Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-01-30 / 3. szám

22 Vadászati élményei Korytniczan. Ii.*) Korytnicza természeti szépségei. — Vadászati kirándulás és vadállomány. — Császármadarak, siketfajd, özek. — Pisztráng-halászat. — A vidék flórája. A délelőtt befejezett vadászat után, mellyen az eredmény ugyan kevés, de az éldelet tökéletes volt, az emiitett vadászlakban a magunkkal hozott eleséget kedélyesen költvén el, egy részét vadászjellegből folyó democraticus elveknek hódolva, a személyzettel megosztottuk. Három órát jelzett az óramutató, midőn egyszerű, de Ízletes ebédünket elvégeztük. Az alacskai nektárból uj eröt meritett erdész és J. P. a hazautazásra gondolni sem akarván, a délutáni kellemes órákat felhasználandó, a völgy jobb oldalát képező magaslat erdőségében még egy kirándulást terveztek. Ez ajánlat V. és L. társaim által, minden további rábeszélést kizárólag visszaut.asittatott, — engem azonban vadászszenvedélyem az ajánlott terv készséges foganatosítására ösztönözött. Pár perez múlva tehát., ujult erővel és ujult reményekkel, a vadászszemélyzet hangos csevegései közt, egyideig megmászhatlan hegytető alatt, a Röcze patak szárazon maradt jobboldali medrében, aztán a völgy jobb oldalára diilö kaszálókon, számtalan bugyogvány mellett, egy a délelőttihez hasonló, de sokkal meredekebb rét-teknön kapaszkodtunk azon pontig, hol az erdész utasításához képest állást foglalnom kelletett. E pont síirü erdővel benőtt két hegvborda közötti gyepszönyeges homorulat volt, igen kedves kilátással a likavai vár-romra és Rózsabegy kies vidékére. Alig rejtém el magamat egy magános mogyoróbokor mögé, honnan a más oldalról várvavárt rötvad elől tökéletesen elfödve, a legkényelmesebb tüzelésre leendett kilátásom, midőn a szemközt fekvő erdöszéli füves dombon az indákat és eperszárakat mozogni és egy-egy madár fejet, időnként kiemelkedni láttam. Fegyveremből az özgöbct kivonni és madárgöbecscsel megtölteni pillanat müve volt; de még ki sem léptem jóformán rejtekemből, midőn egy folt császár-madár fölreppenéso után azon sajátságos moraj keletkezett, mi ezen madárfajt anynyira jelezi, s mi a vadász idegzetére mindannyiszor ollyan kellemesen lüktető érzést gyakorol. Az eltűnt vadak után sietve, a vizsla nélküli cserkészetet azonnal megkisérlém, de a fölriasztott család olly hirtelen elszéledt, hogy egy távolról fölkelt és fölöttem levő fára ügyesen fölgallyazott és megejthetlenül elröpült fiókon kivül, föltalálnom többé egyet sem sikerült. Ezalatt pár egyes kopó-, később az egész falka csaholása fejlett ki a begyborda másik oldalából, és mindinkább közeledni hallatszott, majd egy ismételt lövés duranása viszbaugzott az előttem meredő kőszirt tájékáról a nélkül, bogy a hajtás megszűnt volna; süt a vad, rögtönös fordulat után, egyenes irányt véve, a va*) Az J-8Ő közlemény lapunk rnult évi folyamának 29-ik számában jelent meg, s folytatását kérő levelünk eltévedése okozá a késedelmet. Felkértük ez icly 11 i frisseségii aquarell-képecskék tiszt. Íróját, a jövö idényről is megörvendeztetni becses közleményeivel. dász területről eltávozott. Ez úttal F. erdész hibázott el egy gyöngyörü bakot, ki különben igen jó lövész, hanem a közelében ólálkodó ebvezető miatt a vadra kellő időben nem lőhetett. Mig ezek történtek, addig egy a falkától elmaradt kopókölyök kezdett nyomozni valamit., hajtása mindinkább élénkült és közeledett; mig végre egészen közelemben egy kétségbeesett éles sivalkodás után hirtelen csend következett. A hely színére sietvén, előttem egy 4—5 hetes öz-iinőcske feküdt megfojtva, a szegény állat utolsó hebelletét épp azon perczden adta ki. — Különösen jellemzi a vadászt, hogy mig egy kutya által megfojtott vad, vagy egy késsel kivégzett állat sorsa fölött szive sajnálkozólag elérzékenyül: addig a lőfegyver általi öldökléseket legélvezetesb időtöltései közé sorozza. Több eredménynyel jártunk másnap a rózsavölgyi tilalmasban, menynyiben P. J. vadász társunknak ekkor egy a hajtás zajából véletlevül előugrott igen szép bakot sikerült leterítenie. E kirándulás alkalmával a pisztránghalászatnak szántam egy fél napot, melly minden esetre megérdemli — alkalmatos patakok és csermelyek közelében — a kisérletet. A mérsékelt, mondhatni üde légelyü völgyek, kristálytiszta vizű patakok, tarka kövecsü medrekkel és virányos partokkal, a horogon eviczkelő rózsaszinü petytyes hófehér balak, a partvidéki elevenzöld ligetek: olly tényezők, mellyek a kedélynek kedves éldeletet eszközölnek, s az éldelettel összekötött foglalkozás a testre és egészségre edző s frisitö befolyást gyakorol. Pár órai kísérlet után 10—12 darab foglalt helyet, halászhordócskámban, köztük két '/, és egy '/

2 fontos is találkozott; mig némely kisérlő a fürdőből, 3—4 órai vesződés után sem volt képes egy-két apróságnál többet horogra keríteni. Ami onnan van, bogy a pisztráng halászat rendkivüli óvatosságot igényel. Fődolog, hogy a horog-zsinórra kötött parafa akként igazittassék hozzávetőleg, bogy a csalétek a viznek körülbelül fenekét érintse, mert a pisztrángfélék — más melegebb éghajlat alatti balak szokásától eltéröleg — többnyire a fenéken szeretnek tartózkodni. Ezenkívül, tekintettel a kora reggeli és késő délutáni órákra, ki keresendők a zukatagok alatti simább fölületü vizmedenczék, és ezek nem viz-mentében, hanem oldalról neki kerülve keresztben közelitendők meg. A horog valamelly bokor mögül vagy árnyas helyről, vagy ilyennek hiányában kellő távolságról, bukva akként vetendő, hogy a viznek csupán felszinc és csak is a jelző parafa látszassék; mert az ezüst habok e fürge, hímes oldalú lakói az első szemrevett árny vagy mozdulatra, melly a partokon jelentkezve csendéletüket megzavarja: villámgyorsan illannak tova, s többé azon a helyen horogra nem kerülnek. Ha első vagy második dobásra szerencse nem akad, ugy a balász bátran tovább mehet, mert e rendkivül szemes és torkos faj azon pillanatban szokta a zsákmányt megragadni, mellyben az éppen a vizbe merül; — a bedobáskor szemre nem vett és sokáig egy helyen tartott étket csak nagyritkán és csak véletlenül találja meg. — Az esőzés utáni szökés vizben eszközölt horgászat többnyire szép sikert eredményez. Sz. P. (Vége követk.) Melyik gulyó érvényes; az első-e, vagy a halálos?.. A bécsi „Jagdzeitung"-ban merült fel e kérdés, s a mult évben élénk tollbarczot idézett elő a legilletékesb vadász-tekintélyek közt: „inellyik golyó érvényes; az elsö-e, vagy a halálos?" Okot reá O. hadseregbeli kapitány és R. birtokos közti fogadás szolgáltatott, minek eldöntésére később a „Sporn" szerkesztősége kéretett fel; ez azonban egyenes Ítéletre nem határozhatá el magát, hanem Németország első vadásztekintélyeit kéré fel a dologhoz szóllás" ra. Tiz vadász nyilatkozott részint a „J. Z."ban, részint az emiitett lapban, s nyilatkozataik eredménye a következő: I. Második Ernő, szász-coburggótbai berezeg, ki mint jeles vadász ismeretes egész Németországban, azt mondja: a két utóbbi évszázad szobása szerint azé a vad, kinek golyója először találja azt, minden további kérdés nélkül — halálos-e a seb vagy nem. II. Br. Weltheim, braunacbweigi herezegi udvari vadászmester. Az első golyó érvényes, de mind a befuródás mind a kilyukadás helyét látni kell, s horzsolás nem számit. Hogy az első sértés halálos-e vagy nem, nem olly jelentékeny. A braunschweigi körvadászatoknál azé a vad, kinek tüzelésére összerogy, nem tekintve, kapott-e már azelőtt golyót vagy nem. A letzlingeni (porosz kir. udvari) vadászatokon is igy a szokás, innen is eredt és származott át hozzánk. Igaz, hogy e nagymérvű vadászatoknál, hol 70—80 vadász és 4—500 vad fordul elő, az első lövést nem is lehetne kimutatni. III. H o in e y e r-M urchin, Döhn ésDr. Q ii i s t o r p urak (Pomerániából.) Az első lövés érvényes, akár jó, akár rosz? akár halálosan van találva a vad, akár nem. — Igy van ez régi szokásban — mondják ez urak — s igy maradjon, mig csak a nemes lövadászat szabályszerűen állni fog. IV. K o b e 1 Ferencz u r. Történeti hagyományok szerint annak Ítéltetik a. fővad, kinek lövésére sebvér mutatkozik. Igy a szokás Bajorországban. Csak alsó Franconia egy kis részében Ítélik oda az első lövésznek a vadat, ha saját vérebe behozza. V. E b e r li a r d, g r ó f, E r b n a c hE r b n i k e n. 1. Szabadban az első lövésé a jog. 2. Zárt körű vadászaton azé, kinek lövésére a vad összerogyik. Szabadban vadászásnál a fövadnak bármillv megsebzésével — mellyneb bizonysága a sebvér — azé a vad, ki meglőtte. Némelly vidéken az első lövésnek hatálya csak az első napig terjed, s ha a vad clsö nap teritőre nem jut — elveszti jogát. reá az első lövés tevője. VI. II a u g w i t z u r, Rosenthal, (S-z i 1 é z i á b a n.) A vad-állományban olly gazdag tartománv ez első Nimródja, ki a vadászatot okszerűség-