Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-11-20 / 32. szám

NOVEMBER 20. J870. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 285 hetők előtt van még respectusa. Bámulja, csudálkozáeábin rácitálja a szokott plirásist, hogy „mégis h . .. t a ne'met", aztán beismeri czélszerüségét, meg is próbálja, de nem accentálja (acceptálja) és nem tartja meg, mert tölténye drága, s inert töltéséhez nem ért. Kaputos osztályunknál azonban, ba mind járt nem tebetősb is az illető, a lefaucheux nem ritka többé, sőt Szegeden már négy lancaster is van, világos bizonyságául annak, hogy a korral baladni tudunk, vagy hogy az újdonság vágya s a majmolás maszlaga rajtunk is fog. Ezen négy lancaster közül bárom az én vadászcompániámra esik, s igy egy év óta elég alkalmunk volt párhuzamot vonni a lefaucheux és lancaster közt, minélfogva az egyebütt is e kérdéskörül mutitkozó érdekeltséget tekint e, talán időszerű lesz e részbeni saját tapasztalataimat e lapokban lcirni, hogy a két rends er iránt a mennyire lehet, tisztába jöjjünk, vagy, a mi ép olly* kívánatos, legalább az eszmecserét e lapokban megindítsuk. Az angolok átalábau jobban szeretik a lancaster, vagyis góeztüzü hátultöltőt; mig a francziák, belgák, s Európa continenséuek legtöbb vadásza a lefaucheux hive, kivéve a poroszokat, kik a gyútüsliez szokvák, melly úgyis csak válfaja a gócztüzfegy vernek, ; a poroszok eziránti előszeretetét szomszédaik a lengyelek is osztják azért, mert közelebb juthatnak hozzá, s mert töltényei jóval olcsóbbak mint amazokéi, de viszont e töltények csupán egyszer használhatók. Azonban egyedül az angolok foglalkoznak nagy mé.vben a sajtóban a fegyverek külön rendszereivel, mig a többi európai népeknél csupán sporadice jelen meg egy-egy ismertető vagy ócsároló czikk a sportlapok hasábjain, pedig e kérdésnek technikai, erőmütani, ipar és kereskedelmi nagy jelentősége van épen azért, mert alig bir egy tárgy olly roppant közönséggel, mint a lőfegyver, melly annál inkább érdekli a vadászt, mentől kevesbbé rendelkezhetik a szenvedélye kielégitéiéhez kivánt vagyonnal, s épen azért óhajtja, vajba unáravilág ez irányban megállapodáshoz jutna s a technikailag legtökéletesb s legtartósabb fegyver találtatnék fel, nehogy az ein er a sok pénzbe kerülő újítások rabja legyen. Nálunk tudtommal eddig csak Kimer ur emelt szót a lancaster mellett, ámbár ő maga is több lefaucheuxt ad el, mint lancastert; de ezen egy felszó'aláson tul, melly pro aris et focis reclamenak vehető inkább, mint párhuzamositásnak ; több öszsz hasonlítást nem olvastam. Különösen két előnyét kivánta Kirner ur kiemelni, és pedig először azt: hogy a lancaster a csöveknél alkalmazott töltény-tolóval (extractor) bírván, a töltényt a puska megnyitásakor maga tolja kifelé, n ásods or azt: hogy a por a lancasterhüvelyben (töltényben) a löportöltés közepében gyuladván meg (nem mint a lefaucbeuxnél a töltés aljában) sebesebben sül s ég el s tökéletesebben fejleszti ki lőporgázait, minélfogva a lancaster kevesebb port igényel és élesebben hord (jobban öl) mint a lefaucheux. Véleményem szerint a tölte'ny-kitoló nem előny, hanem szükséges rosz, mert nélküle a lancaster-töltény nem volna kivehető a csökamrából, s előnye ezentúl csak annyi, hogy csupán a töltény kihúzásának vonalát rövidíti meg kissé, de a kézzel való további kihúzás nélkül a töltényt cs tk ugy nem vehetjük ki a csőből, mint a lefaucheuxnél. Sőt mert a jó és rendesen szorosan járó lancaXer-töltéuynél a kupacs felöl s a töltény alljáu semmi gáz és füst sem illan el, a papirhüvely még jobban tágulván ki a lövés folytán mint a lefaueheux-hüvely, többszöri gyorsan ismételt löv.'s után a töltény bereked kamarájában s ebkor a tölténytoló megtagadja a szolgálatot; mikor aztán a három karmu töltényfogóval kell a hüvelyt kirántani, vagy ba ennek sem enged egészen, vesszővel kiütni elölrül, s mert az illy berekedt hüvely a cső lehajlását is gátolja, mi a lefaucheuxnél soha sem fordulhat elő, annálfogva ez irányban a lefaucheux könnyebben levén kezelhető, föltétlenül elönyősöbbnek bizonyul be. A második tételt illetőleg, „hogy a lancasternél a lőpor a töltés közepéu gyuladván, e miatt a lőport gyorsabban és teljesebben emészti fel, vagyis tökéletesebb gázkifejlést és innen következtetett erősebb lövést idéz elő" ez olly hypothetikus állitás, mellyet elhinni lehet, de bebizonyítani épen nem. Higyje tehát a ki akarja, éi nem; mert azt tartom, hogy egyenlő lőpor ennél is amannál is ugyanazon, technice kiszámithatlan gyorsasággal fog meggyuladni és elégni, akár elől, akár hátul, akár közepett gyújtatott meg, — és mert soha sem tapasztaltam, hogy a lefaucbeuxnél az elsülés csak egy gondolattal is későoben kivetkezett be, minta lancasternél, s mert soha sem vettem észre, pedig sok ezer lövést tettem vele, h gy a lőpor a lefaucheuxuél egészen meg ne égett volna, mint ez a kupacsos fegyverekné

1, főleg téli nedves időben, szokás. Végre azon állitás, bogy a lancaster élesebben lő, tehát jobban öl, mint a lefaucheux, a gyakorlati vadásztéreu még be nem bizonyult. Mert mindkettőnél a töltés helyes elkészítésétől függvén az erös lövés, ugyanaz , ki a lefaueheux-hüvelycket roszul tölti meg, az ekkép megtöltött lancaster-hüvelylyel sem fog éles lövésre szert tenni. Sőt e tekintetben mindig az lesz előnyben, ki — caeteris paribus — tökéletesebb hüvelyeket basznál, minők Gevelo' párisi vagy Eley Brother's londoni elsőrendű zöld töltényeik, melly gyárakban a lefaueheux-töltényeket is ugy készítik, hogy kupacsszegeik mellett csakúgy nem illannak el gázok, mint a lancaster-töltények kupacsaik mellől, mert legújabban a kupacsszegeknek conicus formát adtak. Az angolok, inidőu tavai az unalomig megvitatott két rendszer közt párhuzam >t vontak, barom előnyt hoztak fel a lancaster mellett, de csakis ezt a harmat állították föl a lefaucheux ellenében és pedig : a) hogy a lancasteruek töltér.ytolója van, — b) liogy töltényei jobban zárván el a töltény-kamarát, nem piszkolják be a csövek alját s az álfart ugy mint a lefaucheuxk, — c) hogy töltényeik hordhatóbbak (offer greater portability), mert hiányzik náluk a lefaucheux töltényekből kiálló kupacsszeg, minélfogva kényelmes ibben összerakhatok a táskába s kevesebb tért foglalnak el. Szó sincs tehát a jobb lövésről. Az a) alatti előnyre már fentebb mondván el czáfolatomat; — ab) alatti megvan a lefaucheuxnél is, ha töltényei tökéletesek és szorosan járnak a kamarában, — különben a másodszor megtöltött lan castertöltény is átereszt gázt és füstöt; — a c) alatti előny pedig nem sokat nyom a latba, sőt illusorius, inert a hátultölthetők hüvelyeit nem szokás közönséges vadásztáskában bordani, hanem tölténytáskában ; a mit pedig a vadász ezenfelül hord, azt itt is, ott is gonddal kell a ládába összerakni s azt más, nagy kocsi viszi, nem pedig a vadász maga. Szerintem a lancaster csupán egy előnynyel bir a lefaucheux felett, s ez az, hogy az egyszer kilőtt lancastertöltényt so

1-kai könuyebben, gyorsabban és biztosabban lehet uj kupacscsal ellátni, mint a lefaucheux-töltényt, feltéve, hogy nem azon prágai legújabb töltényeket használjuk, mellyeket Kiruer ur ajánl, mert ezek újra fel nem kupacsolhatók, tehát lövés után eld bandók. De tekintve 1-ször, hogy mi magyarok a lancasternek jóformán még csak egy faját ismerjük, s ennek spirális rugókon járó peczkei sokszor berekedvén a kupacsba, csak ügygyei bajjal és időveszteség mellett hozhatók szabályszerű állásukba ; — 2-szor, bogy a másodszor használt jó kupacsos hüvely, (de még a kevésbé finom minőségű uj hüvely is) nemcsak az álfart (bascul), de magát a peczket is, annak spirális rugóját, és a piston csatvonóját fel egész a kakasfej aljáig bekormozza, s ezzel minden sürübb lövöldözéssel járt vadászat után amaz alkatrészek gondos tisztogatását teszi szükségessé, — 3-szor, bogy a spirális peczekrugó is egyszer elvesztheti ruganyosságát, vagy épen eltörik a vadásztéren, s ezzel vég? a mulatságnak, a mi mind meg nem történhetik a lefaucheuxnél, — tekintve végre 4-szer, bogy a leirt különféle alkatrészeknél fogva a lancaster complikáltabb mint a lefaucheux, a lőképesség pedig mindkettőnél egyforma : mindezekből következik, bogy a lefaucheux, mellynek azonfelül töltényei olcsóbbak amazokénál — közhasználatra nyösebb a lancasternél. S még egyszer visszatérve a két rendszerű fegyver löképességére, állithatom, hogy életemben legszebb lövéseimet lefaucheuxvel tettem, 16-sal ugy mint 12-essel, s csak az ujdonsigi viszkete* és sok részt az angol „Field" ajánlatainak hódoltam, midőn tavaszszal lancastert is szereztem, mellynek lövésével szintén teljesen meg vagyok elég'dve, s csak, mint fentebb jeleztem, spirál's rugókban járó peczkeit s töltéuytolóját nem tartom tökéletes segédeszközöknek s óhajtanám, vajha már nálunk is olly peczkeket alkalmaznának, mint \V. W. Greener vagy Powell et Sons B rminghamben. Az előbbinek fegyverein ugyanis a peczket a kakas huzza fel rugó nélkül, az utóbbi gyáros lancastereinek peczkei a puska megnyitása k izben húzódnak vissza a kilőtt tölténytől. Nem mulaszthatom el még ezúttal megérinteni, mikép az angoloknál, kiknél eddig csaknem kötelező szabályul divott, bogy a 16-os hátultölthetö göbecspuskáuak legalább 27 >/

a hüvelyk, a 12-esnek pedig legalább 30 angol (a mi mértékünk szerint 29) hüvely hosszú csövekkel kell birnia, hogy a lőportöltést teljesen fólemészsze, tehát jól löjjön — Whyte ezredes azan tapasztalathoz jutott, liogy a hátultölthetőknek a cső megrövidítése nem .árt ugy, mint a kupacsos puskának, melly illy műtét után löképességéböl rendesen vészit, s hogy ő maga 2G hüvelyknyi csövekkel biró 16-osával, egyik barátja pedig a 22 hüvelyknyi 12-esével ép olly jól, sőt a czélzásnak a csövek megrövidítése után természetesen megkönnyített gyorsaságát tekintve, még jobban lőttek mint akkor, midőn e puskák hosszabb csövekkel birtak, ennek azon észszerii'eg elfogadható okát adván, hogy a papirbiivelyben a port nyirok nem érhetvén, s ugyanaz az erősen járó fojtással és a töltény becsavarásával lefogva levén , már a hüvelyben tökéletesen meggyulad, s igy minden gázait, tehát teljes erejét már a cső farában kifejti, s a gázok a fojtás oldalain előre el nem illanhatnak, mint a kupacsos régi fegyvereknél. Es ezt magam is, ki e részben eddig ugy az angolok, mint egy németországi igen értelmes, de a hosszú csövek mellett kai-doskodó ismerősöm nézetére esküdtem volna, hajlandó vagyok elhinni, mióta N. barátom 26 hüvelyk hosszú csövekkel biró lefaucheux-jét működni láttam, és magam saját 2 7 hüvelykes csövű 16 os lefaucheuxmmel, 58 kimért lépésnyire, 12-es göbecscsel egy olly zöld fejű öreg vad-gácsért lőttem, mellynél nagyobbat soha se láttam. Curiosumkép megérintem, hogy tegnap a csöngelci pusztán még két jó kövér fürjet lőttem foglyászat s nyulászat közben, a mivel felvidéki ember illy időtájt alig dicsekedhetik, de nálunk épen nem tartozik a csudák közé, mert volt idő, hogy piano november 4-én gazos kukoricza-tallón öt fürjet lőttem egymásután. 0. A. Kárpáti képek, i. Virág kert és lengyel nyereg. (Folytatás.) A tó keleti partján kies gyepsziget emelkedik ki a merev kövilágból, mely hivólag kínálja puhapamlagát. Foglaljunk tehát helyet rajta s tekintsünk a viz mélyébe. A tó színe sötét-zöld, — fenekén görgeteg gránit szikladarabok halmaza. Csillogó felületén letükrözve látjuk az ég kék szinét aattyufellegeivel, az övező bérezek ormait a tópart kőhalmazát henye fenyveseivel. E képek a tófenék sima kőfelületein többször visszatükröződve olyforma alakokit mutatnak, minőket az ismert játékszerben, a caleidoseopban láthatunk. Vegyük most még tekintetbe ezen hely vadregényes fekvését, s azon elfogódott gondolat nenetet, melylyel majd minden turista útnak indul: akkor uzy hiszem, nem kell nagy képzelődő tehetség ahhoz, hogy az ember józan észszel és tiszta szemmel olyasmit is lásson, a mi nem létezik. A tó 1640 méternyi magasságban fekszik a tenger szine felett, és körülbelöl 200 méter hosszú és 45 méter széles. Vize, mely a virágkertböl ered, jéghideg, a mi természetss, mintán a bosszú tóból folyik; ezt pedig a lengyel nyereg sziklanyilásaiban s rejtett katlanaib n az olvadó hóviz táplálja. Azon