Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-09-10 / 25. szám
224 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. S EPTEMBER 10. 1870. A kisbéri árverés sept. 5-kéo igen látogatott volt, különösen hadseregbeli tisztek által. Mig jövö számunkban részletesb tudósítást hoznánk, rövidea csak annyit, bogy a két legszebb Teddington-ivadékot, két világos-pej 4 éves és 16 markos kanczát ö fensége Rainer föbg vette meg 1900 írtért. — Lónyay m ur ö excellentiája is 11 dbot vásárolt, mellyek tegnap küldettek át Pesten s vasúton Nyíregyházára. Atalában, mint rövid távirati tudósításból értjük, az egész árverés jól sikerült. Egyúttal újra emlékezetbe hozzuk, hogy Mezőhegyesen Sept. 15-kén szintén árverés lessz, mellynek programmj át lapunk 23. számával küldtük szét. Árverés alá jönek : 1) 40 db 4 éves hibátlan, tenyésztésre és használatra egyiránt alkalmas, részint kocsiba, részint nyereg alá szoktatott arab fajú kancza; 2) 14 db tenyésztésre alkalmas különféle fajú 3 éves kaucza; 3) 4 db angol telivér kancza ; 4) 50 db tenyésztésre alkalmas idősb fedezett anyakancsa és emnkivül bizonytalan számú meddő kancza. — A mezőbegyesi méneshez legközelebb fekvő kétegyházi vasúti álljmásnál lehetőleg gondoskodva leend kocsikról, mellyek az érkező vevőket azonnal az ár ve vés helyére, s onnan az árverés bevégezte után Kétegyházára visszaszállitaudják. A megvett lovak az árverés után még nyolcz napig a vevő költségére és felelősségére az illető ménesben maradhatnak. A ragadó lovak megállítására Amerikában egy egészen egyszerű előkészületet találtak fel, mint a lipcsei „Sattler-Zeitung"-ban olvassuk. A szemellenzők ugyanis egy külön gyeplőhöz vannak kötve, mellyet a kocsis meghúzván, az ellenzők a ló szemeit befogják, ugy hogy semmit sem láthat. E gveplő vagy zsinór, mint rajzunkban látható, az ellenzők széleihez van varrva, s elől a homlokszijjon összefolyván, innentől fogva egy a nyakszirtszijra a'kalmazott kis csigán végig a kocsis vagy lovagló közeléig fut, ki illyformán lovát minden pillanatban megállíthatja, sőt kocsinál, ha leszáll, még a szokásos félistráng kicsatolása is elmaradhat. E czélszerü előkészülék feltalálója Simis A. ur Newyorkban. Megrendelhetők Pesten, Hill Jakab szijjártó mesternél uri u. 4. sz. (HyiMbtétr. Közlési dij : "25 kr. egy rit' itatlan borgis sor helyéért Nyulfalka kerestetik: Kerestetik egy 7 vagy 10 párból álló nyulfalka akár Harrier akár Beagler. — Eladók levéllel vagy szóval a szerkesztőséghez fordulni kéretnek. Borneo szigetén. Xánt.us Jánostól. (Folytatás.) 0 r a n g-u t á n-v a d á s z a t. Sarawak (Borneo), april 20. 1870. Borneóba jövetelem egyik főczélja volt, •orang-után-majmok szerzése a muzeum számára, melly állatok, a mint mindenki tudni fogja, a legnagyobb majmok a világon — a j gorillák kivételével. Az orangutánt Sumatra I szigetén fedezték föl, hol azonban igen kevés I van, és nagy ritkaságok közé tartozik ; Borneo a tulajdonképeni hazájuk, hol bizonyos helyiségeken meglehetős mennyiségben találhatók. Az állatok szerencséjére azonban ezen helyiségek végnélküli és feneketlen mocs ' rok, hol ember nem igen lakhatik s nem is igen tartózkodhatik sokáig, egészsége és élete koczkáztatása nélkül. Egész Sarawak területén egyedül a Sadong és Batanglupar folyók közti térségen található az orangután, melly térség, keresztül-kasul szelve ezen folyók mellékágaival, tökéletesen róna, sőt egy pár elszigetelt domb kivételével örökösen vizzel borított mocsár, mert naponta kétszer árasztatik el a fel ' toluló dagály által. Mintegy 60 mértföldre I ezen folyókon fel a dagály megszűnik, a térség szárazabb, s ottan egyetlenegy orangután sem található. Ezt értjük, miután tudjuk, i hogy az orangután létezésére nagy kiterjedésű mocsáros és lakatlan őserdő kivántatik; de nem értjük még eddigelé, hogy miért nin csenek orangutánok a Sadong balpartján, s a Batanglupar jobb partján, noha a térség itten is igen nagy távolságra épen ollyan jellegű, mint ezen két folyó közti rónaság. S valóban egész Borneo szigeten (melly tudvalevőleg egyik legnagyobb sziget a világon), csak négy — s mindig isolált — helyiségen találtattak eddigelé orangutánok, mi az állatok geographiai elosztásában egyik legkülönösebb és megfejthetlen rejtély, mi még inkább feltűnik, ha az olvasó a következő földképre tekint, melyen a fekete helyek az orangután helyiségeket jelentik. (Lásd a képet.) E szerint látjuk, liogy a Sadong és Batanglupar folyók közt az éjszaki parton, a Ponti; nak és Sambas folyók közt a nyugoti oldalon, a Bun jermasin folyó jobb partján a sziget déli részén, és a Koti folyó balpartján délkeletre laknak az orangutánok egyedül; mert a sziget belsejében lakó népek egyban gulag arról értesítenek bennünket, hogy köztük orangután nem létezik sehol. Hogyan jöhettek ezen nagy állatok ezen helyiségekbe, hogyan osztották be ilyeténkép lakhelyeiket s miért nem közlekednek szomszédaikkal: a rejtélyek és természeti csudák közé tar.'ozik, melly tán soha sem lesz megfejthető kellőleg. Hogy miért helyeztettek a teremtő erő által ezen rendkivüli és csodás állatok illy kis terület birtokába, mig száz és száz jelentéktelen állat ezerszerte nagyobb mozgási térrel rendelkezik; s miért épen a négylábúak és emlősök legvégső keleti határára?*) szintén a természet megfejthetlen titkai közé tartozik. Az országba érkeztemmel tüstént tudakozódtam mindenről, mi a Batanglupar és Sadong folyók helyiségeit illeti; azonban még maga a kormány is igen kevés felvilágosítást adhatott, s csak anynvit tudtam meg, hogy felmenve a Sadong folyón mintegy 30 mértföldre, a Simvnjan nevü folyóba juthatok, s ezen folyó éppen az orangutánok főtartózkodási helyein vonul keresztül. Már február elején felfogadtam négy embert és elküldtem őket előre, hogy a Simunjan folyó torkolata körül, valamelly kényelmes és könynyen hozzáférhető helyen egy házikót építsenek számomra, a ház körül vágják ki a bozótot, s a folyótól a házig utat vágjanak. Az emberek csak mártius közepe körül készültek el, mikor aztán készületet tettem magam is oda hordozóskodni. Minthogy csaknem mindenemet magammal vittem, s hozzá még négy hordócska rumot és borszeszt, s egy hónapra élelmi szereket egész személyzetem számára, egy nagy (mintegy 10 tonnás) vitorlás práhut fogadtam fel, erre helyezve el csaknem min*) Mert, mint tudjuk, Borneótól keletre csaknem egyszerre megszűnnek a négylábú emlősök, a Mollukkákban már csak repülő emlősök létezvén. denemet s személyzetem' felét , ugy kisebb ladikomat is, útnak indítottam ; s magam bárom nap múlva követtem nagy ladikomon. Az idö igen kedvező volt, s a 80 mfdnyi utat tengeren és folyón kevesebb mint három nap alatt szerencsésen megtettem, s a mint március 25-én éjjel a Simunjan folyóba bekanyarodtam, a prahut ott találtam horgony ózva , s már messziről láttam kivilágított házamat. A partra feljuthatni nem kis mesterség volt. Embereim a kiszállásnál egy hosszú — de vékony — fát helyeztek a vizböl a partra, melly meg volt csapdosva ugyan, de az iszaptól síkos, s e mellett ingadozó. Azonban evezők és póznák segítségével mezítláb végre felmászkáltam s házamig egy bátángon jutottam, onnét egy létrán a házba, hol mindenemet már elhelyezve t-.láltam; s felütve függő ágyamat, s kipakkolva rögtön minden szükségest, mikor lefeküdtem már minden el volt rendezve, mintha hónapokig ottan laktam volna, vagy végleges letelepedésre szántam volna el magamat Reggel körülnézve ajtómból és ablakomból, ugy találtam, hogy házam egy régi rizsföld közepébe volt épitve, mellyet káka és nád felvert már mindenütt, de egészen viz alatt volt; ugy, hogy házamból csakis a bátángon mehettem nagy bajjal a ladikokig, egyebütt övig érő viz vagy sár volt mindenütt. Házam a berekbe volt épitve az iszapba-verte faszálakon, s teteje és oldala pálma-gyékényekkel behúzva, az ajtók és ablakok szintén gyékényből voltak, ugy hogy a ház bezárása egyedül ^képzeleti" volt, akárki a tetőn, oldalon, vagy bárhol bejöhetett volna kényelmesen, éppen ugy mint a nyitott ajtón ; azonban illyesmitől tartani e helyütt legalább nem igen lehetett, s a ház eső és nap heve ellen tökéletesen biztos volt. A konyha egy a házhoz tökéletesen hasonló kisebb épületből állott, hova házamból egy áthelyezett egyes bámbusznádszálon lehetett jutni, s mellyröl szolgám nem egyszer fordult le az étellel együtt az iszapba, mikor éhesen vártam az asztalnál ebédemet. Átláttam mindjárt, hogy lakhelyem igen rosszul van választva, azonban erről már tenni nem lehetett: s igy két ladikomon felindultam a folyón egy szemle útra. Az egyik ladik a jobb, a másik a balpart hosszában evezett csendesen, s 1 dollár jutalmat tűztem ki annak, ki az első orángutánt fölfedezi s nekem megmutatja. Későn este érkeztünk haza, fölevezve mintegy 14 mfdet, de sehol sem láttunk orangutánt, s néhány ladikkal összetalálkozva, ezek sem igazíthattak bennünket semmi biztos nyomba. Én egész nap a ladik orrán guggoltam, puskámmal ölemben, hogy minden eshetőségre készen legyek, s a nap ugy elégette arcomat és kezeimet, miként következő napokon minden bőr lehámlott arczomról és kezeimről s tetemesen szenvedtem. Néhány nap múlva ismétlődött az uj bőrön is ezen változás; de aztán ecetes vizben mosdottam, fejemre kalap helyett plaidemből turbánt készítettem, s azontúl több bajom nem volt a nap hevével. Második nap a folyó egyik mellékágát kémleltem ki; harmadik nap egy másikat, de egyátalán minden siker nélkül. Különben az apróbb folyóágakban sok akadályra is találtunk, sok helyütt utunkat a vizben nőtt tövises pandanusokon kellett keresztül vágni, másutt a ladikot keresztbe dőlt fatörzsökön átemelni, igy utunk olly zajos volt, hogy bizony már messziről elijesztettük az orangutánokat, ba voltak is utunkban. Végre ismét a folyóra tettem át kémlelésemet, fel- alá jártam szünet nélkül, de egyátalán semmi nyomaikkal ez állatoknak nem találkoztam , kivéve néhány fészkeiket a fákon, mellyek azonban mind régiek és elhagyottak voltak.
