Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-06-30 / 18. szám

1 JUNIUS 30. 1870 / VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •161 miikért lovagjaik legyünk. Ók, fájdalom, nem tartózkodhatnak itt sokáig, mert a répa még nincs felaprítva, a tehenek revoltálnak, a sertések zúgolódnak, szóval a háztartás sürgős és mielőbbi visszatérését követeli a kegyes természet e kedves leányainak. Jancsi, az anisette-üveget és több poharat. A kávé már el van nyelve. Igy ni ! Teliát derék kedves nagybátyámnak, az uj vadász-uraságnak egészségére ! A báró világfi volt s birt érzelmein uralkodni. Szerencsére az egész czeremóniának félóra alatt vége lett. — Zsigmond öcsém, ez nem volt épen rosz tréfa — jegyzé meg az öreg báró, kit az illy jelenet szokatlansága, vidám episódjaival, a mint látszott épen nem hozta mérges hangulatba. — Már látom, bogy csakugyan diplomatának születtél. — E szavakat sajátságos mosoly kíséretében mondá, melly sem veröfényre, sem viharra nem mutatott. — Bátyám gúnyolódni akar — gondola magában az ifju. — Ha illy derouement-et előre láttam volna, az egész falu megjelent volna itt. Csak Lidinek nem igen tetszett a haute-volée e rohamos látogatása. Talán azon körülmény hangolta le, hogy még a legigénytelenebb asszonyok sem szeretik, ha másokkal foglalkozunk ? . . . Nem. Lehangoltságának alapja becsületére válik szivének. Az ifju bárót eszelősnek tartotta, melly észrevételt báró Mondel János látható jó kedvvel erősítette meg. (Vége következik.) Vadászati kirándulás Floridába. i. Florida talajviszonyai, vadállománya és vadászatai. — .jKoy'-ek, „Swamp"-ok, „Everglad"-ok. — Fernandiua kikötője. — Hojszák, bonitok, fecskendöhalak, molluskok, tengeri ördögök. — Az óriás pók. — Egy gyapotültetvény. — Tengeri holló és repülőhalak. — St. John folyama és St. Pablo postaház. — Pézsmapatkányok. — Egy rhododendror.-bozót. — Egy törékeny kuszma. — Keselyük. — A „fíammock"-ok. — Repülő evetek. — A kopaszfejü sas. Az alábbiakban kivonatát közöljük Poisselgue természetbúvár és vadász fölötte gazdag tartalmú naplójának, ki, egy az európaiktól csak gyéren látogatott vidéket — Floridát tűzte ki működése szinhelyéül. E félsziget, melly az éjszaki szélesség 31 — 25 fokai között fekszik, az éj szakamerikai szárazföldből jó meszszire nyúlik be az oczeanba, elválasztva a mexicói öblöt az atlanti tengertől, s nagyobbára tropikus jelleget tüntet fel. A talaj sehol sem emelkedik 300 lábnál magasabbra és képződése nagyon sajátságos. A partok mentében számos lagúnák terjednek, délnyugot felé korallzátonyok emelkednek, az úgynevezett „Cay" -ok vagy „Key "-ek,-melyek felette veszélyeztetik a hajózást. Folyói közül legkiválóbb a St. John (San Juan) ; ez a Cypress-mocsárból ered és folyása igen kanyargós. Egyik jellemző sajátsága Floridának, hogy némelly folyója egyszerre eltűnik a föld felületéről, mások ismét olly bővizű forrásokkal birnak, hogy rajtok, eredetüktől nem messze, — mint pl. a Wakullá-nis — kisebb hajók közlekedhetnek. A félsziget déli részének kizáró sajátságát képezik az „Everglad"-ok. Ezek az Okechobee tó déli partjától mintegy 90 miles-nyire terjednek dél felé, széléssegök 30— 50 miles. Ez édesvizű „vízsivatag" mélysége 1—8" láb, s belőle oázként, száz meg száz kis sziget emelkedik ki. Ez Everglad-ok 8,000,000 acresnyi földterületet fednek, s egyes részeik néhány hónapon át felül emelkednek a viz szinén. A félsziget éjszaknyugoti részét a „Swamp"-ok lepik el, melyeknek nagyszámú s téres lápjai a 29-ik szélességi fokon tul terjednek. Egy illy sajátságos alkotású ország valódi „paradicsom "-a a természetbúvár- és vadásznak, s mindkettőnek egyaránt bő aratás kinálkozik. Mi a karpáti medvevadászat, az orosz farkasvadászat, a norvégiai lazaczfogás, vagy a délamerikai jaguarvadászat a floridai vadászatokhoz képest ? Mig az előbbiek lefolyása egyforma s azért untató, addig ez utóbbi változatosság tekintetében, nem hagy kívánni valót. Poussilgue itt következő közlései ezen állítás valódiságát igazolni fogják. Szerző a hatvanas években a Washingtonban székelő franczia követség tagja volt. — A fentnevezett év négy hónapját szánta Florida átfürkészésére és tanulmányozására. O maga természetbuvárló vadásznak mondja magát, előadása élénk és megnyerő; azért saját elbeszélesét egész terjedelmében közöljük , megjegyezvén előbb , hogy Savannahból, — Georgiában, — egy kis goeletten bajózott dél felé, s legközelebbi állomáshelye Fernandina kikötője volt, éjszaki Floridában. Hatodmagával kelt útra; kísérői között volt egy Constant nevü volt kormányos, egy bajorországi német, Stand Mór, politikai menekült s nagy buzgalmu természetvizsgáló, különösen a praeparalásban jártas ; ezeken kivül egy Toby nevü mulatt, egy néger, Toby, és Hiob, egy négerfiu. * * * September 2-án .a hajót nagy számú tengeri madár rajza körül. Ezek között leginkább volt képviselve a bojsza (Procellaria pelagica); kiterjesztett szárnyai ötszörte hosszabbak testénél; ez a viz szine fölött elsuhanva halakat fogdos, majd a légbe emelkedik fel, különféle kanyarodásokat ir le s a szél ellen repül a nélkül, hogy látná az ember szárnyainak mozgását vagy legcsekélyebb rezzenésöket is ; valódi „léghajós." Szintén nagy számban volt képviselve a vizi ollós (Puffinus obscurus); ez felülről sötét, alulról fehér szinü s legjobb egyetértésben látszik lenni a hojszákkal. Mohó vágygyal kapnak a csalétek után, meilyet oda vetnek nekik, de a hojszák sokkal serényebbek s a viz szinén haladva — mint hajdanta Pál apostol —megelőzik azokat. A hojszák e sajátságukért a matrózok által Péter madarainak „

Peter" v. „Peterhillek"nek neveztetnek. Csüllök és bibiczek, mellyek itt a „vulgus"t képviselik, szintén nagy mennyiségben röpködnek körül. Kiállhatatlan hőség volt, a nap vérvörös színben nyugodott le, éjjel pedig egy szellő sem mozdult. Lassan-lassan azonban az eget sürü felhők vonják be, s most a tenger csodálatos fényt sugároz ki. Minden egyes rohanó hullám fénykörbe van burkolva, s a hajó lángözönben látszik elsikamlani, a kormányrúd minden csapása messze világló tüzgarmadát szór ; s midőn egy hordót a vizbe bocsátunk, mintha csak izzó kohóba mártottuk volna, s ha felbuzzuk tele van az folyó lángokkal. A kötél, sőt ujjunk is phospborescál. Most a bonitok és czápák jelentkeznek, melyek érezve az orkán közeledtét, eme vészes éjen zsákmány után ólálkodnak. E szörnyetegek mindegyikét fénylő vonal jelzi, s ha farkával a vizet csapkodja, a vizcseppek izzó parázshoz hasonlóan szállnak fel, s esésökben csillámló cascad-ot képeznek. Néhány nagy fecskendöbal óriási tüzoszlopokat fú a levegőbe. E fehér fényhez csatlakozik még a violaszinü St. Elms tüze az árboezokon s árbaezsudarakon : a körülöttünk csoportosult felhők villanyossága üzi csodálatos játékát. A phospborescáló puhányok sem hiányoznak ; nagy esernyőhöz hasonlító medúzák úszkálnak a viz felületén ; kisebb medusák (meliteek), melyeknek karjai máltai keresztet ábrázolnak, lángpiros szint sugároznak ki; minden csepp vizben gyémántokként fénylenek a gorcsövi Ocyoreák és Akalephák; mig mások kék s mások ismét zöld színben tündökölnek. Sőt a mi több : bizonyos mélységben csudálatos szabályosságu fénylő rosettek, lánczok és csillagok képződnek, a bullámokkal együtt föl-alá mozogva, az állat melly e tüneményt előhozza, a Salpa bipboris. September 4-ke reggelén mind e tündöklő pompa elenyészett. Szél kerekedett, tompa zúgás volt hallható: éjszaknyugat felől beköszöntött az orkán; de ekkor már Fernandina kis kikötője feltűnt előttünk, s mi annak biztos .otalma alá menekedve, nyugodtan várhattuk kitörését. A hasonnevű falu a révvel szemközt levő Amelia-szigeten fekszik, a St. Marys torkolatánál; lakosai többnyire halászattal ! foglalkoznak. Vendéglőjében, melynek birtokosa egy Scballer nevü német, a legnagyobb tisztaság és rend uralgott. September 5-én ablakomból kinézve látom, hogy a küötőben két halász horgonyoz. Egyikök egy úgynevezett „ördöghalat" fogott; ez a fejparások rendjébe tartozik s tudtommal még eddig nem volt ismertetve. Súlya gyakran 2000 lontra megy, teste nagy hátra hajlott horgokkal van ellátva ; fején az ököréhez hasonló két szarvat visel, farkán pedig hoszszu mérges fulánkot, melly olly éles mint egy tör. Miután a halászbárkákat megtekintém, a veranda alá hozattam reggelimet; itt egy pássivirág állt (Passiflora quadrangularis) ; ennek porodái halványpirosak, gyümölcse sárga, tojásdadalaku s akkora mint egy kis dinnye; czukorral és borral kellemes izü eledelt nyújt. E szép fák, melyek igen gyorsan nőnek, díszéül szolgálnak a házaknak, tropikus tájakon ; de kár, hogy egy kellemetlenséggel jár ültetésük : t. i. a patkányok és mókusok nagyon szeretik a passióvirág gyümölcseit, s azért nagy számban jönnek közelébe, de nyomukban mérges kigyók is, melyek ez állatokkal táplálkoznak. Reménylém azonban, hogy vendéglőmben nem lesznek képviselve e hívatlan vendégek, s zavartalanul gyönyörködhetem egy kolibri-párban (Trohilus colubris), melly e virágokat köriilzsongja. Egy kissé elszenderedtem volt, midőn a madarak aggodalmas kiáltása felébresztett. A kolibrik fészke, mellyben három fiók íeküdt, a passióvirágon volt. Nyugtalanságuk okát keresvén, láttam, hogy egy utálatos pók végromlással fenyegeti egész házi boldogságukat. Ez egy óriás Mygale volt, melly fekete szőrrel van benőve, s olly nagy és vastag, mint egy palaczk, 8 hüvelyk hosszú lábai horgokkal vannak ellátva; eddig csendesen feküdt a párkáuyzaton, melyet a passiovirág egy ága érintett, nem forditva el egy perczig sem szemét a fészektől. A kolibrik aggodalmasan kiáltva repdesték körül, a nőstény fiát igyekvék megvédelmezni, a him pedig támadólag közeledett a szintén támadásra átmenő óriás pók felé. Ekkor bottal agyonütöttem ezt. Nagyon utálatos volt, s borzalommal töltött el a gondolat, hogy egy födél alatt lakott velem. E mygalék itt gyakoriak, s ocsmány alakjok miatt üldözésnek vannak kitéve, noha különben hasznos állatok, a mennyiben elkeseredett ellenségei a kakerlakok, skolopenderek, termitek s más kártékony rovaroknak. September 6-án áthajóztunk a Nassau-csatornán, mellynek vize apálykor csak hat lábnyi mély és kevésbé sós izü, mint a nyilt tengeré. A St. John torkolatába akarván bejutni, itt hajókalauzt vettünk föl. A föld sik és egyhangú, csak Amelia-sziget fehérlő liomokbuczkái nyújtanak némi változatosságot; ezek mögött gyapot, doháuy és ezukor terem, helylyel-közzel látható néhány négerkunyhó is, magnóliák és törpe pálmák tövében. A madarak közül —- hangos kiáltozása által — leginkább kiválik az ollócsőrü (

Rhinchops nigra); csőrének felső része csak félakkora mint az alsó, ugy hogy ez utóbbit vizbe bocsáthatja, mig a felső a viz szine fölött marad ; szárnyai igen hosszúak, csőre és lábai pirosak, háta fekete, hasa fehér. Apály alkalmával az ollócsőrüek nagy ügyességet fejtenek ki a szárazon maradt kagylók elfogásában; mihelyt kinyilik a kagyló, a madár a nyílásba mélyeszti csőrét és tartalmát elkölti. Amelia szigete még bővelkedik galambok- s foglyokban, úgyszintén nyulak- és mókusokban is. Egy kirándulásom alkalmával a véletlen egy Potter nevü ültetvényessel hozott össze, ki vendégszeretöleg hitt meg ültetvényére. A szárazföld belseje felé a kopár partvidéket mind jobbban-jobban mivelt földek váltják fel, a meddig a szem láthat, mindenütt gyapotültetvények terjednek; éppen aratás ideje volt, s számos mindkét nemű rabszolga foglalkozott ezzel. Egy bizonyos terjedelmű földön meghatározott számú rabszolga működik két felügyelő vezetése alatt. A fődolog az, hogy a gyapat azonnal kivétessék hüvelyéből, mihelyt ez felpattan,mert ha a földre esik, szürkévé lesz és fénye elvesz. A hosszuszálu georgiai és floridai gyapot (a Sea Island) tudvalevőleg a legjobb, s ennek aratása körül a legnagyobb óvatosságai kell eljárni. Potter, kinek rabszolgai nagy ragaszkodást tanusitáuak urukhoz, a munkabeosztás igen czélszerü rendszerét hozta be,