Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-10-10 / 28. szám
O CTOBER 30. 1870. VADÁSZ- ÉS Verseny-LAP. 250 hideg volt.Ezután várakoztam még teljes három óráig, j vájjon e megsebesitésnek valami következménye ' mutatkozik-e majd, de az állat semmi mozdulatot sem tett, semmi jelt sem adott Erre meleg szobába vittem át, s szakadatlanul figyeltem reá. Egy óra múlva elkezdett először lélekzeni, 20 másodpercz múlva másodszor, s aztán egy negyedóra lefolyásáig mindig gyorsabban ; csak ekkor lehetett érzeni, hogy szive gyengén dobogni kezd, s teste érezhetöleg melegszik ; egy perczezel később még s az általam ejtett szúrás hatása észrevehetővé kezdett leDni. Először is észrevettem, hogy minden tagjában rángatózni kezd, azután csakhamar egynehányszor kinyujtózott, összehúzódott és végre kimúlt; mintegy félmeszelynyi barnás folyadék ment el tőle ; elöteste meglehetősen lesoványodot , hátsó része azonban még kövéres volt." Az itt elbeszélt megfigyelésekből tehát következtetni lehet, hogy a mormota megölése téli álma közben eredménytelen, s hatása csak felébredésekor következik be. Árva'Várallja, 18 70 januárjában. „J. Z." Rowland W., foerdész. A vadászati törvény gazdászati tekintetben.*) Majláth György, a felsőház elnöke, alkalmilag nyilatkozott, hogy a törvényjavaslatoknak a lapokbani előleges megvitatása a törvényhozásra vonatkozólag kivánatos. Mi ezen elvet teljesen osztjuk, s annyival inkább érvényesitendönek jelezzük, miután tudva levöleg u. n. szaktörvényeink leginkább szakférfiak mellőzésével, kizárólag juristak s inpracticus tudósok által szoktak ósszeállittatDi. A képviselőházhoz javaslatkép beadott vadászati törvény ujabban igazolja állitásunk valódiságát, s mivel e javaslat ugy a köz-, m'nt rnagángazdászat keretébe vág, hazafiúi kötelességet vélünk teljesíteni, ba a jogi alap eltekintésével, a különben vasszorgalommal összeszerkesztett munkálat Achilles sarkait, e szakközlönyben ugyancsak szaktudományilag vészszűk birálat alá. Nevezetesen : 1. A 4. §-ból ezen passus „hegyvám, tized és egyéb úrbéri természetű tartozásokkal terhelt ingatlanokon", merően kihagyandó lenne. Bővebb indokolást nem igényel. 2. A 6. §-ban e kitétel „a lovas-vadászat" müirály tekintetéből e szavakkal „az agarászat és kopászat" lenne felcserélendő. Ezen módositás még egyéb horderővel is bír. 3. A 20 §. a vadászati tilalmakról szól. — Jelesül e) alatt a fajdkakasra junius 1-töl marczius l-ig, jérczékre pedig minden időben tilalmat rendel. Hartig Lajos „Lehrbuch für Jäger" és Liebich Keresztély „Compendium der Jagdkunde" czimü szakmüveikben vonatkozva oda nyilatkoznak, hogy a siiketfajd és nyirfajd kakasok minden időben vadászhatók, a jérczékre azonban átalános tilalom rendeltessék. A császárfajd (császármadár) és a nyul a javaslatban névszerint említve nem lévén, ezekre a tilalom 1 sö februártól 1-ső septemberig vo'na kiszabandó. Az e) alatti tételben az átalános „fajd" szavat Hariig és Liebich szerint specialisálni kell. Alkalmilag legyen szabad megemlítenünk, hogy Csehországban 1837. junius 15-én 25235 sz. a. kelt gub. rendeletnél fogva az éneklő, voltakép rovarászé madarakra nézve a kiméleti idő marczius 1-től augustus végéig tart, holott a g) alatt körülirt tilalom marczius 15-től csak junius végéig szabatott ki. A csehországi rendszabály minden esetre követésre méltóbb, jóllehet a vándormadarak kedvéért e tilalmat September végéig terjesztenők ki, miután *j Közöljük a tiszt, szerzőnek a „Gazd. lapok" utóbbi (20-ik) számában megjelent ez értekezését, mint szakmánkba tartozót, bár megvalljuk, hogy ugy tetszik, mintha az Orsz. erdészeti egylet és gr. Festetics Lco urnák lapunkban is közlött ujjabb törvényjavaslatai kikerülték volna a t. író ur figyelmét. — Van még egy pár észrevételünk , mellyeket majd alább közlünk. A „V. és V.-l." ezerk. p. o. a csalogány csak September hóban szokott költözködni*). Végül az t) alatt olly szabálytalanság fordul elő, mely a valódi szakférfinak legott szemébe ötlik. Mivel pedig a szaktörvényeket szabatosan s alakszerüleg kell szerkeszteni, azt hisziik, h< gy az illető igen tisztelt eodifiealó bizottmány nem veendi zokon azon kijelentésünket, hogy a faczánt a fogoly és fürj között felhozni szabálytalanság, miután az első nagyvad (Hochwild), a többi pedig csak kisvad lévén, ez által a vadászati formalitásokon ejtetik csorba. Pedig a magyar ember sallangos és rátartó természettel bir, miért nem igen kedvelné, ba valami Hirschgerechter-Jiiger azt találná mondani, liogy a magyar törvényhozás még a vadakat sem tudta helyesen elősorolni. 4. A 24. §-ban nagy hibát találtunk, u. m. a) A seregély a kártékony madarak közé vétetett fel, s mint ilyen a tilos idény alatt is szabadon vadászhatónak jeleztetik. Csehországban, a vadászat classicus földén, ugyancsak a fentidézett kormányszéki parancs értelmében a seregélyek fogdosása és pusztítása tiltva van ; sőt mint erről magunk is meggyőzödéuk, számukra külön költödék (Staarkästen, Nistkästen) vannak a fákra felaggatva. — Miért teszik ezt a csehek ? Hát bizony csak azért, mivel tudják és észlelik, hogy e madarak roppant mennyiségit hernyót és rovart pusztítanak el. Különben a többször érintett rendszabály a denevéreket (bőregér) is védpaizsa alá fogadta, még pedig szintén a fentebbi oknál fogva. Az előre látó szemes porosz kormány a hangyáknak, mint rovarászó hasznos állatkáknak erdökbeni pusztítását, valamint a be-földi éneklő és hasznos madaraknak közárulását szorosan megtiltotta. Amerika és Australiába honosító társulatok által nagy mennyiségű verebek s egyéb európai hasznos madarak importáltattak ; Anglia pedig a continensről folyvást hozatja a varangyokat (varasbékákat). Nálunk persze máskép álla dolog, miután a liasinos seregélyeket irtják, az ártatlan denevéreket kapukra szegezik, a i-zorgalmas hangyákat és varangyok.t kiölik, a ezinkéket, harkályokat s egyéb rovarászó szárnyasokat pedig pusztítják, fogdossák, s pirulva kell bevallanunk, még az u. n. rnadárpiaezokon is nyilván árulják. Azért tehát, a midőn a seregélyek számára generalpardont, illetőleg amnestiát kérvényeznénk, hivatkozunk Hartig, Libicli, Dr. I.öbe (Kleines Lexicon der gesammten Land- und Hauswirtbschaft), dr. Giebel (Vogelschutzbuch) és más 3záui.-s szakírókra és müvekre, de hivatkozunk gróf Lázár Kálmán t. barátunkra is, ki mint jeles ornitholog, bizonynyal illetékes biró. b) E szakasz a kártékony madarakat névszerint elősorolja, feledte azonban megemlíteni a nagy suholyt (nagy füles bagoly, strix bubo) és a hollót, melyek csakugyan kártékony madarak. Ezen fele désböl az a tanulság, bogy a törvény legyen lehetőleg rövid és érthető mint a tízparancsolat, s a easuistikától szabad. Indítványozzuk tehát, hogy e szótól „seregélyekre" egész e szóig „szarkákra" a szöveg kihagyatván, helyette e kitétel „és orvmadarakra" alkalmaztassák. Az orvmadár (ragadozó) elég tágas szó, s hogy a sas és kánya is ebben foglaltatnak, azt a professor ur majd megexplikálha'ja discipulusainak. 5. A 2G. §-ban szintén hibás casuisticával találkozunk, miután az elősorolt kártékony állatok névsorából a liiuz, vadmacska, vidra (Lutra vulgaris), nyuszt (Mustela marres, Edelmarder) és a nyest (Mustek foina, Steinmarder) szintén kimaradtak. Azért tehát az eredeti szöveg ekke'p volna újból szerkezendő : „A vaddisznót, vad tengeri nyulat s átalában minden kártékony állatot, valamint dúvadat (ragadozó) 6aját birtokán bármikor elpusztitani, mindenkinek szabad." Záradékul pedig ki lehetne mondani, hogy a vadak mérgezése és az u. n. farkasvermek és vascsapdáknak (Schwanenhalseisen oder Berlinereisen ; und *) Meglehet; hanem hát a szalonkák, füijek stb. is elhagynak már ekkor; pedig ezeket mégis kissé felesleges volna dézsmálás nélkül keresztül ereszteni. A „V. és V.-l." szerk. Tellereisen oder Tritteisen) felállítása csak járatlan helyeken és kellő óvatosság megtartásával engedtetik meg. 0. A 2 7. §-ban rendeltetik, hogy anyájörök (helyesebben lenne pásztorok) kötelesek ebeik nyakára nehezékeket függeszteni Ezen rends'abály felfogásunk szerint inpracticus, ezéltalan, de szükségtelen is. Czéltalan azért, mivel a nehezék minimai súlya, hossza és átmérője nincs meghatározva, s mivel a súlyos kolonezczal terh lt kutyák, azon fő czélnak, hogy a nyájat a farkasok el en megvédjék, nem fel lhetnek meg. A vesszőből készült koloncz, a törvényt kiparodizálná. Szükségtelen pedig azért a koloncz, mivel a nyáj mellett ugy is őrködni kell a pásztornak, s következőleg a közeledő egyéneket a kutyák támadásri ellen könnynyen, s úgyszólván füttyel megvédelmezheti.*) 7. A 39. § szerint a vadászati téren talált idegen kutyának megölése tiltatik. A veszett ebek elpusztítása kivételt szenvedhetne. Többire, a midőu a vadászati törvényről véleményünket ecseteltük, ajánljuk ezt azon képviselők hathatós pártfogásába, kik mint sz kférfiak, e javaslat beható tárgyalásánál, az elsösoroltakat figyelemre méltathatják. B. N y á r y Gyula. Mikép lőtte meg Tompos bácsi a nyulat vaczkában? 182 7-ik évben a kegyes gróf Forgáeh Józsefnek Szabolcs-megyében fekvő turóez-szent-mártoni uradalmában gazdászati gyakornokul neveztettem ki. Főnököm az uradalmi jós ágfelügyelő (Inspector) R. J. egy GO éves, sokoldalulag kimivelt, általános tiszteletben álló egyéniség volt, ki minden komolysága daczára az ártatlan jó tréfát szívesen tűrte, — kapuja a magyar vend gszeretet jeléül éjjel-nappal tárva volt, s e'/.en vendégszeretetet annál is inkább vették a vidék uri lakosai igénybe, mert a vigkedélyii háziasszony kitűnően jó magyar aztalt tartott. Ezen előzmény után az alább leirt tréfás vadász-kaland hősét, Tompos András bácsit, kisérlem meg a t. olvasóval megismertetni : Tompos bácsi egy szintén GO éves. kis termetű, élénk taglejtésü s jellemére nézve jószivü, jámbor kis emberke volt, ki még egy légynek sem ártott életében ; — ő ezen időben, annak daczára, hogy az eidei okszerű növeléshez éppen annyit értett, mint a tyúk az abe-hez, uradalmi erdöbirói tisztséget viselt, s a nevezett gróf felső-magyarországi, hertneki uradalmából, — hol tobb évekig gazdatiszti minőségben s olgált, — tétetett a t.-sz.-mártoni uradalomba erdöbirói állomására, mintegy nyugalmi állapotba, miután a hegyes völgyes vidéket öreg lábai már nein birták. Tompos bácsinak egy gyenge oldala volt, t. i. szerfelett szeretett dicsekedni azzal: hány medvét, vadkant, özet, farkast lőtt ö a hertneki uradalom vadonjaiban, de szerencsétlenségére az egy úrhoz taitozó uradalmi tisztek gyakori érintkezésben lévén egymással, csakhamar kiderült, hogy bizony mindezen dicsekvésekböl egy szócska sem igaz, mert ö hosszú élte pályafutásán át egy árva nyúlnak sem oltotta el élet-fáklyáját, mit én annál is hajlandóbb valék elhinni, mert az uradalomban évenkiut megtartatni szokott urbarialis hajtóvadászatokon többnyire ugy intéztem állásomat, hogy hősünk tőszomszédja legyek. Jött, is a tilalmazott vágások-, cserjék- és nádasokból a sok róka, nyul, sőt gyakran itt-ott egy-két farkas is puska elé, de Tompos bácsi vagy addig czélzott a mellette elrohanó vadra, rnig'az előle lövés nélkül o lább állt, vagy ba néha egy-egy bamba nyul csendesen bakókálva egyenest feléje tartott, sőt néha előtte meg is ült, rendesen egy *) Ugy látszik, a tiszt, szerző ur félreérti e czikk inditó-czélját, melly a gyenge vagy poezkos nyulaknak zaklatbatása el'en szolgálna, miután ismeretesképen a juhászkutyák nem annyira farkasokat, mint — nyulakat szeretnek vadászni, a koloncz azonban lábaikat vervén, — akadályozza őket a nyulfogásban. A „V. és V.-l." szerk.
