Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-09-20 / 26. szám

SEPTEMBER 20. 1870. NyiK-tér. Közlési dij : 25 kr. egy ritkitatlan borgis sor helyéért* MT Nyulfalka kerestetik: Kerestetik egy 7 vagy 10 párból álló nyulfalka akár Harrier akár Beagler. — Eladók levéllel vagy szóval a szerkesztó'séghez fordulni kéretnek. Aganrtaat» fe@p>l§2it

0 Oct. 15 és 16. Nagy-Kálló. A szabolcs-vajai agarász-egylet ló- és agárversenye. (Programja lapunk 25-ik számában.) Bejelentések a verseny előtti nap éjfélig. Borneo szigetén. Xántus Jánostól. (Vége.) Sarawak (Borneo), april 20.1870. Befejezve Pythecus-gyüjtésemet, mindent nagy gonddal elpakkoltam, s a práhut Sarawakba viszszaküldtem egyik biztos szolgám kisérete mellett; mert a prahu igen költséges volt, s tovább velem tartani most már nem fizette volna ki magát. Sarawakból magammal hoztam másolatban az ország nagy földképét, melly „gondolom formán" készült, mert az ország fölmérve sohasem volt. Azonban mindjárt első nap láttam, milly haszontalan azon földkép. A Simunjan folyó ugyanis keletről nyugotra volt benne helyezve , noha zsebcompaszom szerint délről északra volt folyása, épen ellenkező irányban. E mellett a maláji mondta, miként a Simunjan folyó egy igen nagy tóban veszi eredetét, nem igen messze van, s két nap alatt oda lehet jutni. Mindezen körülmények azon elhatározásra bírtak, hogy én ott maradjak, s a tavat kikutassam, hol kétségkívül uj halakat, csigákat találok, sőt tán népismei tárgyakhoz is juthatok, minthogy a folyam felső része és a tó dájek falvakat tartalmaz. A prahu elindulása után én is rögtön útra keltem mindkét ladikommal, a maláji kalauzolása mellett, s másnap reggel azon ponthoz értünk, hol a dagály megszűnik, s hol aztán az egész növényzet is másféle volt. A folyó itten már keskenyebb, de azért mély, sőt néhol oly keskeny, hogy az óriási fák lombjai a két partról összeérnek. Harmadik nap reggel egy nagy kiterjedésű pandanus-mocsáron áthaladva, csakugyan a tóba jutottunk, melly délről róna, de északról] mintegy 400—500 láb magas hegylánczczal van övezve. A tavat (mely körülbelül 20 mértföld hosszú, és 5 —6 mértföld széles) egészen körül eveztük, de némi patakok kivételével sehol sem ömlik belé folyó, tehát csakugyan ezen tóból veszi a Simunjan folyó eredetét. 'A tó körül, különösen az északi oldalon, számos nagy dájek falvakat láttunk, némelyiket 50, sőt több ajtóval, s a mint közeledtünk, rézdobjaikat verték s összecsődültek egy csoportba, hangosan vitatkozva — valószínűleg ki és mi létünk fölött. Sehol sem engedtem meg, hogy egyszerre két emberemnél több kiszálljon, mert eshetőség beálltával a védelem csak vizről és ladikból volt lehetséges. Azonban magam is többször kiszálltam a maláj ival s sok ethnographiai érdekes tárgyat szereztem, noha nagy bajjal, mert pénzt elfogadni sehol sem akartak, mindenütt dohányt, lőport, rézdrótot és gyöngyfüzért kívántak cserébe, s pedig a két utósó czikkből igen kevés volt velem. A maláji jótállása mellett azonban (kit valamennyien ismertek), több helyütt elfogadtak dollárt is, különösen csirke-, rizs és gyümölcsvételnél. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. A tó észak-nyugati oldalán egy kis, csak hat ajtós faluhoz jutottunk, melly gyönyörűen volt épitve egy dombtetőn. Itt többen kiszálltunk, s itt is, mint mindenütt eddigelé, a nők valamennyien megfutamodtak közeledtünkre. Egy öreg asszonynak — ki nem futhatott el, szegény — egypár cseh üveggyürüt adtam s kijelentettem, hogy a többi nők számára is hoztam. Ez megtette hatását, mert nemsokára a nők — egyenkint, nagyon óvatosan és futásra készen — megjelentek. Megajándékoztam őket gyűrűkkel, függőkkel s gyöngyfüzérekkel, s csakhamar olly barátságosak lettek, miként nemcsak simogatni engedték magukat, de az én holmimat vették vizsgálat alá: s bajuszomat, szemöldömet, orromat, fülemet stb. csodálkozva fogdosták. A férfiak láttak ugyan európai embert elégszer, mert ők Sarawakban többször megfordulnak, de a nők soha, s igy én voltam az első európai ember, ki köztük megjelent. Jól emlékszem még, mikor kis iskolás gyermek voltam, Pécsett bárom afrikai négert mutogattak 10 krajczárért, s mi valamennyien ujjainkat megnyáloztuk, s bőreiket dörzsöltük, ha vájjon csakugyan igazi négerek-e, s ha vájjon nincsenek e befestve- Vajmi kevéssé gondolhattam akkor, hogy egykoron velem is éppen az fog történni, s engemet is bámulni fognak, mint csudaállatot, s bőrömet nyálazni és dörzsölni, ha vájjon csakugyan igazi fehér ember vagyok-e; s nem valami csaló, ki magamat befestettem! A kíváncsiságnak vége-hossza nem volt, s végre hogy őket lekötelezzem, ingemet levetettem, s nadrágomat is térdig felgyűrtem, mikor aztán a meglepetés és álmélkodás határt nem ismert, s valóban meggyőződve lenni látszottak, hogy igazán csudás állat vagyok. Üzletre fordulva, sok mindent megvásároltam ékszereikből; egyik leány fején azonban egy gyöngyökből font, igen különös kucsma volt, s ezt nem voltam képes tőle kicsalni, noha sok mindent Ígértem neki. Azt mondá, hogy igen sok munkába kerül készítése, de nincsen is gyöngye, miből egy ujat fonhatna. Végre apjának egy font lőport ajándékozva, s a kucsmára intve — az apa tüstént megparancsolta leányának, hogy adja át a kucsmát, de szaporán. A leány engedelmesség helyett, valamennyiünk nagy csudálkozására, megoldta a kereket, s ill'a berek nád a kert, az erdőbe futott, a kucsmát mind két tenyerével erősen fejébe nyomva. Azonban apja sem volt rest, utána futott s a kucsmát elhozta, s átadta mint valami tábornok az elfoglalt zászlót. Sajnáltam szegény lányt, de nem láttam többé. Halat igen sokat fogtam, de csak egyetlenegy fajt, melly gyűjteményemben még nem volt, de nem is igen lehetett halászni, mert a tó hemzsegett apró alligátoroktól, mellyek a hálókat össze-vissza szaggatták. Csigákat , rovarokat s más egyebet meglehetős számban gyűjtöttem, s egy bosszú orrú majmot *) is szereztem, ugy egy Musángot **), mellyek muzeumunkból még hiányoztak. Ezen három levélből ugy hiszem, az olvasónak némi fogalma lehet a borneoi viszonyokról, s legyen szabad reménylenem, némi kedvet kap megjelenendő munkám olvasására, hol sok egyéb tárgyat fog találni, melly kalandos kóborlásom közt felmerült, s én legalább érdekesnek találom. A viszonttalálkozásig. „H. és a K." A műépítészek madaraink között. (Folytatás.) A kosárkészitök mellett a harmadik családot, a fészket szövőket emlitjiik meg; ezek a leg*) Semnopitecus larvatus **) Paradoxurus Musanga, 233 külömbözőbb anyagokból, boszu fűszálakból, gyökerekből, háncsrostokból, lószörből, kóczból, pókhálószövetből és gyapjúból nagy müérzékkel készitik csinos épitményeiket. Közülök legnevezetesebbek: a zöldikék, a kendericzék, sármányok és poszáták. A zöldikének között a Loxia chlorisnak van legszebb fészke. Ha látja az ember, milly gyengéden keresi a bim kedvesének szerelmét, mily hün követi s van mindig oldala mellett, azt kellene hinni, hogy a fészeképitésnél is hozzálát, anyagot hord, rendezi ezt, szóval hitestársának' szóval-tettel segélyére van ; de nem ugy van, illy alacsony szolgálattételekkel ő nem bajlódik. De a mulatságban, csevegésben és édesgyökérrágásban keresi párját. A költés sem tartozik az ő ressortjáboz, s legkevesebbet sem törődik vele, hanem mig a nőssény a fészket üli, addig ő a fa legtetején ül és órahosszant csodálatos nótákat fuj. De ha azután az éhes sarjadék kenyér után kiáltoz, akkor a kényelmes széptevőből egyszerre gondos apa válik. Fáradhatlanul hordja össze az ennivalót, és nejével együtt repülvén ki, rendesen első tér vissza és üriti ki az apró-csepröség előtt a hozott prédát. A fészek többnyire alacsony fenyvescserjékben, kőris, füz- és hársfákon van, de 20 — 30 lábnyi magasságban is találkozik, sőt a mult nyáron 45 lábnyi magasban találtam egyet. A fészek kibéllelésére a madár tollakat, szőrt és gyapjút használ. Az előbbi fészkéhez az elcserélésig hasonló a keudericzéé (Fringilla cannabina), a különbség a kettő között csak az, hogy ennek belseje sohasem tollakkal, hanem mindig állati és növényi gyapjúval van kirakva. Egyszer ablakomból kisérhettem figyelemmel egy kenderieze párt, mely egy sürü bokorban készité fészkét. Ha a nőstény építőanyagot hozva csőrében a bokorban eltüot, addig a him, világosbarna kabátba és veres mellénybe öltözve, egy almafa ágain coneertirozott; ollykor-ollykor azonban, ugy lászék, annyira fellelkesiték a szerelem és öröm, hogy csicseregve emelkedett a magasba, hogy nemsokára csendesen ismét régi helyére ereszkedjék le. Ha a költési idő alatt egy macska merészkedett a fészek közelébe jönni, akkor az elő vigyázó madár fáról-fára röpködve bus mollhangokban panaszkodott, és csak akkor lőn ismét nyugodttá, midőn az ellenség elkotródott. A szülők ezen óvatossága legjobban megóvja a fiakat mindennemű rablótámadások ellen. Mig tudniillik az aggodalmas panaszhangok hallatszanak, addig a fiak egymáshoz szorulva, nesztelen fekszenek a fészekben ; mi által a macskák vadászata, mint a melyek nagyrészt hallásukra tamászkodnak, gyakran meghiusittatik. A szövőkhöz tartoznak még a sármányok, ezen szeretetreméltó, épen nem félénk madarak, mellyek szerény magaviseletük és igénytelen daluk által különösen megnyerik hajlamunkat. Tekintsük a legisineretesebb faj, a czitromsármány (Emberiza citrinella) fészkét. Ez szilárd épitmény, s vagy az erdő tűlevelű bokraiban vagy a mezőn, sürü tüskés bokrokban, vagy lejtőkön és árkokban harasztok, vagy rózsabokrokban található. Külseje durra és szálkás, a fészekteknő ellenben szép sima és gyökérrostokkal s állatszőrökkel van kirakva. Ha a fészekhez közeledünk, ugy a nőstény nyugton ülve marad és fejét oldalt fordítva szép, okos szemeivel olly barátságosan tekint ránk, hogy mintegy megigézve állunk meg s gyönyörködünk ezen ritka természetélvben. Ha benépesült is a fészek, még sem félénkek az öregek, hanem egy zöld hernyót vagy rovart tartva csőrökben, néhány lépésre tőlünk helyet foglalnak a pázsiton. A fészekszövőkhöz tartoznak még poszátáink is. Fészkeik anyaga gyökerekből, fűszálakból és pókhálószövetböl áll, s belsejök egy egész két láb hoszszaságu lószőrszálakkal van kirakva; sőt némely fészekben olly nagy mennyiségben találtatnak ilyesek, hogy abból kivéve is egy önálló szörfonatot alkotnak. Minthogy egy izben alkalmam volt egy poszáta-párt (Cur. cinerea) fészke építése közben megfigyelni; az alábbiakban megkísérlem eljárásukat leirni. Egy májusi napon volt, a bokrok még nem lombosodtak volt meg egészen s igy az épitő pár minden mozdulatát akadálytalanul kisérhettem figyelemmel. A him folytonos halk csiripelés közt szedte fel onnan az épitő-anyagokat, hol a bokor