Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-06-30 / 18. szám

1 JUNIUS 30. 1870 / VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •161 miikért lovagjaik legyünk. Ók, fájdalom, nem tar­tózkodhatnak itt sokáig, mert a répa még nincs fel­aprítva, a tehenek revoltálnak, a sertések zúgolód­nak, szóval a háztartás sürgős és mielőbbi vissza­térését követeli a kegyes természet e kedves leá­nyainak. Jancsi, az anisette-üveget és több poharat. A kávé már el van nyelve. Igy ni ! Teliát derék kedves nagybátyámnak, az uj vadász-uraságnak egészségére ! A báró világfi volt s birt érzelmein uralkodni. Szerencsére az egész czeremóniának félóra alatt vége lett. — Zsigmond öcsém, ez nem volt épen rosz tréfa — jegyzé meg az öreg báró, kit az illy jelenet szo­katlansága, vidám episódjaival, a mint látszott épen nem hozta mérges hangulatba. — Már látom, bogy csakugyan diplomatának születtél. — E szavakat sajátságos mosoly kíséretében mondá, melly sem ve­röfényre, sem viharra nem mutatott. — Bátyám gúnyolódni akar — gondola magá­ban az ifju. — Ha illy derouement-et előre láttam volna, az egész falu megjelent volna itt. Csak Lidinek nem igen tetszett a haute-volée e rohamos látogatása. Talán azon körülmény hangolta le, hogy még a legigénytelenebb asszonyok sem szeretik, ha másokkal foglalkozunk ? . . . Nem. Le­hangoltságának alapja becsületére válik szivének. Az ifju bárót eszelősnek tartotta, melly észrevételt báró Mondel János látható jó kedvvel erősítette meg. (Vége következik.) Vadászati kirándulás Floridába. i. Florida talajviszonyai, vadállománya és vadászatai. — .jKoy'-ek, „Swamp"-ok, „Everglad"-ok. — Fernandiua kikötője. — Hojszák, bonitok, fecskendöhalak, mollus­kok, tengeri ördögök. — Az óriás pók. — Egy gyapot­ültetvény. — Tengeri holló és repülőhalak. — St. John folyama és St. Pablo postaház. — Pézsmapatkányok. — Egy rhododendror.-bozót. — Egy törékeny kuszma. — Keselyük. — A „fíammock"-ok. — Repülő evetek. — A kopaszfejü sas. Az alábbiakban kivonatát közöljük Poisselgue ter­mészetbúvár és vadász fölötte gazdag tartalmú napló­jának, ki, egy az európaiktól csak gyéren látogatott vidéket — Floridát tűzte ki működése szinhelyéül. E félsziget, melly az éjszaki szélesség 31 — 25 fokai között fekszik, az éj szakamerikai szárazföldből jó mesz­szire nyúlik be az oczeanba, elválasztva a mexicói öblöt az atlanti tengertől, s nagyobbára tropikus jelleget tüntet fel. A talaj sehol sem emelkedik 300 lábnál maga­sabbra és képződése nagyon sajátságos. A partok mentében számos lagúnák terjednek, délnyugot felé korallzátonyok emelkednek, az úgynevezett „Cay" -ok vagy „Key "-ek,-melyek felette veszélyeztetik a hajózást. Folyói közül legkiválóbb a St. John (San Juan) ; ez a Cypress-mocsárból ered és folyása igen kanyargós. Egyik jellemző sajátsága Floridának, hogy némelly folyója egyszerre eltűnik a föld felületéről, mások ismét olly bővizű forrásokkal birnak, hogy rajtok, eredetüktől nem messze, — mint pl. a Wa­kullá-nis — kisebb hajók közlekedhetnek. A félsziget déli részének kizáró sajátságát képezik az „Everg­lad"-ok. Ezek az Okechobee tó déli partjától mintegy 90 miles-nyire terjednek dél felé, széléssegök 30— 50 miles. Ez édesvizű „vízsivatag" mélysége 1—8" láb, s belőle oázként, száz meg száz kis sziget emel­kedik ki. Ez Everglad-ok 8,000,000 acresnyi föld­területet fednek, s egyes részeik néhány hónapon át felül emelkednek a viz szinén. A félsziget éjszak­nyugoti részét a „Swamp"-ok lepik el, melyeknek nagyszámú s téres lápjai a 29-ik szélességi fokon tul terjednek. Egy illy sajátságos alkotású ország valódi „para­dicsom "-a a természetbúvár- és vadásznak, s mind­kettőnek egyaránt bő aratás kinálkozik. Mi a kar­páti medvevadászat, az orosz farkasvadászat, a nor­végiai lazaczfogás, vagy a délamerikai jaguarvadá­szat a floridai vadászatokhoz képest ? Mig az előb­biek lefolyása egyforma s azért untató, addig ez utóbbi változatosság tekintetében, nem hagy kí­vánni valót. Poussilgue itt következő közlései ezen állítás valódiságát igazolni fogják. Szerző a hatvanas években a Washingtonban székelő franczia követség tagja volt. — A fentneve­zett év négy hónapját szánta Florida átfürké­szésére és tanulmányozására. O maga természet­buvárló vadásznak mondja magát, előadása élénk és megnyerő; azért saját elbeszélesét egész ter­jedelmében közöljük , megjegyezvén előbb , hogy Savannahból, — Georgiában, — egy kis goelet­ten bajózott dél felé, s legközelebbi állomáshe­lye Fernandina kikötője volt, éjszaki Floridában. Hatodmagával kelt útra; kísérői között volt egy Constant nevü volt kormányos, egy bajorországi német, Stand Mór, politikai menekült s nagy buzgal­mu természetvizsgáló, különösen a praeparalásban jártas ; ezeken kivül egy Toby nevü mulatt, egy né­ger, Toby, és Hiob, egy négerfiu. * * * September 2-án .a hajót nagy számú tengeri ma­dár rajza körül. Ezek között leginkább volt képvi­selve a bojsza (Procellaria pelagica); kiterjesztett szárnyai ötszörte hosszabbak testénél; ez a viz szine fölött elsuhanva halakat fogdos, majd a légbe emel­kedik fel, különféle kanyarodásokat ir le s a szél el­len repül a nélkül, hogy látná az ember szárnyainak mozgását vagy legcsekélyebb rezzenésöket is ; valódi „léghajós." Szintén nagy számban volt képviselve a vizi ollós (Puffinus obscurus); ez felülről sötét, alul­ról fehér szinü s legjobb egyetértésben látszik lenni a hojszákkal. Mohó vágygyal kapnak a csalétek után, meilyet oda vetnek nekik, de a hojszák sokkal se­rényebbek s a viz szinén haladva — mint hajdanta Pál apostol —megelőzik azokat. A hojszák e saját­ságukért a matrózok által Péter madarainak „ Peter" v. „Peterhillek"nek neveztetnek. Csüllök és bibiczek, mellyek itt a „vulgus"t képviselik, szintén nagy mennyiségben röpködnek körül. Kiállhatatlan hőség volt, a nap vérvörös színben nyugodott le, éjjel pedig egy szellő sem mozdult. Lassan-lassan azonban az eget sürü felhők von­ják be, s most a tenger csodálatos fényt sugá­roz ki. Minden egyes rohanó hullám fénykörbe van bur­kolva, s a hajó lángözönben látszik elsikamlani, a kormányrúd minden csapása messze világló tüzgar­madát szór ; s midőn egy hordót a vizbe bocsátunk, mintha csak izzó kohóba mártottuk volna, s ha fel­buzzuk tele van az folyó lángokkal. A kötél, sőt ujjunk is phospborescál. Most a bonitok és czápák jelentkeznek, melyek érezve az orkán közeledtét, eme vészes éjen zsák­mány után ólálkodnak. E szörnyetegek mindegyi­két fénylő vonal jelzi, s ha farkával a vizet csap­kodja, a vizcseppek izzó parázshoz hasonlóan száll­nak fel, s esésökben csillámló cascad-ot képeznek. Néhány nagy fecskendöbal óriási tüzoszlopokat fú a levegőbe. E fehér fényhez csatlakozik még a viola­szinü St. Elms tüze az árboezokon s árbaezsudara­kon : a körülöttünk csoportosult felhők villanyossá­ga üzi csodálatos játékát. A phospborescáló puhá­nyok sem hiányoznak ; nagy esernyőhöz hasonlí­tó medúzák úszkálnak a viz felületén ; kisebb medu­sák (meliteek), melyeknek karjai máltai keresztet ábrázolnak, lángpiros szint sugároznak ki; minden csepp vizben gyémántokként fénylenek a gorcsövi Ocyoreák és Akalephák; mig mások kék s mások ismét zöld színben tündökölnek. Sőt a mi több : bizonyos mélységben csudálatos szabályosságu fénylő rosettek, lánczok és csillagok képződnek, a bullámokkal együtt föl-alá mozog­va, az állat melly e tüneményt előhozza, a Salpa bipboris. September 4-ke reggelén mind e tündöklő pom­pa elenyészett. Szél kerekedett, tompa zúgás volt hallható: éjszaknyugat felől beköszöntött az orkán; de ekkor már Fernandina kis kikötője feltűnt előt­tünk, s mi annak biztos .otalma alá menekedve, nyugodtan várhattuk kitörését. A hasonnevű falu a révvel szemközt levő Amelia-szigeten fekszik, a St. Marys torkolatánál; lakosai többnyire halászattal ! foglalkoznak. Vendéglőjében, melynek birtokosa egy Scballer nevü német, a legnagyobb tisztaság és rend uralgott. September 5-én ablakomból kinézve látom, hogy a küötőben két halász horgonyoz. Egyikök egy úgy­nevezett „ördöghalat" fogott; ez a fejparások rend­jébe tartozik s tudtommal még eddig nem volt ismer­tetve. Súlya gyakran 2000 lontra megy, teste nagy hátra hajlott horgokkal van ellátva ; fején az ökö­réhez hasonló két szarvat visel, farkán pedig hosz­szu mérges fulánkot, melly olly éles mint egy tör. Miután a halászbárkákat megtekintém, a veranda alá hozattam reggelimet; itt egy pássivirág állt (Pas­siflora quadrangularis) ; ennek porodái halványpiro­sak, gyümölcse sárga, tojásdadalaku s akkora mint egy kis dinnye; czukorral és borral kellemes izü eledelt nyújt. E szép fák, melyek igen gyorsan nőnek, díszéül szolgálnak a házaknak, tropikus tájakon ; de kár, hogy egy kellemetlenséggel jár ültetésük : t. i. a patkányok és mókusok nagyon szeretik a passió­virág gyümölcseit, s azért nagy számban jönnek közelébe, de nyomukban mérges kigyók is, melyek ez állatokkal táplálkoznak. Reménylém azonban, hogy vendéglőmben nem lesznek képviselve e hí­vatlan vendégek, s zavartalanul gyönyörködhetem egy kolibri-párban (Trohilus colubris), melly e vi­rágokat köriilzsongja. Egy kissé elszenderedtem volt, midőn a mada­rak aggodalmas kiáltása felébresztett. A kolibrik fészke, mellyben három fiók íeküdt, a passióvirágon volt. Nyugtalanságuk okát keresvén, láttam, hogy egy utálatos pók végromlással fenyegeti egész házi boldogságukat. Ez egy óriás Mygale volt, melly fekete szőrrel van benőve, s olly nagy és vas­tag, mint egy palaczk, 8 hüvelyk hosszú lábai hor­gokkal vannak ellátva; eddig csendesen feküdt a pár­káuyzaton, melyet a passiovirág egy ága érintett, nem forditva el egy perczig sem szemét a fészektől. A kolibrik aggodalmasan kiáltva repdesték körül, a nőstény fiát igyekvék megvédelmezni, a him pedig támadólag közeledett a szintén támadásra átmenő óriás pók felé. Ekkor bottal agyonütöttem ezt. Na­gyon utálatos volt, s borzalommal töltött el a gon­dolat, hogy egy födél alatt lakott velem. E mygalék itt gyakoriak, s ocsmány alakjok miatt üldözésnek vannak kitéve, noha különben hasznos állatok, a mennyiben elkeseredett ellenségei a kakerlakok, sko­lopenderek, termitek s más kártékony rovaroknak. September 6-án áthajóztunk a Nassau-csatornán, mellynek vize apálykor csak hat lábnyi mély és ke­vésbé sós izü, mint a nyilt tengeré. A St. John tor­kolatába akarván bejutni, itt hajókalauzt vettünk föl. A föld sik és egyhangú, csak Amelia-sziget fehérlő liomokbuczkái nyújtanak némi változatossá­got; ezek mögött gyapot, doháuy és ezukor terem, helylyel-közzel látható néhány négerkunyhó is, mag­nóliák és törpe pálmák tövében. A madarak közül —- hangos kiáltozása által — leginkább kiválik az ollócsőrü ( Rhinchops nigra); csőrének felső része csak félakkora mint az alsó, ugy hogy ez utóbbit vizbe bocsáthatja, mig a felső a viz szine fölött marad ; szárnyai igen hosszúak, csőre és lábai piro­sak, háta fekete, hasa fehér. Apály alkalmával az ollócsőrüek nagy ügyességet fejtenek ki a szárazon maradt kagylók elfogásában; mihelyt kinyilik a kagyló, a madár a nyílásba mélyeszti csőrét és tar­talmát elkölti. Amelia szigete még bővelkedik ga­lambok- s foglyokban, úgyszintén nyulak- és móku­sokban is. Egy kirándulásom alkalmával a véletlen egy Pot­ter nevü ültetvényessel hozott össze, ki vendégsze­retöleg hitt meg ültetvényére. A szárazföld belseje felé a kopár partvidéket mind jobbban-jobban mivelt földek váltják fel, a meddig a szem láthat, minden­ütt gyapotültetvények terjednek; éppen aratás ideje volt, s számos mindkét nemű rabszolga foglal­kozott ezzel. Egy bizonyos terjedelmű földön meg­határozott számú rabszolga működik két felügyelő vezetése alatt. A fődolog az, hogy a gyapat azon­nal kivétessék hüvelyéből, mihelyt ez felpattan,mert ha a földre esik, szürkévé lesz és fénye elvesz. A hosszuszálu georgiai és floridai gyapot (a Sea Island) tudvalevőleg a legjobb, s ennek aratása körül a leg­nagyobb óvatosságai kell eljárni. Potter, kinek rab­szolgai nagy ragaszkodást tanusitáuak urukhoz, a munkabeosztás igen czélszerü rendszerét hozta be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom