Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-12-20 / 35. szám

DEOZEMHER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 311 mel a történőkét; Ha pedig a vadász elvégezte dol­gát, az elejtett vad maradékának esnek. A nagy ke­selyű viszi itt a főszerepet, a többi madár helyet enged neki, mig az Abu Sin*) (a csör vagy a fogak atyja) megjelenik. Ennek hosszú szárai kilógnak óriási szárnyai alól és a földet érintik. Öntudatos fensőséggel sétál a tömeg közt, (a faló keselyük közt is utat csinálva magának bosszú csőrével) és bárha utolsónak jött, mégis a lakoma oroszlánrészét saját részére foglalja le. K. S. Lő-vadászat. Két szép lövés. Reszege, 1870. deczember 10. •GT. Károlyi Victor ur, mérki é3 pusztateremi er­deiben, az első havat felhasználva, e hó 6. és 7-én vadászatot tartott, melyen a vadász-ur, kilenez ura­dalmi erdész és személyem volt szerencsés részt venni. Az eredmény 74 nyul, 4 róka és 3 vaddisznó volt; a negyedik erősen megsebzett süldőt a bekö­vetkezett lágy idö miatt (a hó elolvadván) nem lehe­tett eddig kinyomozni. El nem mulaszthatom inegemliteni azon két szép lövést, melly e vadászat alkalmával tör­tént. Ugyanis a szives házi gazda (G. K. V.) egy vadorzó kutyát kétszáz lépésről golyóval lelőtt; Simon Károly föerdész pedig meszebb lőtá­volból töbször bebizonyított ügyes lövéssel egy ró­kát szintén golyóval teritett le. Mint ez időben ritkaságot magam a 6-án tartott hajtásban egy erdei szalonkát lőttem. L. L. Kassa, decz. 14. 1870. Tiszt, szerkesztő ur ! A Kassán és környékén mai napig rendezett vadászatainkról kevés érdekest ir­hatok, ugyanis az általam jelzett vaddisznóvadászat részint a gyakori esőzések, részint pedig a rende­zők részéröli napról naprai halogatás s határozat­lanság miatt mindaddig balogattatott, még egyszer az illető erdőkerülök által azon hirrel lepettünk meg, mikép a vaddisznók nem győzvén az ellenök rendezendő vadászatot bevárni, eddigi tanyájokat ott hagyva, ép egészségben. Isten tudja hová, elköl­töztek. Hja! a sok szakács elsózza az ételt. Ennek ellenkezője történt a gr. Forgách Kálmán ur szalánczi uradalmához tartozó erdőségekben, ugyanis: a mult hó végén vaddisznók ellen meg­tartatott vadászaton egy hatalmas vadkan esett el, melly Kassára hozatván, alkalmam volt e derék va­dat láthatni", szerintem 3—4 éves lehetett, s olly kövérre hízott a lurkó a jó makkon, miszerint kizsi­gerelve s leperzselve 2 mázsa 72 fontot nyomott; ezen szép siker azonban drágán volt megfizetve, mi­után a t. gróf ur legderekabb s ügyesebb 2 ku­tyáját a bőszült vad agyonvágta, kettőt pedig olly veszélyesen megsebzett, mikép fölépülésükhez kevés a remény. Derék bátor vad volt tehát, melly vitézül s nem gyáván harczolt életéért, mígnem a kutyákkali vias­kodása közben egy jól sikerült lövés által, leterit­tetett. Apróbb vadrai vadászataink sikere tűrhető, ugyan­is eddigelé ötszöri hajtóvadászatainkon, mellyekben 10 —-15 lövész vett részt, mai napig 81 darab nyul, 5 róka, s november 22-én még 1 erdei szalonka is lövetett. E hó 19-én őzvadászatunk lesz, valamint az ünnepek előtt többrendbeli vadászatok foguak ren­deztetni — a sikerről leszek bátor a. t. szerkesztő­séget értesíteni. Áldás békesség édes hazánkra ! Harcz és háború a vadak ellen ! V. J. *) a marabut-gólya. A palánkai kincstári uradalom vadtenyészeti és vadászati viszonyai. Vadászati viszonyaink zilált állapota okozza, hogy vadállományunk tekintetében nemcsak a nemzet­gazdászati lucrativitást, de még a régiebb állapotot sem tarthattuk fel. s igy önként következtethető a vadtenyésztés hanyatló állapota, pedig hazai köz­gazdaszatunk mostani fejlettségi fokához mérten kétségbe nem vonható a vadtenyésztés jelentősége, mert szerintem a vadhús nem fényűzési czikk, de bár hogy szépítsük is a dolgot, mégis valóságos pénzes áru, s pedig házi állataink husálladékához mérten, értékes áru, mi tekintve a folyvást pusztító marba vészt, a fogyasztandó hustapszerek sulyegye­ne helyreállitásaképen nagyobb mérvben szerepel­hetne ; de egyéni nézetekből kiinduló balfogások, a tulajdonjog elferdítése, jóformán tönkre silányitják a vadtenyésztéshez! kedvünket, söt ennek még csak megkezdhetését is. Azután meg vadászatunk, a helyet hogy rendszeresen űzetnék és óvás alatt állna, avatatlan pusztitó kezekbe került, az olly nagyon kedvelt haszonbérleti értékesités utján, mellyböl aztán mindenki duplán akarja kivenni a dézsmát. Ennek következménye aztán, hogy különben de­rék sváb népségünk gyakran munkáját is elhanya­golva, ötvenével barangolja be sik mezeinket, s nincs ott aztán sem vadászati idény, sem tenyésztési te­kintet, pusztul minden, s ami száz lövés után sértet­len vagy sebesülve elbordbatja irháját, vesznie kell a lesben. E nem igen vigasztaló vázlat után igen kies fekvésű, s mondhatom a vadtenyésztésre szer­fölött alkalmas szép I3135 31 7/i2oo hold területű erdeink vadállományát könnyen sorjegyezhetem. A fönti területből 3 172 81 1/i2oo hold (1 — 30) fiatalos erdő, 7176 89 2/,2oo hold szálerdő, 1839 76 6/-­hold tisztás, 846 lt 5/.„. szántóföld. — E terüle­ten vagy harmincz darabból álló nagy féltékeny­séggel örzött őzállomány talán még van, mellyböl évenkint 3—4, jobbára bak, löve­tik csak el, mindenesetre sokkal nagyobb, sőt pá­ratlan őzállomány tenyésztethetnék itt, ba rende­zetlenség, úgynevezett honoratiorok általi vadte­nyészeti zavarás, orvvadászat, a legeltetés nagy, majdnem korlátlan terjeszkedése, a legújabb idő­ben, ezt minden tekintetben nem gátolná. A nyúlról ez idéa keveset mondhatok, tenyész­tésére a mondott irtó hadjáraton kivül, az egész évi időjárás is kártékonyán folyt be, s létszámát annyi­ra csökkenté, hogy mostig ezen idényben 20 darab­nál több el nem ejtetett, vadászata különben ugy az erdőben mint a mezőo, a sok sár és viz miatt, esik nagy fáradsággal gyakorolható, de kíméletesen is keilend majd bánunk a szegény tapsifülessel, ha csak magvát jövőre Csehországból hozatni nem akarjuk. Rókászat jó ígérkezik, de ellövetvén általam kettő, beláttam, hogy novemberi időnk daczára, en­nek lanybasága miatt, prémje meg nem erősödött még kellően, s várnom kell mig értéke növekedik, hogy legalább ez fedezze majd némileg az általam a vadászatjog gyakorlásáért fizetett félszáznál több f irintot. Oszi szalonka-vadászatunk gyenge volt, 52 darabnál mindössze sem esett el több; szórványosan húztak, s a sok esö miatt nem is jár hattunk kényünk-kedvünk szerint utánok, igaz, a sok hivatalos irka-firka 13 sok bosszuesörü életmen­tője volt. Fogoly itt (perdrix cinerea) a ritkaságok közé tartozik már, egy-két csapat mutatkozik csak, s eb­ből mostig alig sikerült négyet ellőnöm. Vizi vadunk a nagy Humboldt jósolta vizáradási cyklusok megujulása kifolyásának látszó sok viz mellett kevés volt, öszszel 30 darabig rúgható sán­szaloukát (scolopax major), sártyukot (scolopax gal­linago) és selyemszalonkát (scolopax galinula) lőt­tünk el. Ritkaságként néhány czigány ruczát (anas nigra) is kaptunk. A vad kacsa különben szintén ritkaság, talán majd a tavasz vissza-szólitja régi tenyészhelyeikre, melyek a száraz években iparkodó honpolgárok olcsó szerreli meggazdagodására szol­gáltak, termesztvén rajtok kendert Az előrebocsátottak után levelemet azon őszinte óhajjal zárom be, hogy minden ex professo vadász és erdész vagy vadászatkedvellö, ne csupán mulatság és időtöltésnek, de nemzetgazdászati forrásnak te­kintse és akként kezelje vadászatunkat, tisztelje ápo­ló törvényeit, s a vadtenyésztést nálunk a szüksé­gesség és lucrativitás törvényei által okadatoltnak is­merje, s iparkodjék erről polgártársait is meggyőzni, kiktől mostanra —• „vadászi üdvözlettel" bucsuzunk. Illok-Palánkán 1870. novemberben G. J. erdögondnok. Ya dá§2®táska 8 Hogyan flzetteté meg a „kajmán" az 5 bőrét. Az utolsó paraguayi háború alkalmával Bra­silia kormánya elhatározta volt egy puskaporos to­rony lerombolását, mely az egész Rio Grande do Sul kerületnek szolgált raktárul, bogy a fő­várost illy veszedelmes szomszédságtól megmentse. Kiválasztottak egy szigetet, az említett folyamban, vagyis inkább lagunábau mintegy mfidnyi távolságra. A város, az igaz, meg volt mentve egy felrobbanás veszélyétől, de a lőpor a folyam gyakori áradásai és a szigeten állandó nedvesség által annál inkább volt veszitendö minőségéből. Hogy a lőport ezen veszélytől megmentsék, D .. . mérnök barátunkat annak szellőztetésére küldték ki. Ez a szigeten, a mennyire lehetett, kényelmesen el is szállásolta magát deszkabódékban egy csapat mun­kással. Miután ott fris hust nem lehetett kapni, vitt magával sok csirkét, melyek szabadon járkálhattak. Kellemetlen hatással volt tehát reá, midőn egy reggel észrevette, hogy csirkéiből igen sok hiányzik. Ele­intén munkásaira gyanakodott, de később meggyő­ződött ártatlanságuk felől. Szállásom a fővárosban egy könyvárusnál volt, ki nagy vadász, kevéssé természettudós és több tu­dományos társulatok levelezője stb. Reggelinknél e következő levelet kaptuk : „Kedves barátaim! fegyverkezzenek fel puskák­kal, golyóval és hideg vérrel, mert csirkéim rablója pánczélozott. Csolnakom várja önöket. . D . . ." Néhány perez alatt bevégeztük reggelinket, fel­fegyverkeztünk, könyvárusom bezárta blltját, anél­kül, hogy az okról tudósította volna közönségét, és csólnakunk felé igyekeztünk. Ez csak egy kivájt fatörzs volt, mely elég sebe­sen haladt ugyan négy emberünk evezőcsapásai alatt, de ha valamelyikünk csak kissé is megmoz­dul, rögtön felfordult volna. Mintegy háromnegyed óra alatt D ... barátunk­nál voltunk, ki tárt karokkal várt bennünket és meg­magyarázd, bogy a szigeten kopársága daczára kajmá­nok tartózkodnak, és egy különösen nagy példány lopja csirkéit olly időben, midőn bármennyire vi­gyázz inak is, a bogarak zúgásától nem lehet köze­ledtét észrevenni. Az azelőtti napon este látták, midőn a homokban aludt, bizonyosan akkor emésztette az elveszett két csirkét,. . D ... kiadta rögtön a rendeletet, hogy ne háborgassák s értesítsenek bennünket. Tervünkben ugy állapodtunk meg, hogy én és D. szárazról támadjuk meg, könyvárus Nimródunk pe­dig csolnakban evező embereinkkel együtt a par­tokra fog felvigyázni. Ugyanazon helyen, hol mult nap látták, kitet­tünk egy karóhoz kötött csirkét, remélvén, hogy rendes szokását megtartván, ismét ott fog szárazra jönni. D ... és én a nem távol bokrok közé rejtőztünk ; mindenikünknél kettős csövű golyós fegyver volt, golyóink pedig, hogy bőrén átmenjeuek, aezélbegyiiek voltak. Az igazság kedvéért megyjegyzem, hogy az itteni kajmánok, vagy is inkább alligátorok kevésbé ve­szedelmesek az emberre, mint a Ganges- vagy Nílus­ban tartózkodók; nagy ritkaság hogy fürdő embert bántana, szárazon pedig nem is támadja meg, sőt, ba már védeni kénytelen magát, akkor is könnyen kikerülhető; helyzetünk tehát nem volt olly ve­szélyes, mint látszanék. A csolnakban lévőkkel megegyeztünk, hogy éles füttyentéssel jelezzük a kajmán megjelenését, sze­repünk egyelőre csak várakozás volt. Két óra múlva, | midőn éppen azon gondolkoztam, hogy unilmas ily

Next

/
Oldalképek
Tartalom