Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-07-10 / 19. szám

JU N IUS 10. 1870. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 171 sonlitanak a szilvához, s a papagájok, galambok éj mókusok kedvencz eledelét teszik ; mi nagyon émely­gősnek találtuk izét. Estalkonyat felé egy gömbalaku tömeg mozgott közvetlen közelünkben tova; társam ugy vélekedett, hogy ez egy medve , s csakhamar bizonyosakká is lettünk e felől, midőn vadászebem egy tupelafa gyö­kerei közt levő odu előtt hangosan vonitva megállt; még fiatal lehetett a maczkó s nem rég hagyhatta el anyját. Hogy jelenlétét és " egyszersmind az odu mélységét megállapítsuk, bosszú fütyköst vág unk le egy fáról, a mint azt a barlangba mélyesztettük, a medve azonnal megragadta: tehát benn volt, de most az volt a kérdés, hogy lehetne napvilágra hozni. E czélból leveleket és száraz galyat gyűjtöt­tünk s azt a vaczok szájába dugva meggyújtottuk ; a hő és füst alkalmatlan levén a medvebocsnak, ki­jött, s künn egész hosszában elterült. Egyik társam, Constant kötelet erősített talpára és fejére, a mit nyugodtan engedett megtörténni, a bőség és füsttől egészen el levén kábulva, s minthogy alig volt 80 font nehéz — rúdhoz kötve, mellyet aztán vállunkra vettünk — elvittük magunkkal. De nem volt nagy örömünk benne, mert ekközben egészen beesteledett, és nekünk tüskén-bokron át kellett utat törnünk ; azonban mégis szerencsésen elértük tanyánkat, a hol kellemes meglepetés várt minket: a négerfiu t. i. tá­vollétünk alatt ízletes vacsorát készített számunkra, mellyhez mi, a hosszas bolyongás állal elfáradva, ugyancsak hozzá láttunk. A vacsora alkatrészei kö­zül ki kell emelnem az Anona grandiflora gyümöl­cseit ; e bokor, melly a magnóliák családjába tarto­zik, az erdőkben e tájon nagyon gyakori s nagy biborszinü virágokkal ékeskedik. gyümölcsei szép zöldsziniiek, nedvdúsak, csakhogy kissé émelygős iziiek. Nagyon Ízletesnek találtuk a kakasok busát is, mellyeknek életmódjával és szokásaival Constant tüzetesen ismertetett meg. Ezen madarak, mint már fellebb is megjegyeztük, fajdkakasunk helyét pótolják e vidéken. A dür­gés idejekor egy órányira is elhallatszik a liim kiál­tása, mellynek hangja a nyakán levő zacskó köz­vetítése folytán némileg hasonlit a hasbeszéléshöz. Komikus hatással vannak még ezenkívül a nézőre azon tánczok, mellyeket a nőstény előtt producál­nak. Mig a nőstények költenek, az alatt a kakasok társaságban élnek és sik nyilt te'reken éjjelenkint összegyülekeznek barczjátékaik megtartása végett; az amerikaiak az illy ví-teret „eratebing place"- (karmo­lási helynek) nevezik. Constant, kinek e részleteket köszönhetem, következőleg beszélte el a csata lefo­lyását : Egy izben rábukkantam egy illy csatatérre, s hogy kényelmesen végig nézhessem a csete-patét, egy rejtett helyen faágakból egv kunyhót rögtönöz­tem. Besötétedvén, egy bokorban kotkodácsolást hal lottam, s ennek okozója, egy vén kakas, nem is késett megjelenni. Meggyőződvén a felől, hogy ellenségtől nincs mit tartania, a zacskó segélyével dobpergés­hez hasonló hangot hallatott, mire mind több-több kakas jelent meg, valószínűleg az első felhívásának engedve, ugy hogy végtére mintegy hatvanra mehe­tett számuk. Én természetesen ezalatt a lehető nyu­godtan tartám magamat. Midőn már jobbadán mind­nyájan egybe gyűltek, két eg) enlő táborra oszolván, csatarendbe állottak. Azután egyenkint, fejét hátra­vetvén, mindegyikük felfújta légzacskóját, felbor­zalta nyak tollait s farkát legyező - formára ki­nyitván, méltóságos léptekkel járt körül, elleneit harczra ingerelve. Ez volt a hadtánez, s nyomban utána a párbajok egész sora következett. A har­czosok mindegyike mintegy commandószóra egy rőf­nyi magasságra ugrott fel, azután convulsiv, neve­tésszerü hangban tört ki, és ellenségét dühösen vag­dalni kezdte. Midőn az ütközőt legjavában folyt, tü­zet adtam a legsűrűbb csoportra, mire vagy egy tuczat maradt közülök a hely szinén, a többi pedig a fákon keresett menedéket; de minthogy éjjel nem volt hova repülniök, egyenkint szépen lekaphattam, ugy hogy reggelre 42 darab illy fajdkakast szedtem össze, mellyek 100 dollárnál többet jövedelmeztek. Még meg kell jegyeznem, hogy a kakasok — ha meg nem zavartatnak — e barczjátékot majdnem egész éjen át folytatják a nélkül, hogy valami nagy kárt tennének egymásnak. Napfelkeltekor udvaria­san bucsut véve egymástól, a bozótba rejtőznek, s estére újra összegyülekeznek. A medve ez alatt magához térvén, mormogni kez­dett, de mi ezzel nem törődve, nyugodtan mentünk nyugalomra; Constant vállalta magira az őrtál­lást és a tüz szitását. Éjjeli zenében sem volt hi­ány, a coucertáló hangok között különösen kitűnt a kaymanok bika bömbcléshez, majd borju-bégetéshez hasonló kiáltása, közben meg gvermeksiráshoz ha­sonló sivitást halattak. Humboldt azon állitása : hogy a kayman néma, határozottan téves. Még megjegyzem itt, hogy barangolásaink köz­ben Diego sziget partján egy kayman-fészket ta­láltunk s szétromboltunk. Ez minden körülmények között veszélyes dolog, mert a nőstény a végletekig védi tojásait. A fészek egy több lábnyi magas gúlá­ból áll, felső része galyból, moháhól és sárból volt összerakva, alatta földréteg következett, s ez alatt egy réteg tojás, s igy több réteg egymás alatt; a fészek legfenekét egy a fövénybe ásott gödör ké­pezi. Körülbelül 40 tojást találtunk benne, mellyek mindegyike ludtojásnagyságu, de ennél hosszab­bak és fehérebbek voltak. A héjj kemény és rán­czos; szorosb vizsgálatnál különféle rajzolatokat le­het rajta látni. E kirándulásom alkalmával meggyőződtem a fe­löl, hogy a „Diego" és a „tizenkétezer-mocsár", mellyek a térképen összefüggőknek vannak kitéve, ellenkezőleg egy széles „Hammock" által elválasz­tatnak egymástól. E hammock örökzöld rétekkel és pompás erdei fákkal van benőve, tócsái sósvizüek, de találtunk édesvizi forrásokat is rajta. Vadásza­taink eredményével meg lehettünk elégedve. Septem­ber 16-án 180 db elejtett vadat számláltunk össze, ezek közöl volt 14 fajdkakas, 20 becassin, 10 ten­geri nyul (Lepus hudsonius) 14 Wilson-becassin, 85 vörösmellü becassin (Scolopax novoboracensis), 11 Widgnon-kacsa, 9 vadkacsa, 6 kurli (Numenius curvirostris), 2 enyves szalonka (Limosa fedoa) és egy szultán-tyuk. Ez egy napi zsákmányul, két va­dásznak elég. Egy másik sznltán-tyukot és a medvebo­csot Washingtonba kiildém, hova a legjobb állapot­ban meg is érkeztek. K. S. Az „Erdészeti lapok" a puska-adóról. Mióta a fegyvertartás a Waffenpa9z alól felszaba­dult, azóta már alig lehet valamire való embert ta­lálni a két hazában, a kinek puskája vagy pisztolya nem volna; a panasz pedig a vadirtás, vadorzás, lőfegyverrel történt szerencsétlenségek, sat. fölött folytonosan gyarapodnak Furcsán hangzik ugyan, hogy egy par excellence fegyvert viselő nemzetnél a fegyvertartási jogot korlátozni kívánjuk, és egy tetemes lendületnek indult industria, értem a fegy­vergyártást, talán föl is fog jajdulni erre, de nem czél a fegyvertartás szabadságát korlátolni, hanem a szenvedélyt megadóztatni, vagy is : termékenynyé tenni olly szenvedélyt, a melly a legtöbb esetben csak abban leli kielégítését, hogy a falon puska függ, a fiókban revolver hever. Ha a dohányzást meg lehet adóztatni, a mi pedig sokkal inkább napi szüksé­günkké vált, mért ne lehetne a puskatartást is illy módon megterhelni. A szenvedélyes puskaszerető azt a pár forintot szivesen meg fogja fizetni, a dög­vadász azonban, a kinek sódarja legjobb esetben 5 frtot ér, az bizony inkább tul ad rajta vagy rejte­geti, s igy a puska kevesbedni, a vadorzó fogyni fog ; t. i. sokan reménylik, hogy fogyni fog. Bár feltételesen pártolom a puska-adó behozata­lát, a mennyiben t. i. az erdészeti és vadászati sze­mélyzet az alól kivétetik, nem tartozom azok közé, a kik tőle a vadászok megkevesbülését reménylik. Én igen jól ismerem az orvadászokat és azok ter­mészetét, gyakran volt alkalmam velők barátságos és ellenséges téren találkozni, s ezen tapasztalatim­ból kiindulva állitom: az orvadász puskaadóját megfizeti a szomszéd uraság egyik őzbakja vagy más vadja. A vadászat olly hatalmas szenvedély, akár mint a kártya, ivás, szerelem . . . . , kit e szenvedély elfogott, ha bár vesztére lenne is, fel nem hagy vele. Ismertem jómódú parasztgazdákat, kiket a vadászati szenvedély szegénységre juttatott, a puskával azonban még sem hagytak fel. És le­gyen az orvadász szegény, ne birja fizetni puska­adóját, van gourmand elég, kifizetik azok ! Az orvadászokat megfogyasstani nem puskaadó­val, hanem igazságos vadászati törvénynyel fogjuk. Ha minden község szabadon rendelkezik vadászati jógával, az illy szenvedélyek jogos kielégítésre ta­lálnak, és értelmes vadászok vezetése alatt, helyes tilalmazási idő korlátai között, rendes becsületes va­dászokká válnak. Vessetek gátot a folyamnak s feldagadva eltépi a gátat, elpusztitja földeiteket, mig ha csatornát ástok neki, malmot, gépet hajt. A puskaadó behozatala tehát az orvadászokat ke­vesbíteni nem fogja, de igen is a koczavadászokat, s igy a vadászatra nézve jó hatás nélkül nem ma­rad. Másrészt pedig, miután a vagyonos osztály szenvedélyeit fizetteti meg, nem csekély jövedelmet hoz be az állam számára. A „V. és V." szerkesztője azt ajánlja, hogy a vadász-engedélyért minden erre képesített honpol­gár 5 frtot fizessen az államnak ; az illy engedély­lyel nem biró, de fegyvertartó egyének pedig min­den puska után évenként 2, pisztoly után 1 frt pus­ka-adót fizessenek. A puska-adó behozatala az angol parlamentben is szóba jött és valószínűleg törvényerőre fog emel­tetni. Mi történjék ezen pénzekkel ? Ezt a kérdést még nem hallottuk tárgyalni. Ha a puskaadó a községeket illeti, azt fel hasz­nálhatják a vadászat óvására szükséges kiadások fedezésére, de mi történjék a vadászengedélyekért bejövő százezrekkel ? A terméketlen szenvedély ter­mékenyítése nem csak adófizetésből áll. Vélemé­nyem szerint ezen összegeket, mellyeket a fekvő birtok egyik élvezete hajt be, a fekvő birtok javára kell értékesiteni. Ezt leghelyesebben mező- és erdő­gazdasági kísérleti és észleleti állomások felállítása által vélném leggyümölcsözőbben megtenni. Indít­ványom tehát az : szavaszta8sék meg a vadászati és puskaadó, hajt­sa be azt az állam, és állítson belőle megyénként, vagy a mi helyesebb, vidékenként mező- és erdőgazda­sági kísérleti állomásokat. E feltétel alatt alig fog e két adónak ellenzője akadni, mert a pénz egyik zsebből ki, a másikba megszaporodva vissza kerül. Vegye s. Vadhús kereskedés. A közelgő vadászidéuy meg­nyíltából, a Fuchsberger féle pesti vadkereskedés figyelmezteti a vadaskertek és területek t. cz. tulaj­donosait , jószágigazgató és erdészmester urakat, hogy a jövő 1870—71-ki vadászidénybeu eladás­ra szánt fő-, apró- és szárnyas vadak ára , remél­hető menyisége e's egyéb feltételeire nézve szíves­kedjenek a fentebbi s Pesten már 35 év óta fennálló vadkereskedéssel érintkezésbe lépni, s erre vonat­kozó értesítéseiket a „Fuchsberger-féle vadkereske­désnek, Pesten, városháztér 4. szám" czimzet alatt beküldeni, megjegyeztetvén, hogy az időközönként mentől szebb és jobb állapotban szállítandó vad azonnali készpénz-fizetéssel átvétetik. A közelgő s részben megnyílt vadászide'ny (őzek­és fő vadra) alkalmából mi is felkérjük tiszt, olva­sóinkat, közleményeikkel jó gyakran megörvendez­tetni lapjainkat. Szerk. Szerkesztői és kiadói posta. Az erdőszadai,illetőleg debreczen 1 és nyíregyházi postahivataloknak is. Mltsgos gr. Degenfeld Pál ur számára a „Vadász és Versenylap" most már 3-ad izben reclamált f. é. 12., 13. és 14-ik számát junius 21-kén már másod­ízben küldtük el, s ha még mindig nem érkeztek volna meg, ugy a tévedésnek a debreczeni pos­tán, mint váló-uton kell történni, miután egy pél­dány innen Hadház-Téglásra mltsgos gr. Degenfeld Gusztáv urnák , egy másik pedig Nyiregyház­Balkányra szintén gr. Degenfeld Gusztávnak is jár, s attól tartunk, hogy a gr. Degenfeld Pál urnák Erdöszadára czimzett példányok is tévedés­ből arra küldetnek. Hát a 15., 16. és 17-ik számok megérkeztek e ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom