Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-12-20 / 35. szám
DEOZEMHER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 311 mel a történőkét; Ha pedig a vadász elvégezte dolgát, az elejtett vad maradékának esnek. A nagy keselyű viszi itt a főszerepet, a többi madár helyet enged neki, mig az Abu Sin*) (a csör vagy a fogak atyja) megjelenik. Ennek hosszú szárai kilógnak óriási szárnyai alól és a földet érintik. Öntudatos fensőséggel sétál a tömeg közt, (a faló keselyük közt is utat csinálva magának bosszú csőrével) és bárha utolsónak jött, mégis a lakoma oroszlánrészét saját részére foglalja le. K. S. Lő-vadászat. Két szép lövés. Reszege, 1870. deczember 10. •GT. Károlyi Victor ur, mérki é3 pusztateremi erdeiben, az első havat felhasználva, e hó 6. és 7-én vadászatot tartott, melyen a vadász-ur, kilenez uradalmi erdész és személyem volt szerencsés részt venni. Az eredmény 74 nyul, 4 róka és 3 vaddisznó volt; a negyedik erősen megsebzett süldőt a bekövetkezett lágy idö miatt (a hó elolvadván) nem lehetett eddig kinyomozni. El nem mulaszthatom inegemliteni azon két szép lövést, melly e vadászat alkalmával történt. Ugyanis a szives házi gazda (G. K. V.) egy vadorzó kutyát kétszáz lépésről golyóval lelőtt; Simon Károly föerdész pedig meszebb lőtávolból töbször bebizonyított ügyes lövéssel egy rókát szintén golyóval teritett le. Mint ez időben ritkaságot magam a 6-án tartott hajtásban egy erdei szalonkát lőttem. L. L. Kassa, decz. 14. 1870. Tiszt, szerkesztő ur ! A Kassán és környékén mai napig rendezett vadászatainkról kevés érdekest irhatok, ugyanis az általam jelzett vaddisznóvadászat részint a gyakori esőzések, részint pedig a rendezők részéröli napról naprai halogatás s határozatlanság miatt mindaddig balogattatott, még egyszer az illető erdőkerülök által azon hirrel lepettünk meg, mikép a vaddisznók nem győzvén az ellenök rendezendő vadászatot bevárni, eddigi tanyájokat ott hagyva, ép egészségben. Isten tudja hová, elköltöztek. Hja! a sok szakács elsózza az ételt. Ennek ellenkezője történt a gr. Forgách Kálmán ur szalánczi uradalmához tartozó erdőségekben, ugyanis: a mult hó végén vaddisznók ellen megtartatott vadászaton egy hatalmas vadkan esett el, melly Kassára hozatván, alkalmam volt e derék vadat láthatni", szerintem 3—4 éves lehetett, s olly kövérre hízott a lurkó a jó makkon, miszerint kizsigerelve s leperzselve 2 mázsa 72 fontot nyomott; ezen szép siker azonban drágán volt megfizetve, miután a t. gróf ur legderekabb s ügyesebb 2 kutyáját a bőszült vad agyonvágta, kettőt pedig olly veszélyesen megsebzett, mikép fölépülésükhez kevés a remény. Derék bátor vad volt tehát, melly vitézül s nem gyáván harczolt életéért, mígnem a kutyákkali viaskodása közben egy jól sikerült lövés által, leterittetett. Apróbb vadrai vadászataink sikere tűrhető, ugyanis eddigelé ötszöri hajtóvadászatainkon, mellyekben 10 —-15 lövész vett részt, mai napig 81 darab nyul, 5 róka, s november 22-én még 1 erdei szalonka is lövetett. E hó 19-én őzvadászatunk lesz, valamint az ünnepek előtt többrendbeli vadászatok foguak rendeztetni — a sikerről leszek bátor a. t. szerkesztőséget értesíteni. Áldás békesség édes hazánkra ! Harcz és háború a vadak ellen ! V. J. *) a marabut-gólya. A palánkai kincstári uradalom vadtenyészeti és vadászati viszonyai. Vadászati viszonyaink zilált állapota okozza, hogy vadállományunk tekintetében nemcsak a nemzetgazdászati lucrativitást, de még a régiebb állapotot sem tarthattuk fel. s igy önként következtethető a vadtenyésztés hanyatló állapota, pedig hazai közgazdaszatunk mostani fejlettségi fokához mérten kétségbe nem vonható a vadtenyésztés jelentősége, mert szerintem a vadhús nem fényűzési czikk, de bár hogy szépítsük is a dolgot, mégis valóságos pénzes áru, s pedig házi állataink husálladékához mérten, értékes áru, mi tekintve a folyvást pusztító marba vészt, a fogyasztandó hustapszerek sulyegyene helyreállitásaképen nagyobb mérvben szerepelhetne ; de egyéni nézetekből kiinduló balfogások, a tulajdonjog elferdítése, jóformán tönkre silányitják a vadtenyésztéshez! kedvünket, söt ennek még csak megkezdhetését is. Azután meg vadászatunk, a helyet hogy rendszeresen űzetnék és óvás alatt állna, avatatlan pusztitó kezekbe került, az olly nagyon kedvelt haszonbérleti értékesités utján, mellyböl aztán mindenki duplán akarja kivenni a dézsmát. Ennek következménye aztán, hogy különben derék sváb népségünk gyakran munkáját is elhanyagolva, ötvenével barangolja be sik mezeinket, s nincs ott aztán sem vadászati idény, sem tenyésztési tekintet, pusztul minden, s ami száz lövés után sértetlen vagy sebesülve elbordbatja irháját, vesznie kell a lesben. E nem igen vigasztaló vázlat után igen kies fekvésű, s mondhatom a vadtenyésztésre szerfölött alkalmas szép I3135 31 7/i2oo hold területű erdeink vadállományát könnyen sorjegyezhetem. A fönti területből 3 172 81 1/i2oo hold (1 — 30) fiatalos erdő, 7176 89 2/,2oo hold szálerdő, 1839 76 6/-hold tisztás, 846 lt 5/.„. szántóföld. — E területen vagy harmincz darabból álló nagy féltékenységgel örzött őzállomány talán még van, mellyböl évenkint 3—4, jobbára bak, lövetik csak el, mindenesetre sokkal nagyobb, sőt páratlan őzállomány tenyésztethetnék itt, ba rendezetlenség, úgynevezett honoratiorok általi vadtenyészeti zavarás, orvvadászat, a legeltetés nagy, majdnem korlátlan terjeszkedése, a legújabb időben, ezt minden tekintetben nem gátolná. A nyúlról ez idéa keveset mondhatok, tenyésztésére a mondott irtó hadjáraton kivül, az egész évi időjárás is kártékonyán folyt be, s létszámát annyira csökkenté, hogy mostig ezen idényben 20 darabnál több el nem ejtetett, vadászata különben ugy az erdőben mint a mezőo, a sok sár és viz miatt, esik nagy fáradsággal gyakorolható, de kíméletesen is keilend majd bánunk a szegény tapsifülessel, ha csak magvát jövőre Csehországból hozatni nem akarjuk. Rókászat jó ígérkezik, de ellövetvén általam kettő, beláttam, hogy novemberi időnk daczára, ennek lanybasága miatt, prémje meg nem erősödött még kellően, s várnom kell mig értéke növekedik, hogy legalább ez fedezze majd némileg az általam a vadászatjog gyakorlásáért fizetett félszáznál több f irintot. Oszi szalonka-vadászatunk gyenge volt, 52 darabnál mindössze sem esett el több; szórványosan húztak, s a sok esö miatt nem is jár hattunk kényünk-kedvünk szerint utánok, igaz, a sok hivatalos irka-firka 13 sok bosszuesörü életmentője volt. Fogoly itt (perdrix cinerea) a ritkaságok közé tartozik már, egy-két csapat mutatkozik csak, s ebből mostig alig sikerült négyet ellőnöm. Vizi vadunk a nagy Humboldt jósolta vizáradási cyklusok megujulása kifolyásának látszó sok viz mellett kevés volt, öszszel 30 darabig rúgható sánszaloukát (scolopax major), sártyukot (scolopax gallinago) és selyemszalonkát (scolopax galinula) lőttünk el. Ritkaságként néhány czigány ruczát (anas nigra) is kaptunk. A vad kacsa különben szintén ritkaság, talán majd a tavasz vissza-szólitja régi tenyészhelyeikre, melyek a száraz években iparkodó honpolgárok olcsó szerreli meggazdagodására szolgáltak, termesztvén rajtok kendert Az előrebocsátottak után levelemet azon őszinte óhajjal zárom be, hogy minden ex professo vadász és erdész vagy vadászatkedvellö, ne csupán mulatság és időtöltésnek, de nemzetgazdászati forrásnak tekintse és akként kezelje vadászatunkat, tisztelje ápoló törvényeit, s a vadtenyésztést nálunk a szükségesség és lucrativitás törvényei által okadatoltnak ismerje, s iparkodjék erről polgártársait is meggyőzni, kiktől mostanra —• „vadászi üdvözlettel" bucsuzunk. Illok-Palánkán 1870. novemberben G. J. erdögondnok. Ya dá§2®táska 8 Hogyan flzetteté meg a „kajmán" az 5 bőrét. Az utolsó paraguayi háború alkalmával Brasilia kormánya elhatározta volt egy puskaporos torony lerombolását, mely az egész Rio Grande do Sul kerületnek szolgált raktárul, bogy a fővárost illy veszedelmes szomszédságtól megmentse. Kiválasztottak egy szigetet, az említett folyamban, vagyis inkább lagunábau mintegy mfidnyi távolságra. A város, az igaz, meg volt mentve egy felrobbanás veszélyétől, de a lőpor a folyam gyakori áradásai és a szigeten állandó nedvesség által annál inkább volt veszitendö minőségéből. Hogy a lőport ezen veszélytől megmentsék, D .. . mérnök barátunkat annak szellőztetésére küldték ki. Ez a szigeten, a mennyire lehetett, kényelmesen el is szállásolta magát deszkabódékban egy csapat munkással. Miután ott fris hust nem lehetett kapni, vitt magával sok csirkét, melyek szabadon járkálhattak. Kellemetlen hatással volt tehát reá, midőn egy reggel észrevette, hogy csirkéiből igen sok hiányzik. Eleintén munkásaira gyanakodott, de később meggyőződött ártatlanságuk felől. Szállásom a fővárosban egy könyvárusnál volt, ki nagy vadász, kevéssé természettudós és több tudományos társulatok levelezője stb. Reggelinknél e következő levelet kaptuk : „Kedves barátaim! fegyverkezzenek fel puskákkal, golyóval és hideg vérrel, mert csirkéim rablója pánczélozott. Csolnakom várja önöket. . D . . ." Néhány perez alatt bevégeztük reggelinket, felfegyverkeztünk, könyvárusom bezárta blltját, anélkül, hogy az okról tudósította volna közönségét, és csólnakunk felé igyekeztünk. Ez csak egy kivájt fatörzs volt, mely elég sebesen haladt ugyan négy emberünk evezőcsapásai alatt, de ha valamelyikünk csak kissé is megmozdul, rögtön felfordult volna. Mintegy háromnegyed óra alatt D ... barátunknál voltunk, ki tárt karokkal várt bennünket és megmagyarázd, bogy a szigeten kopársága daczára kajmánok tartózkodnak, és egy különösen nagy példány lopja csirkéit olly időben, midőn bármennyire vigyázz inak is, a bogarak zúgásától nem lehet közeledtét észrevenni. Az azelőtti napon este látták, midőn a homokban aludt, bizonyosan akkor emésztette az elveszett két csirkét,. . D ... kiadta rögtön a rendeletet, hogy ne háborgassák s értesítsenek bennünket. Tervünkben ugy állapodtunk meg, hogy én és D. szárazról támadjuk meg, könyvárus Nimródunk pedig csolnakban evező embereinkkel együtt a partokra fog felvigyázni. Ugyanazon helyen, hol mult nap látták, kitettünk egy karóhoz kötött csirkét, remélvén, hogy rendes szokását megtartván, ismét ott fog szárazra jönni. D ... és én a nem távol bokrok közé rejtőztünk ; mindenikünknél kettős csövű golyós fegyver volt, golyóink pedig, hogy bőrén átmenjeuek, aezélbegyiiek voltak. Az igazság kedvéért megyjegyzem, hogy az itteni kajmánok, vagy is inkább alligátorok kevésbé veszedelmesek az emberre, mint a Ganges- vagy Nílusban tartózkodók; nagy ritkaság hogy fürdő embert bántana, szárazon pedig nem is támadja meg, sőt, ba már védeni kénytelen magát, akkor is könnyen kikerülhető; helyzetünk tehát nem volt olly veszélyes, mint látszanék. A csolnakban lévőkkel megegyeztünk, hogy éles füttyentéssel jelezzük a kajmán megjelenését, szerepünk egyelőre csak várakozás volt. Két óra múlva, | midőn éppen azon gondolkoztam, hogy unilmas ily
