Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-30 / 33. szám

D

E

O

Z

EM

H

ER 20.1870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 295 ' nak nagyobb részét; eredmény ; 2 suta és 1 bakőz ; 62 nyul és 5 fáczán. November 23. a prágai vadaskertben vadásztunk, melyben mostanában 55 db fő- és talán 35 db dámvad éli világát kedve-kénye szerint. Tiszta időben, igen jó kedélyben (t. i. bő villás-reggeli után) a társaság délutáni 1 órakor volt helyén. Jóllehet a szarvasok nem „neszeztek," s csendesen, magányosan előzve a suták nagyobb számú kondáját, és épen sem távol jöttek lövésre, ők ma mégis szent Huberttel lehettek egyfelől, másfelöl némi vadászlázzal szövetkezve, mert szarvast nem tudtunk ejteni; helyettük esett két dámbak, egyik-egyik 136 fontot nyomott zsigertelenül, zsigcrelve pedig 102 —j— 98 fontot; azt hiszem, 4 éves baknak tűrhető ; lapátjaik kitűnők. — A fővad, miután sok a szarvas, az öszszcl cserkészeten is lövetett; esett is egy csapos, mely zsigeretlen 196 fontot és egy 12-es, mely 290 fontot nyomott. — Az elejtett őz-sutákról el kell mondanom, hogy ezek azért lövettek, mert olly szép szaporodásunk van, bogy a bárom évre beosztott vadásztéreken annak idején bátran lőhessünk mindenre, a mi jön. Augustus hónapjától tartó folytonos esőzések által az uradalom pusztáin cs rónáin, azaz tarlók, vetések- és repezéken vadászni lehetetlen lévén, ez évben (ha talán karácsony felé legfeljebb), itt sem a tapsifülesre, se semmire nem lehet vadászni, mert a sár feneketlenné teszi a talajt. És most ínég valamiről ! A V. és V. lapnak 32-dik számában sok érdekkel olvasgattam O. A. ur azon czikkét, mellyben kitűnő avatottság és szakértelemmel tárgyalja azon kérdést, hogy a Lancaster és Lefaueheux között mi az előny, és mi akülömbség. Annyi szép tapasztalással irt ezikkhez bajos már liozzá is adni ; azonban a „V. és V. lap" ez érdemben azon egyetlen egy és kirekesztőleges magyar küzdhomok, melyen, mint neutrális téren, vívhat mindenki, és adjon is sz.-Hubert közénk továbbá is annyi egyetértést, hogy legalább e téren, politikai színezetünk figyelembe nem vételével oly loyaliter, mint a jó vadászok kedélye engedi, találkozhassunk; mely kellem egyébként csak is a szerkesztőség tapintatában rejlik. E czikkhez teliát azt vagyok bátor hozzáadni: A Lancasternek előnye á 11 i t ó 1 a g a gócztüzben í-rjlik. — No már most valamennyi fegyverkovács- és fcgyvertulajdonoshoz azon kérdést merem intézni : hogy talán a Lefaueheux nem gócztüzü ? Hiszen a Lancaster és Lefaueheux között csak azon csekély és semmis különbség létez, liogy az egyik (t. i. Lefaueheux-) rendszer töltényeiben a gyutacs függirányban (vertical), a Lancasterben v i zirányban (horizontal) fekszik. Miért már ezért magunkat ily csalódásban ringatni ? A Lancasternek azon előnye, liogy tölténytolóval van ellátva, volna tehát megvitatandó. Ez értelemben tisztán kimondá 0. A. ur már, liogy ez inkább hátrány, mint előny; és igaz is. Tessék csak hideg szélben, télen próbálni a Lancastert, midőn a vadas'. bőrkesztyűvel van ellátva; midőn ólmos eső éri a társaságot hajtás között, a hideg idö és északi szélben merev lészen kéz és ujjak, — mennyivel elönyösebb ilyenkor a czövekkel ellátott Lefaueheux. Ebben csak már senki sem kételkedhetik. A mi a lőképességet i leti, erre nézve azt merem állítani, hogy ezt talán széles e világon több szakavatcttsággal meg nem Ítélték sehol, mint Csehországban. E honnak leghiresebb puskásai, kikuek idejök, módjuk és vadjuk in infinitum van, kiknek többje 8—10 mázsa gübeeset fogyaszt évenkint : azt állítják és be is próbálják : bogy a régi e 1 ő lt ö lt ők legjobban lőnek; — és igazuk van. A mult évi „Jagdblatt

"-ban hosszasan nyilatkoztam az iránt, liogy vadásztársakból alakult ötös bizottmány jelenlétében. 50 (ötven) lépésnyi távolságról lőttem az. esz mi lövölde helyiségében 100 árkus papirra — és pedig Lefaueheux, Lancaster és elöltöltő fegyveremmel, többrendbeli göbecsOsel; s ime, vadászszavamat adom, hogy különbség seminö sem volt; liogy 50 lépésnyire valamenynyi fegyver több izben és mindig egy hatással lőtt; — és végül , hogy a 8-as, 10-es göbecset az elöltöltő legjobban lőtte; minden lövés után egyegy iv papírral boríttatván a czéltábla, másképen lehetetlen vala meggyőződni. Mai napig már a hatodik válaszban olvasom a „Jagdblatt" európaszerte elterjedt olvasói és vadászok nyilatkozatában azt, liogy kétségtelen az, a mit mondottam és állítottam. Vadásziidvöt minden jó vadásznak és sz. Hubert kegyeletét minden hasznos vadnak kívánja Egy öreg vadász. Udvari vadászatok Gödöllőn. (November 21—26.) Gödöllő, 1870. nov. 26. Tiszt. Szerkesztő ur ! Becses megkeresése folytán sietek Ont az itteni udvari vadászatokról egyelőre is röviden a következőkben tudósitni. O Felsége vasárnap, nov. 20-kán délután érkezett Gödöllőre egy külön vonaton; kíséretében voltak : szárnysegédje gr. Bellegarde és két belső segédje : gr. Uexküll és Krieghammer őrnagy. Ugyanazon éjjel még 0 fensége a toskanai nagyfejedelem is megérkezett segédtisztje (br. Majnieri 1) kisére étében. Nov. 2 1-kén regg. li 5 órakor cserkészettel kezdődött meg a vadászat a sz.-királyi, martonbereki és baghi erdőkben, és reggeli és esteli rendes barkácsolás mellett két teljes napig tartott. Nov. 23-án hajtóvadászat volt a babatlii völgyben, mellyen mint 0 Felsége vend 'gei résztvettek : 0 Fensége József föhg, ő excell. L ónyay pénzügym. Gablenz altábornagy, Ka-ausz ezredes, L . . . hadsegéd és Benitzky Fer. urod. kormányzó. Nov. 24, 25 és 26-kán kevés megszakitással ismét a cserkész-vadászatok folytatódtak. Az egész heti vadászat alatt elejtetett összesen 15 szarvas suta, 4 bikaborju és 8 róka; miből Ő Felségére 7 suta, 3 borjú és 3 róka jutott; és pedig mindjárt az ehő reggeli cserkészeten (nov. 2 5-kén) 3 sutát és 2 borjut lőtt. A toscanai nagyfejedelem O fensége 5 sutát és 1 rókát ejtett el. A fővad vadászatánál kizárólagosan használt golyósfegyverek közül 0 Felsége a király egy elültöltő kétcsövüt, a toskanai megyfejedelem pedig egycsövű lefaueheux cserkésző fegyvert használt. Ez itt megemlített két fegyver igen élesen és olly bi'-tosan hordott, liogy gyakran a cserkészet vagy hajtás közben feltűnt rókákat szintén biztosan lehetett golyójukkal elejteni, A hátultöltők egyátalában cserkészetnél azon tetemes előnyt nyújtják, hogy a nagy fáradsággal beért fővadra, ha első lövésünk talán hibáz — a zörej nélküli tölthetés mellett egy második, sőt harmadik lövést is tehetünk, miután a vad az előtte sokszor ismeretlen durranásra — lerettenve megáll, ha további neszt nem foghat. A tartós esőzések folytán feneketlenné vált utak miatt a jelenlegi udvari vadászatok a gödöllői urodalom távolabbi erdőségeire nem is terjedhettek ki, s ezért jelenleg a mácsai erdőségben olly gyönyörűen fekvő kir. vadászkastélyt sem lehetett Ő Felsé gének használni. A gödöllői udvari vadászatok 28-káD ismét megkezdődnek, s ha a cserkészetnek olly előnyös ködös idő tartós lesz, leginkább a vadászat e neme fog gyakoroltatni, mellyek eredményéről a t. szerkesztőséget nem késein annak idején bővebben értesitni."') K a 11 i n a Károly, kir. főerdész. Vad᧣-tá§ka. A st.. .i pap és a tizenhárom borzeb története, mint azt egy vadászaton hallottam.**/ Tisztelendő Fr. . . ur derék, joviális ember, kit községe igen szeret, s ki maga is szereti a jó tréfát *) Igen kérjük. Szerk. **) Vig vadászlakoma után a csutora keringése mellett az adomázás nem olly szalonias spherákban forog, mintha hölgyek vannak jelen, s bizony némelly genreutöl egy prude gouveruante rosszul lenne, hanem vadászember legfelebb jót nevet rajta; mint a jelenlegin is : hisz olly természetes dolog. és anekdotákat. Oda fenn a begyek közt levén világa, mint több hasonszőrű társa, ö is igen kedveli a vadászatot, botanicát s üres idejét a hegyeken mászkálással s kis házi gyógyszertára számára hasznos füvek keresésével- szokta tölteni. Illy végből sokszor a legnagyobb csúcsokat is megmászsza, sőt egyszer oda fenn is hált, mi azonban majd roszul ütött ki;. valami megnyomta ott őt (mint az odavaló tájiak szokták mondani.) Ő maga nem igen szeret erről beszélni; valami ijesztő dolog történhetett vele, mit teljesen soha sem tudott megmagyarázni, csak annyit tudott, hogy a regg első pirkadásánál megoldta a kereket, s sietett le a hegyről, a hogy csak a reverenda engedte, s tanácsolta aztán mindenkinek, hogy oda fenn ne merjen egy éjet tölteni. Később a derék lelkész egy más plébániábi költözött át; a hegymászással s a vadászattal azonban itt is mindig jó barátságban volt. Egyik reggel a sp. . . i erdészhez látogatott el, hogy az iskola-házhoz szükséges tüzelőfa végett beszéljen vele, s a hogy egyik szó a másikat adta, a beszélgetés a vadászatra s vadász-ebekre tért át, s hogy mennyire fogy a vad s a jó vadász-kutyák ; közbe az erdész pár pohár tiszta fenyöszeszel udvarolt a papnak. — Ez a thema soká ki nem fogyott volna, mert az erdész nagy barátja volt az ebeknek, különösen a borzebeknek, mellyekböl tizenhárom példánynyal bírt, s mellyek szép tulajdonságairól és kalandjairól igen sokat tudott beszélni, s hogy milly fegyeletnben tartja őket, s bogy a környéken alig történhet vadászat, ha ő tizenhárom borzebével meg nem érkezik. — Hallgassa csak — beszélé nekem múltkor a tisztelendő ur — mi történt velem s e tizenhárom ebbel. Egy nap hát az erdésznél vagyok s a téli fáról beszélgetek vele, s mert künn gonosz idő volt, a tizenhárom borzeb is a szobában kuksolt a kemencze padkáján, melly mögött közel egy pad is állott, az ablak pedig nyitva volt. Időközben az én erdészem kimegy, hogy az ölfarakók után nézzen, s hamarjába nem is tér vissza. Én azalatt méregettem a szobát alá is föl is, a kissé drága fa árát számítgatván magamban, a hogy egyszerre csak el kezd engem az erdész fenyvespálinkája nyomorgatni, mintha mindjárt kólikát kapnék; eleinte csak szaladgálok ide-oda, hanem utoljára is, gondoltam magamban, senki sincs a szobában, aztán meg nem is ollyan nagy szégyen az, hiszen csak szelek, s az nagyon természetes dolog, — —- piff! paff! puff. . . . . Alig hogy igy könnyiteni kezdtem magamon, inidön az eddig nyugodtan szundikáló borzebek kezdenek felugrálni a kuczkóból s vonitva, szűkölve sziládnak az ajtónak, de az be lévén zárva, utczu fel a padkára és ki az ablakon, mintha nyárssal kergetnék őket. Ejnye de finnyásak eburaimék, gondoltam magamban, csodálkozva nézvén a manővert, midőn éppen erdészem belép a szobába. — Hát tisztelendő uram mit csinál az ebekkel V — kérdi. — En ? Én semmit se csináltam velők ; én lassacskán sétálgattam a szobában föl és alá, midőn egyszerre, mintha a skorpió csípte volna ineg őket, felugráltak s kiszökdöstek az ablakon ! — Hm ! Ez ugy lehet tisztelendő uram. hanem maguktól csak még se bolondultak meg ugy; mondja meg tisztelendő urain, mit csinált? — No ha már éppen meg kell tudnod, hát biz én a fenyövizedtöl felfújódva, pár szelet eregettem ki. — Ahán ! Lássa főtisztelendő ur, már most értem az ebek manöverjét. Van köztük egy kópé, az is igy bűzöl néha-néha, s miután nem tudom, melyik az, hát mikor igy büdösödik, akkor mind a tizenhármat jól elkorbácsolom. J. Z. Vegyes* Szarvas-kopófalkát akar jövő tavaszra alakitni a lepsényi vadásztársaság s e végből magán körlevélben meghivja az illetőket: nyilatkozzanak január l-ig, hajlandók-e egy 3 évre alakulandó, szarvasthajtó vadásztársulatba lépni. Az alakuló és szervező gyűlés jövő január első hetében (a versenyegyleti-gyük'skor) Pesten tartatik meg. A nyilatkozatok gr. Nádasdy Ferencznek — Nádasdy-Ladányra (ut. p. V.-Palota) küldendők. Indítványozók: Id. gr. Bat-