazai vadászaink nevei vannak elapok I860-folyamában felsorolva, semmit sem ballat magáról.Nem szeretnénk ugyan registrálói lenni e gyönyörű vad kipusztulásának, s mégis félünk, hogy a legközelebbi hir majd illyesmit hoz. Mert hogy ott csakúgy elszaporodott a csempészet és vadorzás, mint hazánk minden részében, mutatja az, hogy N.-Várad piaczán nem ritkaság az év majd minden szakában I egy pár zergét találni. Nem hiszszük pedig, hogy ezek az egyedül illetékesek által lövettek volna. Sok volna mindazon szépet előszámlálni, mi e lapok 14 évfolyamában annyi sok jeles toll által megörökíttetett. De ha némi busongással tekintünk e szép idők után, másrészről vigasztal azon néhány veterán iró és ujabb erők támogatása, kik a „Vadászlapok" értékét még mindig növelik nagybecsű közleményeikkel, s kik, bár részben maga a természet is mintegy megvonta átváltozása által tőlük az anyagot. mint például a fertői hires vizi vadászatokjeles ismertetőjétől, vagy mint a „Kecskeméti vadászatok" és a „Szegedi levelek" idyIli kedélyességü rajzolóitól: azért kedvezőtlen körülmények és elfoglaltság daczára is megörvendeztetik néha a szerkesztőséget, resp. vadászcollegáikat egy-egy gyönyörű keretű pastellel, mellynek előterében a Tisza-Duna közének vándorszárnyasai, mosolygó ege, csili