Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-10-30 / 30. szám

266 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. OCTOLER 30. 1870. voltak, egyszerre csak a vonal hosszában puffogtak a lövések. Most már mindenikünk kiváncsi volt az eredményre ; azonban alig hagyok el helyünket, midőn gyorsan lutott a hir végig, hogy két medve, és egy vadsertés a hajtás eredményei, — persze erre azonnal örömujjongás tört ki minden ajakról. Az egyiket nagyságos Szirmay miniszteriális tanácsos ur, a másikat méltóságos gr. Sztáray Antal ur huszárja ejtette el; — egy harmadikra is történt több lövés, s ámbár súlyos sebet kapott, •—- mert egyik lövés után fel is bukott, — de csakhamar felkelvén, tova menekült, nyomozták ezt azután, de eredmény nélkül. Az egyik medve him, s igen szép kifejlett példány, a másik még fiatal, a vad emse is körülbelöl másfél mázsás lehet. Még azután rendeztünk egy hajtást, hol egy róka esett; volt vadsertés is, de visszafelé a hajtók között kitört. Ezután megelégelve az eredményt, visszatértünk az erdészlakboz, honnét kiki hazafelé vette útját. Nagy Józse f.*) Agarászatok a közép-tiszai vidékről. Tóbik (Tisza-Roff), oct. 12. 1870. Tisztelt szerkesztő ur ! A mult évben sajnálatomra későn esett tudomásomra, hogy a t. szerkesztőség óhajtaná a lőtt vadak számát megtudni, de kedvesen venné azt is, ha a sporstmanek a kopászok és agarászok által elfogatott róka és nyul mennyiséget szabatosan megállapítva, beküldenék. E felszólítás ugyanis csak akkor jött tudomásomra, midőn már az agarászatot rég megkezdettem, de csonka és nem hiteles tudósítással nem akartam szolgálni. Bár egypár agarász észleletét olvasva, ugyancsak jót nevettem, mert én egy nap több nyulat fogattam meg, mint, ama süldő agarász egész öszszel ; télben, gondolom, talán nem is érik agarai a nyulat. A dunántuli tudósítónak pedig inkább hiszem, hogy rókafogói vannak, mert ő is ugyan kevésre ment egy agarász-idcny alatt. Feltettem tehát magamban, hogy az idén pontosan fel fogok jegyezni minden nyulfogást és az átlagos eredményt; ha t. szerkesztő urnák terhére nem leszek vele, pár szóval szeretném t. lapja hasábjain recapitulálni. Igaz, nagy különbség van a tavalyi és az idei nyul-létszám között, mert a mult évben tarló-szabadulástól kezdve oct. 12-ig, fiam jegyzése szerint, 150 nyulat fogattunk 5 kölyök agarammal, egyet sem szalasztva el Volt nap, midőn 16 esettel, és ez augusztusban, a legrekkenöbb forróságban volt; a mi, tekintetbe véve, hogy előtte két nap szintén 9, másnap 15 esett el, tekintélyes kis összeg. En 1831. óta agarászok s középszámitással (minthogy sok ideig pontos naplót vezettem) 1851 évig — mint azt az agarak futásáról irt könyvecskében a 17 §.-ban meglehet olvasni — tízezer nyulat fogattam, természetesen nemcsak a magam agarát kell érteni; igy hát ha nem a legszakértőbb, de mindenesetre a legnagyobb gyilkosa én vagyok a szegény tapsifülesnek. Igaz, hogy én sem időt, sem talajt nem tekintve, derüve-borura fogattam : nagy hó, nagy buza, mártius — az nekem mindegy volt; (sokan fognak igy felkiáltani: elég csúnya indiseretio, mind a nyulak, mind a vetések, de főleg a régi törvények iránt is!) A vetésekre nézve igaza volna e szemrehányásnak, ha valaha szegény embernek kárt tettem volna, a nélkül, hogy kétszeresen ki nem pótoltam volna: a miért azon előnyben részesültem idáig, hogy igen sokszor a tulajdonos utasitott legszebb árpájába, hogy ott van egy nyul, s maga is segített taposni. A nyulakra nézve egyébiránt azon hitben vagyok, hogy ők csak oly kiaknázhatlanok,mint a vielitskai sóbánya ; de határtalan szenvedélyem, mely mindig fokozódva nő bennem, s azon tapasztalat, hogy a nyulak vándorállatok, és az egész éven át — csak de*) Alkalmilag a környékről többet is kérünk. K ár, hogy a vad elejtése körülményesebben nincs 1 leírva. Szerk. ' czembert és januárt kivéve, — kölykezvén, eey öreg nyul legkevesebb 32-ed magával áll ki a síkra; és megfontolva azt : ha én nem, más keriti kézre hajtóvadászatokon, hurkokkal, lesben ; azonfelül róka, sas, komondor, árviz, nagy záporok pusztítják el előlem : nem voltam s nem is leszek irányokban kimélettel, mig a törvény oly szigorún nem rendelkezik, hogy nolle-velle kénytelen leszek engedelmeskedni; de akkor is czollstoekot hordok magammal, s esak is ha a §.-ban megirt mértéken felül lesz a hó, fordulok haza, bánatosan elvesztett szabadságomat könynyezve ; vagy pedig haszonbérlek egy jó nagy terrénumot, hol ugy hiszem folytathatom szenvedélyemet, mert ki házát felgyújtja a pusztában, csak magának tészen kárt, és csak a Bach-rendszer alatt volt büntetve ; mert a vétkes gondatlanságból eredt tüz, ha a Hortobágyon történt is, börtön- és testi büntetéssel járt, mi az én hü öreg Jáncs gazdámmal is megtörtént. Meggyuladt ugyanis az istálló, melybe minden marhám beleégett, de neki is 25 évi keresete, sőt maga is alig tudott kiszabadulni; de még ezenfelül elvitték T.. Füredre és ott 1 2-öt kapott, s egy havi börtönt. A testi büntetéstől nem voltam képes megmenteni , pedig ez pusztán történt. Igy ugyan talán nem járok, ha nagyobb hóban mennék is ki, mint meg lesz engedve. A törvény soha sem bajlódott ezzel sokat, bár ha még most is fennáll; mert magok, törvényhozó őseink vét ttek az ellen legjobban ; de miéit? mert tavaszszal az agarászat legszebb, mivel a nyulak legfutósabbak. A ki ezt nem tudja, az nem a nyulat sajnálja, hanem a vetését félti; igy hát hát csak hajtsuk mig lehet, s ne legyünk anyira irigyek, kivált midőn csak a nagy uradalmak mondhatják azt, hogy nyulakat tenyésztenek. De ugyan miért is kimélnök az istenadtát, mint a mostani nemzedék kivánja, mely pálezát tör azok feje felett, kik a törvényszabta időn túl merészelnek agárral vagy kopóval szenvedélyük lecsillapítása végett olykor kiránduki: mig ellenben ahajtóvadászatokon 200 — 300 egyén tere i össze szegény benczéket, hogy 50 — 60 puskás 15 — 20 lépésnyire nyugodtan várva leteritse egyedül a lábába bizakodó, különben gyáva állatkákat; ez lehet-e szenvedély, vagy valami nagyszerű élv, hogy 300—400 nyul legyen összehalmozva, melynek felét a vadászlegények és kerülök puskázzák le. Azt hiszem egy kis jövedelemág ez is, s igy az egész nem egyébb speculalionái. Még mielőtt az idáig elfogott nyulakról szólnék, megemlitem azt, mit igen sokan nem tudnak ; átalában azon véleményen vannak a vadászok, hogy ott van esak a nyul nagy számmal, hol tilosok vaunak ésmégis az idén többnyire mindenünnen panaszkodnak, hogy nincs a tilosokban se nagyon. Elhiszem, mert 40 évi tapasztalás után arra jöttem, hegy a a nyul ott található nagy számmal, hol szereti a talajt, nem hol a kerülök őrzik . Azon határra, melyben én lakom, három tilalmas környék dül ; szabad benne agarásznom, de mindig más három határban, mely nem til- s, szoktam böviben lelni a nyulakat mig azokba csak vajmi ritkán megyek,mert nem találok semmit. Van egy kedves agarász-terrenumom, nem több 600 holdnál, de több nyul van rajta, mint az emiitett tilosokban 6000 holdon, pedig miudig oda járok. Hol a nyul szeret lenni, onnan ki nem lehet irtani, mert ha ma kilövünk vagy fogatunk 10-et, holnap vándorlásokban jöhet helyébe 20. Most már röviden elmondom, hogy az idén csak szeptember hó 12-én mentem ki agaraszni s e mai napig nem fogattam többet 36 nyúlnál, mert valósággal ugy látszik, mintha sokkal kevesebb nyul volna, mint tavaly. Pedig nem az az ok, hanem a rendkivüli sok búvóhely, és természetes, hogy a kopár földre még csak az öregek kívánkoznak s hogy őket megtaláljuk, nem szükség a kukoriczát, melynek még nagy része most is fennáll, keresni, hanem a végtelen parajokban hamarább is búvóhelyet talál, a süldő pedig egyátalában a sűrűségbe húzódik. Igy hát a mit találtam, annak is nagy része be nem mutatható volt, vagy ha beérték az agaraim, a nagy bozót- és tengeribe sokan megmenekültek ; mig tavaly, ezen időre 150-böl egyet sem szalasztottam el, pedig most két évesek, tehát erősebbek is. Ennyit irhatok jelenben s majd újévre szolgálok több és érdekesebb tudósítással. *) Ezen 4 jelenleg jó agaramból kettő eladó s pedig, hol vasúti állomás van, a vevő költségére elküldöm, vagy ide szívesen elvárom. Egy párnak, egy kan- és egy nősténynek az ára 2(10 frt, a másik párnak, szintén egy kanés egy nőstény, 300 frt. Retsky András A menyét és hölgymenyét. (Folytatás és vége.) Némely szoba-természettudós kétségbevonta azon tényt, hogy a menyét áldozatának vérét a nyakér megnyitása után kiszívja ; de saját szememmel meggyőződtem ennek igazságáról. A menyét ebben is, mint sok másban, tökéletesen a nyestre ütött. Mikép lehetne, — az ellenkező esetet feltéve — az, hogy a zsákmányul ejtett nyúlon a vonaglás csak olly rövid ideig tart? Az általa megtámadott nyul jajkiáltása alig kétpercz múlva elhal, jeléül, hogy az áldozatnak, mely az illy hareznál soha nem „sebvérez" (vérzik), kimultát nem az alig észrevehető seb okozza, hanem lüktető életének hiánya. De ennél is nagyobb bizonyíték az, hogy a menyét, kivált nagyobb állatok megejtésénél, mintegy a kábulatig tela szijja magát. Ezen állapotában, — melyet részegséghez lehet hasonlítani, — mihez még az állatnak gyilkolása közben nyilatkozó nagy izgatottsága járul, nagyon könnyen keritbetjük öt hatalmunkba. A különben olly óvakodó és emberkerülő illyenkor mintegy vak és bolond, és néha a zsákmánynyal együtt, melybe mélyen beleharapta magát, felemelhető, a mint eit két esetben magam tapasztaltam. Az imént leirt rablógyilkosságok nagyobb mér tékben ismétlődnek a hölgy menyétnél, mely mintegy kétszer akkora, mint a menyét, de különben alakra, színre és jellemre nézve hozzá egészen hasonló, és n ajdnem olly gyakori is. E két koma, kifejlődött haramiajellcgüknél fogva a nyestek egész családjának kölcsönözték nevüket (Mustela, menyét). És joggal. Mert fel- és lemenő rokonaik közül egy sem, még a nyest sem közeliti meg választottunkat lényének sokoldalúságát tekin ve. Mindketteje a kisebb állatokat a nyakcsigolyák szétzúzása által öli meg, és azt csaknem egészen felemésztik, mig nagyobb vad húsát nem érintik. És itt különösen szemünkbe tűnhetik azon képesség, melylyel szájukat harapás közben kinyithatják ; ebben felülmúlják valamennyi atyafiaikat, még a görényt is, és ezt kiilöuösen az alsó állkapocs mozgékonysága által eszközölhetik, mellynek izmai, valamint a fejizmok általában csudálatos módon nyújthatók. Ha ezen sajátságát előbb és jobban vették volna szemügyre, nem kaphatott volca látna azon téves nézet, azon módra nézve, melyet a menyét tojásra való kémjárataiban követ, a mely több más igaztalanság és tévvélemény kisérctében belföldi állataink szokásairól és életmódjáról elterjedt. E mende-monda szerint az állat képes volna egy tyúk- vagy galamb tojást torkában elvinni. Mily absurdum! valljon megfontolta-e valaki e mesék terjesztői közül, hogy és mikép hozza az állat a tojást azon helyre ? lábaival-e s jelesen csülkeivel? Igen, ha őrlő volna ! de még akkor is nehezen menne. Vagy talán a szájával ? de hisz akkor a tojást fogai között tartva sokkal kényelmesebben vihetne el; a mint hogy valósággal nincs is máskép. A hölgymenyét ugy, mint a nyest, — s ezt saját tapasztalásomból mondhatom — a tojást fogaik közé veszik és felette nyújtható szájokban viszik azt búvóhelyük felé. Itt az állatok ismét ép oly nagy miivésziséget árulnak el a tojás kinyitásában, mit előbb áldozataik vére kiszívásában. A tojjáshéjjak közt nem ritkán találkoznak olly üres tojások, melyeken alig észrevehető kis nyilas van, a melyen át tartalmuk kiüríttetett. Azonban eddig a menyétet és hölgy meny étet csak nyári öltözékébon vizsgáltuk, szóljunk még egypárszót téli ruhájukról.Nyár utolján és őszkor mindketten lassan-lassan fehérbe öltözködnek, a menyét tisztán abban pompázik, a hölgymenyét sem különben, kivéve a kis fekete vitorlát farka hegyén. Ezen, gyakran csak télen végét éiö szőrmeváltást a vadász „színváltozás"-nak nevezi, melly az állatot sokkal *) Elvárjuk. Szerk.