Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-08-10 / 22. szám

192 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSTUS 10. 1870. VAftátMPSBf. Egy éjem Britt-Guyanában, a Bio Takutu*) partjain. A nap lenyugvóban volt. Én pálmalevelekkel fedett csolnakomban bevertem és a kormáDy mellett levő macuschi-indusnak, kit két c o r i a 1-om**) kapitányává neveztem ki, és a ki méltóságának teljérzetében büszkén állt az egyik hajó hátulján, odakiáltám : né/.zen egy alkalmas poutot, hol kiszállhatnánk és az éjt tölthetnök. Ez csakhamar megtörtént; a folyó vize nagyon sekély volt, minthogy utazásom épen a meleg időszakba esett, s igy elég alkalmas hely kínálkozott éji tanyául, mit az esős időszakban nem olly könnyű találni, inert illyenkor a folyó annyira megdagad, hogy a parti erdőt, sőt a mögötte fekvő savannát is elönti. Ez a folyó a Rio Takutu volt, és mi ott állomásoztunk, a hol a Sawara-auru folyócska ömlött beléje. — A két corialt az indus legénység a parton álló iákhoz kötötte, azután az újdonsült kapitány, Arara vezényszavára partra szállott, liogy a cserjést a cutlass (ez egy hosszú kés) segítségével eltisztogassa cs tűzifáról gondoskodjék. Mialatt ez történt, én a csoluakban maradtam, valamint fehér szolgám is, ki a vacsora előkészületeivel volt e'foglalva A legénység azután a függágyakat a fák között felaggatta, s mialatt szolgám az indusokkal egyetemben a ma elejtett vad elkészítésével volt elfoglalva, addig én felhasználandó azon rövid időt, melly a tropikus tájakon a nap lenyugta és a telje3 sötétség beállta között van, az erdőbe mentem, a nagyszerű természetben gyönyörkedni. Itt óriási és a törzs közepén hordószerüleg megdagadt zamumero-fák (Bombax globosum) vízszintesen álló és köröskörül óriási lombsátrat alkotó ágaikat messze a folyam másik partján tul terjesztették, és a földet sürün ellepték magtokjaik selyemneinü tartalmával ; a zabucayák Leeylhis Zabucayo) óriási törzsei, mellyek sürün volta* ellepve az orchideák, aroideák, bromeliaeeák és más kúszó növényekkel, büszkén tulmagasodtak az erdő valamennyi fáin, ágaik hajladoztak a még éretlen gyümölcsök terhe alatt, n.ig az érettek is, levált héj ókkal nagy menynyiségben bevertek a földön, eledelül kinllkozva a majmoknak és agutiknak, mellyek különösen e gyümölcs magvát szeretik. A folyam partján sürü csoportokban álltak a sawari (Astrocarium Jauari) és a inurumuru-pálmák (Astrocarium Murumuru), hosszú tüskékkel ellátott szürke törzseikkel áthatlan sövényt képezve; még szürke, szintén tüskés és legyezőhöz hasonlító koronájokból narancssárga gyömölcsökkel telt fürtök csüngtek le, s az ezekre ábitozó majmok (Pithecia leucocephala et Satanas) és a kék ara (Macrocercus Ararauna) csak nagy ügygyel-bajjal juthattak hozzájuk a pálma tövisei miatt. Amott finom pelyhes érzikék nyújtják virágfűzérekkel, — mellyek a fűzfa barkáihoz hasonlítanak — dúsan ellepett merev ágaikat a vizén át, virágtömegükkel a fa koronáját ugy tüntetvén fel, mintha csillogó hóval volna fedve. Mind e fákról különböző formájú és vastagságú kúszó növények indái függtek alá a legkülömbözöbb tekergőzésekben, és fáról fára csavarodván át, a magasban a legpompásabb szinben díszelgő festonokat képezve, az elütő növénycsaládokat közös kapocs gyanánt összekö ötték. A cserjést fa nemű harasztok képezték, mellyeknek csinos legyezőik különféle alakban pompáztak ; ott volt a hosszú levelű, s a levél szélein erősen csipkézett bro *) A Rio Takutu egy nagy folyó, melly határt képez Britt-Guyana és Brasilia között; jobb partja Guyanához, a bal Brasiliához tartozik és „Sao Jorquim" nevü brasiliai határerőd mellett ömlik az Uraricoeiraba (Parimé folyó), melly ettől fogva a Rio Negro-ba való omlóséig R i o B r a n c o-nak neveztetik. **) Corial = hosszú, far nélküli csolnakok. | meliák (Bromelia longifolia, Pitcairnia bromeliaef ilia) és a nagylevelii, fehér pettyes, mérges aroideák (Philodendron grandifolium ) A part melletti sürü bokrokban egész csapatokban játszadoztak a barna, busszinü szemszélekkel biró és tarajjal ékeskedő kontyárok (Opisthocomus eristatus), majd ágról ágra szökdelve, majd a földön ide-oda futkározva és időnként kedvenczeledelükön a mueu-mucu (Arum a borescens) gyümölcsein rágcsálva. A sürü lombsátorban fürge, fekete, rozsdavörös lábakkal biró ingadu-majmok (Midas rufimanus) ugrálnak szanaszét, csicsergő hangot hallatva, és az érzikék viz fölött elterülő ágain kül inös alakú leguanok (Iguena tubereulata) sütkéreznek, bosszú ostorszerü farkukat nagy lombán lelógatva; de ez csak vesztükre szolgál, mert az indusuk észrevevén jelenlétét, az á'taluk különös csemegének tartott állatot, egy jól irányzott és rókán czélt tévesztő nyíllal hatalmukba kerítik. Majd egy csomó liosszufarku társas mozgór (Nasua socialis) közeledik robsmlépésben, bosszú, hegyes orrukat sajátszerűn mozogtatva és rendkivüli ügyességgel másznak fel az óriási törzsökön , s ott gyümölcsöket vagy kedvenczeledeliikef, madártojásokat hajhásznak. Az ambauva fa (Cecropia peltata et pahuata) vízszintes ágairól a hosszúszőrű örvös lajhár csüng alá (Bradypus torquatus

1 és megfontoló nyugalommal mászik az ágak lekoppasztott végeire, hébe-korba siralmas elnyújtott kiáltozását is hallatva. A Takutu partjait itt egy erdő határolta, ezen áttörve, csakhamar a nyilt savannába léptem ki. Egy külömböző magasságú emelkedésekkel fedett s füvei benőtt térség terült itt el szemeim előtt boláthatlan távolságb i , melly csak itt-ott váltakozott és tarkittatott a görbe-águ és börnemü levelekkel biró curatella fák (Curatella americana) által vagy kis erdőktől, mellyek a sivatagbeli oázok méltó pendantját képezték. Helyenkint magas, gyertya tartó-alaku cactusok (Ccreus inonoelonus et Eupborbioides) nyujlák föl merev leveleiket, rovátkolt oszlophoz hasonlóan 40 lábnyi magasságig; a nagy piros nedvdús gyümölcsök élénk ellentétet képeztek a növény szürkés-zöld színével ; az itt-ott előbukkanó fekete gránitlapok hasadékaiból lábnyi magas tojásdad melo-cactusok (Melocactus communis) sarjadoztak, fehér gyapjas fejeikkel, mellyekböl car min-piros virágok és gyümölcsök látszottak ki. Lassú nehézkes léptekkel jár itt körül a nagy hangyász (Myrmecophaga jubata), és hosszú féregalaku nyelvét a termitek (Termes de amans et morio)l2' magas és iudusviskókhoz hasonló agyagházaikba bocsátja, miután előbb első lábainak hoszszii körmeivel rést nyitott a falakon. Amilyen nehézkes a járása, midőn nem háborgattatik, ép olly gyorsakká lesznek mozdulatai, ha üldözik ; illyenkor járása gyors ügetésbe megy át, s ha ellenfele eléri, hátulsó lábaira ereszkedik, és rendkívül erös lábainak éles körmeit tartja védsserül az ellen felé, melly, ha vigyázatlanul közeledik feléje, ollykor csak nagyon veszélyes sebek árán menekedhetik. A messze távolban ezernyi ezer Itapálma (Mauritiosa flexuosa) látszik sürü sorokban és mértföldnyi távolságra; e fanem jelenléte egy „creek", avagy mocsár előhírnöke; de mindezek fölé emelkedik a háttérben a C a n u c u-h e g y s é g és a különös alakú Ilamikipang, magas, a tetején lapos granitszikla által képzett csúcsával; itt van lelhelye a gyászos hirnévre vergődött és rettegett Urari - méreghez szükségelt növényeknek, ugyanitt vannak a méregkészitök lakai is ; délfelé a szép alakú C u r a r a-w u i b u r i és az ennél valamivel alacsonyabb Cumucumu hegység emelkedik, melly aRupununi és Takutu folyam vidékeinek határát képezi, következőkép elválasztja ez az Essequebo és Amazonas vidékeit is egymástól. Miután némelly, a faágakon tett jelek által biztosítottam magim, hogy visszajövet az utat el nem tévesztem, a savannák magas füvén keresztül egy nem igen messze esö kis erdő felé irányzám léptei met. Ennek széli in magas, a törzs közepén hordószerüleg vastagodó Astrocaryum tucum fák álltak, melyek körül szalagszerüleg, hüvelyknyi széles sorokban hosszú, fekete tövisek tekergőztek, és mellyeknek fino ii pelyhes legyezői óriási sastollakkent lengtek az esti szellőben; a berek belseje meglehetősen ment volt a C3erjésektöl, csak néhány óriási bromeliaceak és kisebb igen csinos kúszónövények fedék a száraz talajt. Az erdőben már sötétedni kezdett s én épen a viligosabb savannára akartam visszatérni a Takutu partjaihoz, midöu mögöttem ismétlődő morgást hallottam. Meglepetve fordultam meg és ki irja le ijjedelmemet, midőn alig tiz lépésre tőlem egy jókora jaguárt (Felis onca) pillantottam meg, melynek merően rám szegzett szemei azt látszának mondani, hogy engem szándékszik vacsorára elkölteni. Az ijedelemtől merevvé vált tekintetem, valamint fehér arezom és hosszu szakállam kissé meghunyászkodtatá a vadat, és egyelőre jobbnak látta lépést tartani velem, de mindig egyenlő távolságban maradni; nekem azon mulatság jutott, hogy hátrafelé kelle mennem, minthogy már tapasztalásból tudtam, hogy mindig szemmel kell tartanom és lehető daezos és fenyegető arczkifejezést kell öltenem. — Szerencse volt, hogy nagy ebemet a ecrialoknál hagytam, mert ez azonnal összekapott volna a jaguarral s ezt még jobban felingerelte volna; de szerencsét lenség volt viszont az, hogy tninden tegyver nélkül indultam e kirándulásra, a mi épen nem volt alkalmas aggodalmamat csillapítani. Én tehát folytattam hátrálásomat és a jaguar, mint hü eb a gazdáját, követett engem ; mint ilyen persze inkább lett volna ínyemre! Midőn körülbelül a savanna felét elértük, megkettözteté lépteit és fejét ideoda hányva és tompán morogva, némi távolságban mellettem elszaladt, s főidig leérő hoszszu farkát, a macskafaj szokása s :erint majd ide-oda csóválta, majd a földet csapkodta vele ; de a magas fü elfedte előlem további mozdulatait és én csakhamar eltévesztem szem elől ; valószinüleg a Takutu partján levő erdőség felé vette útját. A feletti örö nemben, hogy ellenségemtől illy könnyű szerrel megmenekedtem, én is gyorsítottam lépteimet és nem sokára elértem az erdő szélét és ama helyet, hmnan kiindultam, s milyet néhány letöredezett ággal jelöltem Örömem azonban csakhamar a legnagyobb félelembement át, midőn itt ismét a jaguart pillantám meg, mely itt nagy kényelmesen elhelyezkedve, mintegy várni látszott engem. Hogy távol tartsam öt, ismét el Ivettem és ismételtem arczizmiim, és szemeim játékát, és minthogy nem tartottam tanácsosnak nagyon közel elmenni mellette, ennélfogva nagy ivben megkerültem azon helyet, hol ült, és könnyebben lélegzettem, midőn az erdőt elérve embereim közelébe értem. A folytonosan hangzó morgás meggyőzött arról, hogy üldözőm követ, söt néha-néha láttam is a már beállt félhomályban hosszan elnyúlt alakját a fák között elsuhanni. Azonban nem sokára hallottam indusaimat és láttam az általuk gyújtott tüz fényét és füstjét a fákon át rezgeni; ekkor nem tartóztattam magam többé, hanem gyorsan előre rohanva kiáltám : „A s c h i k a, Matti! Taikusi okai!" (Jöjjetek, barátaim, egy nagy jagu .r !) Hangos kiáltás volt a felelet, egy nagy fekete eb, hü Ncrom jött ki a sűrűségből és örvendve ugrált körül, majd hangosan csaholva azon táj felé sictett, hol a jaguart mjgpillantá. Egy pillanat alatt körülvettek m a c u s c h i-indusaim, kik, miután néhány szóval elmondtam a történteket, ijjaikat és nyilaikat ragadva azonnal az eltűnt jaguar nyomába iramodtak. Én is az erdő nyilasa felé siettem, és a már teljesen beállt sötétség daczára láttam a nagy szökésekben tovasiető jaguart, követve a dühösen csaholó kutyától és a sivitó makuscbi-któl. Távollétem alatt néhány indus halászui volt, és nagy mennyiségű halat lőtt nyilakkal, melyek közül szolgám a legizletesebbeket kiválogatva, vacsorára elkószité. Ezek többnyire barcsafélék vo'.tak (Pimelodus Arekaima), és a pávaszemszerü, kerek foltokkal ékített lucatiani (Cichla ocellaris), továbbá találkozott a nagy pikkelyes ezüstfehér arowana (Osteoglosum bicirrhosum), mellyeket az indusok minduyájan nagy nyalánkságnak tartanak, és melyeket én is mint ilyeneket méltányolni tanultam. Ezalatt az éj beállt s én bevégzett lakoma után a fák között megerősített függágyat kerestem fel. Nemsokára az indusok és a kutya eredménytelenül tértek vissza a jaguar üldözéséből és hallgatag foglaltak helyet a tüz körül. Miután megvacsoráltak, szivarkészitésliez láttak , takarólapnak a fazékfa