Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870
1870-07-10 / 19. szám
JU N IUS 10. 1870. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 171 sonlitanak a szilvához, s a papagájok, galambok éj mókusok kedvencz eledelét teszik ; mi nagyon émelygősnek találtuk izét. Estalkonyat felé egy gömbalaku tömeg mozgott közvetlen közelünkben tova; társam ugy vélekedett, hogy ez egy medve , s csakhamar bizonyosakká is lettünk e felől, midőn vadászebem egy tupelafa gyökerei közt levő odu előtt hangosan vonitva megállt; még fiatal lehetett a maczkó s nem rég hagyhatta el anyját. Hogy jelenlétét és " egyszersmind az odu mélységét megállapítsuk, bosszú fütyköst vág unk le egy fáról, a mint azt a barlangba mélyesztettük, a medve azonnal megragadta: tehát benn volt, de most az volt a kérdés, hogy lehetne napvilágra hozni. E czélból leveleket és száraz galyat gyűjtöttünk s azt a vaczok szájába dugva meggyújtottuk ; a hő és füst alkalmatlan levén a medvebocsnak, kijött, s künn egész hosszában elterült. Egyik társam, Constant kötelet erősített talpára és fejére, a mit nyugodtan engedett megtörténni, a bőség és füsttől egészen el levén kábulva, s minthogy alig volt 80 font nehéz — rúdhoz kötve, mellyet aztán vállunkra vettünk — elvittük magunkkal. De nem volt nagy örömünk benne, mert ekközben egészen beesteledett, és nekünk tüskén-bokron át kellett utat törnünk ; azonban mégis szerencsésen elértük tanyánkat, a hol kellemes meglepetés várt minket: a négerfiu t. i. távollétünk alatt ízletes vacsorát készített számunkra, mellyhez mi, a hosszas bolyongás állal elfáradva, ugyancsak hozzá láttunk. A vacsora alkatrészei közül ki kell emelnem az Anona grandiflora gyümölcseit ; e bokor, melly a magnóliák családjába tartozik, az erdőkben e tájon nagyon gyakori s nagy biborszinü virágokkal ékeskedik. gyümölcsei szép zöldsziniiek, nedvdúsak, csakhogy kissé émelygős iziiek. Nagyon Ízletesnek találtuk a kakasok busát is, mellyeknek életmódjával és szokásaival Constant tüzetesen ismertetett meg. Ezen madarak, mint már fellebb is megjegyeztük, fajdkakasunk helyét pótolják e vidéken. A dürgés idejekor egy órányira is elhallatszik a liim kiáltása, mellynek hangja a nyakán levő zacskó közvetítése folytán némileg hasonlit a hasbeszéléshöz. Komikus hatással vannak még ezenkívül a nézőre azon tánczok, mellyeket a nőstény előtt producálnak. Mig a nőstények költenek, az alatt a kakasok társaságban élnek és sik nyilt te'reken éjjelenkint összegyülekeznek barczjátékaik megtartása végett; az amerikaiak az illy ví-teret „eratebing place"- (karmolási helynek) nevezik. Constant, kinek e részleteket köszönhetem, következőleg beszélte el a csata lefolyását : Egy izben rábukkantam egy illy csatatérre, s hogy kényelmesen végig nézhessem a csete-patét, egy rejtett helyen faágakból egv kunyhót rögtönöztem. Besötétedvén, egy bokorban kotkodácsolást hal lottam, s ennek okozója, egy vén kakas, nem is késett megjelenni. Meggyőződvén a felől, hogy ellenségtől nincs mit tartania, a zacskó segélyével dobpergéshez hasonló hangot hallatott, mire mind több-több kakas jelent meg, valószínűleg az első felhívásának engedve, ugy hogy végtére mintegy hatvanra mehetett számuk. Én természetesen ezalatt a lehető nyugodtan tartám magamat. Midőn már jobbadán mindnyájan egybe gyűltek, két eg) enlő táborra oszolván, csatarendbe állottak. Azután egyenkint, fejét hátravetvén, mindegyikük felfújta légzacskóját, felborzalta nyak tollait s farkát legyező - formára kinyitván, méltóságos léptekkel járt körül, elleneit harczra ingerelve. Ez volt a hadtánez, s nyomban utána a párbajok egész sora következett. A harczosok mindegyike mintegy commandószóra egy rőfnyi magasságra ugrott fel, azután convulsiv, nevetésszerü hangban tört ki, és ellenségét dühösen vagdalni kezdte. Midőn az ütközőt legjavában folyt, tüzet adtam a legsűrűbb csoportra, mire vagy egy tuczat maradt közülök a hely szinén, a többi pedig a fákon keresett menedéket; de minthogy éjjel nem volt hova repülniök, egyenkint szépen lekaphattam, ugy hogy reggelre 42 darab illy fajdkakast szedtem össze, mellyek 100 dollárnál többet jövedelmeztek. Még meg kell jegyeznem, hogy a kakasok — ha meg nem zavartatnak — e barczjátékot majdnem egész éjen át folytatják a nélkül, hogy valami nagy kárt tennének egymásnak. Napfelkeltekor udvariasan bucsut véve egymástól, a bozótba rejtőznek, s estére újra összegyülekeznek. A medve ez alatt magához térvén, mormogni kezdett, de mi ezzel nem törődve, nyugodtan mentünk nyugalomra; Constant vállalta magira az őrtállást és a tüz szitását. Éjjeli zenében sem volt hiány, a coucertáló hangok között különösen kitűnt a kaymanok bika bömbcléshez, majd borju-bégetéshez hasonló kiáltása, közben meg gvermeksiráshoz hasonló sivitást halattak. Humboldt azon állitása : hogy a kayman néma, határozottan téves. Még megjegyzem itt, hogy barangolásaink közben Diego sziget partján egy kayman-fészket találtunk s szétromboltunk. Ez minden körülmények között veszélyes dolog, mert a nőstény a végletekig védi tojásait. A fészek egy több lábnyi magas gúlából áll, felső része galyból, moháhól és sárból volt összerakva, alatta földréteg következett, s ez alatt egy réteg tojás, s igy több réteg egymás alatt; a fészek legfenekét egy a fövénybe ásott gödör képezi. Körülbelül 40 tojást találtunk benne, mellyek mindegyike ludtojásnagyságu, de ennél hosszabbak és fehérebbek voltak. A héjj kemény és ránczos; szorosb vizsgálatnál különféle rajzolatokat lehet rajta látni. E kirándulásom alkalmával meggyőződtem a felöl, hogy a „Diego" és a „tizenkétezer-mocsár", mellyek a térképen összefüggőknek vannak kitéve, ellenkezőleg egy széles „Hammock" által elválasztatnak egymástól. E hammock örökzöld rétekkel és pompás erdei fákkal van benőve, tócsái sósvizüek, de találtunk édesvizi forrásokat is rajta. Vadászataink eredményével meg lehettünk elégedve. September 16-án 180 db elejtett vadat számláltunk össze, ezek közöl volt 14 fajdkakas, 20 becassin, 10 tengeri nyul (Lepus hudsonius) 14 Wilson-becassin, 85 vörösmellü becassin (Scolopax novoboracensis), 11 Widgnon-kacsa, 9 vadkacsa, 6 kurli (Numenius curvirostris), 2 enyves szalonka (Limosa fedoa) és egy szultán-tyuk. Ez egy napi zsákmányul, két vadásznak elég. Egy másik sznltán-tyukot és a medvebocsot Washingtonba kiildém, hova a legjobb állapotban meg is érkeztek. K. S. Az „Erdészeti lapok" a puska-adóról. Mióta a fegyvertartás a Waffenpa9z alól felszabadult, azóta már alig lehet valamire való embert találni a két hazában, a kinek puskája vagy pisztolya nem volna; a panasz pedig a vadirtás, vadorzás, lőfegyverrel történt szerencsétlenségek, sat. fölött folytonosan gyarapodnak Furcsán hangzik ugyan, hogy egy par excellence fegyvert viselő nemzetnél a fegyvertartási jogot korlátozni kívánjuk, és egy tetemes lendületnek indult industria, értem a fegyvergyártást, talán föl is fog jajdulni erre, de nem czél a fegyvertartás szabadságát korlátolni, hanem a szenvedélyt megadóztatni, vagy is : termékenynyé tenni olly szenvedélyt, a melly a legtöbb esetben csak abban leli kielégítését, hogy a falon puska függ, a fiókban revolver hever. Ha a dohányzást meg lehet adóztatni, a mi pedig sokkal inkább napi szükségünkké vált, mért ne lehetne a puskatartást is illy módon megterhelni. A szenvedélyes puskaszerető azt a pár forintot szivesen meg fogja fizetni, a dögvadász azonban, a kinek sódarja legjobb esetben 5 frtot ér, az bizony inkább tul ad rajta vagy rejtegeti, s igy a puska kevesbedni, a vadorzó fogyni fog ; t. i. sokan reménylik, hogy fogyni fog. Bár feltételesen pártolom a puska-adó behozatalát, a mennyiben t. i. az erdészeti és vadászati személyzet az alól kivétetik, nem tartozom azok közé, a kik tőle a vadászok megkevesbülését reménylik. Én igen jól ismerem az orvadászokat és azok természetét, gyakran volt alkalmam velők barátságos és ellenséges téren találkozni, s ezen tapasztalatimból kiindulva állitom: az orvadász puskaadóját megfizeti a szomszéd uraság egyik őzbakja vagy más vadja. A vadászat olly hatalmas szenvedély, akár mint a kártya, ivás, szerelem . . . . , kit e szenvedély elfogott, ha bár vesztére lenne is, fel nem hagy vele. Ismertem jómódú parasztgazdákat, kiket a vadászati szenvedély szegénységre juttatott, a puskával azonban még sem hagytak fel. És legyen az orvadász szegény, ne birja fizetni puskaadóját, van gourmand elég, kifizetik azok ! Az orvadászokat megfogyasstani nem puskaadóval, hanem igazságos vadászati törvénynyel fogjuk. Ha minden község szabadon rendelkezik vadászati jógával, az illy szenvedélyek jogos kielégítésre találnak, és értelmes vadászok vezetése alatt, helyes tilalmazási idő korlátai között, rendes becsületes vadászokká válnak. Vessetek gátot a folyamnak s feldagadva eltépi a gátat, elpusztitja földeiteket, mig ha csatornát ástok neki, malmot, gépet hajt. A puskaadó behozatala tehát az orvadászokat kevesbíteni nem fogja, de igen is a koczavadászokat, s igy a vadászatra nézve jó hatás nélkül nem marad. Másrészt pedig, miután a vagyonos osztály szenvedélyeit fizetteti meg, nem csekély jövedelmet hoz be az állam számára. A „V. és V." szerkesztője azt ajánlja, hogy a vadász-engedélyért minden erre képesített honpolgár 5 frtot fizessen az államnak ; az illy engedélylyel nem biró, de fegyvertartó egyének pedig minden puska után évenként 2, pisztoly után 1 frt puska-adót fizessenek. A puska-adó behozatala az angol parlamentben is szóba jött és valószínűleg törvényerőre fog emeltetni. Mi történjék ezen pénzekkel ? Ezt a kérdést még nem hallottuk tárgyalni. Ha a puskaadó a községeket illeti, azt fel használhatják a vadászat óvására szükséges kiadások fedezésére, de mi történjék a vadászengedélyekért bejövő százezrekkel ? A terméketlen szenvedély termékenyítése nem csak adófizetésből áll. Véleményem szerint ezen összegeket, mellyeket a fekvő birtok egyik élvezete hajt be, a fekvő birtok javára kell értékesiteni. Ezt leghelyesebben mező- és erdőgazdasági kísérleti és észleleti állomások felállítása által vélném leggyümölcsözőbben megtenni. Indítványom tehát az : szavaszta8sék meg a vadászati és puskaadó, hajtsa be azt az állam, és állítson belőle megyénként, vagy a mi helyesebb, vidékenként mező- és erdőgazdasági kísérleti állomásokat. E feltétel alatt alig fog e két adónak ellenzője akadni, mert a pénz egyik zsebből ki, a másikba megszaporodva vissza kerül. Vegye s. Vadhús kereskedés. A közelgő vadászidéuy megnyíltából, a Fuchsberger féle pesti vadkereskedés figyelmezteti a vadaskertek és területek t. cz. tulajdonosait , jószágigazgató és erdészmester urakat, hogy a jövő 1870—71-ki vadászidénybeu eladásra szánt fő-, apró- és szárnyas vadak ára , remélhető menyisége e's egyéb feltételeire nézve szíveskedjenek a fentebbi s Pesten már 35 év óta fennálló vadkereskedéssel érintkezésbe lépni, s erre vonatkozó értesítéseiket a „Fuchsberger-féle vadkereskedésnek, Pesten, városháztér 4. szám" czimzet alatt beküldeni, megjegyeztetvén, hogy az időközönként mentől szebb és jobb állapotban szállítandó vad azonnali készpénz-fizetéssel átvétetik. A közelgő s részben megnyílt vadászide'ny (őzekés fő vadra) alkalmából mi is felkérjük tiszt, olvasóinkat, közleményeikkel jó gyakran megörvendeztetni lapjainkat. Szerk. Szerkesztői és kiadói posta. Az erdőszadai,illetőleg debreczen 1 és nyíregyházi postahivataloknak is. Mltsgos gr. Degenfeld Pál ur számára a „Vadász és Versenylap" most már 3-ad izben reclamált f. é. 12., 13. és 14-ik számát junius 21-kén már másodízben küldtük el, s ha még mindig nem érkeztek volna meg, ugy a tévedésnek a debreczeni postán, mint váló-uton kell történni, miután egy példány innen Hadház-Téglásra mltsgos gr. Degenfeld Gusztáv urnák , egy másik pedig NyiregyházBalkányra szintén gr. Degenfeld Gusztávnak is jár, s attól tartunk, hogy a gr. Degenfeld Pál urnák Erdöszadára czimzett példányok is tévedésből arra küldetnek. Hát a 15., 16. és 17-ik számok megérkeztek e ?
