Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-06-10 / 16. szám

JUNIUS 10. 1870. VADÁSZ ÉS VERSENY-LAP. 147 -valami jó barátot fogni, a ki illy vadászatra meg hívjon. Nekem is csak az emlék maradt, barát nincs, kitudja látom-e még valiba e remek ballettet! Ott áll az a pompás madár előttem, szemei körül piroslik a szemszegély, mint a delnő moir-antique ruháján a piros szalag; tolla rajyog; farka szétálló kampós tollait büszkén huzza végig az avar gyepen. Most lefelé feszíti szárnyát, kiterjeszti farkát, mint a pulykakakas, ba dölyfösen végig sétál az udvaron , nyakát kinyújtja s majd lehajtja a földig, majd fel emeli. Azután ugrálui kezd, és millyeu ugrások ezek! bámulsz, mosolyogsz, el is felejted, hogy fegyver van a kezedben Ezen mulattató cselekvése közben, midőn szárnyát kifesziti ballatja a „csos" hangot, bajlongás, ugráiás közben pedig buggyog. Most egy vetélytárs érkezik, s barczra kél a két dalia : a harcz dühös, konok s addig tart, mig az ellen nem tágit. Gyönyörködve nézi minden vadász a nyirfajd ezen bohóságait, s ki tudja nem jut-e eszébe valamelly jó barátja, a kit a salonban hasonló működés köz tt bámult meg. Hja ! a fajd is tetszeni akar, s kitehet róla, ha a táncz ember- és állatra nézve olly vonzó. Végre elég volt a látás, a kényelmetlen ülés terhét is kezdjük érezni a szük kalyibában, a fegyvert arczunkhoz emeljük, a fegyver dörren, és szárnyvergődve hentereg a földön a büszke, daliás madár, a mely pár perez előtt szerelemittas dalát éneklé, tánczát járta előttünk. A vadászat azon pillanata, a midőn a lelőtt vad kiadja lelkét, rám nézve mindig leverő : a lövés pillanatában nem ismerek kegyelmet, de ekkor szivem fáj, anuyi eiőt, szépséget elpusz'itani, rám nézve leverő. De im jönnek társaim, büszkén mutogatja mindenik a zsákmányt, beszéli el az elejtés és buggyogás körülményeit, nevetés, vidám tréfa elverik a borús gondolatokat. Leszállunk a patakhoz, partjait szép z öld növényzet szegélyezi :a havasi zsázsa, kesernyés, torma-izü leveleit sztreti a medve, de a vadász sem veti meg, k vált ha azelőtti estve kissé erősen találta megemelni a kulacsot, a mi vidám társaság között nem ritka eset. Ugy tudom hogy „non solum cantores amant liquores." A begy vidéki vadász éldelve eszegeti a zsázsát és kedvtelve dicséri jóság t: a ezukron nevelt vasárnapi vadász mohón nyul utána, s a keserű iz elfacsarván száját olly grimasst csinál, hogy még az is nevetni kezd, a ki ma reggel elhibázta a nyirfajdkakast. A nyirfajd az északi vidékek erdeiben igen el -van terjedve, s a „Jagdzeitung" ez idei évfolyamában egy vizsla-» adászatot ir le olly jól, kitűnően és humoitelten Frieslandból, miszerint nem tudok eléggé csodálkozni rajta, bogy a „V. és V-lap" nem vette át. Én igen jóizüt nevettem raj'a. Mindazáltal a nyirfajd nemcsak a hegység fenyveseiben, hanem a .sikföldön is található Részemről Coburg herczeg baloghvári uradalmában a Rimaszombat és Bátka között az országút mellett elterülő fenyvesben (pinus sylvestris) valami 10 év előtt nemegyet láttam. Mennyim szaporodott ez állo rány a óta, arról a nevezett uradalom erdőliivatala legjobb felvilágosítást sz jlgáltathatna. Egy alvidéki érdekes nyirfajdvadásiat leírójának nyomábrn, mellékelt levelemmel rá segítem a tisztelt szerkesztő urat, a ki ugy remélem kiugrás tja majd a berekből e lap olvasóinak örömére.*) Legnagyobb mennyiségb n tanyáz e szép vad Angolor.-z'g némely ré-z -iben, Skót, Norvég, Svédországban,Podoliában, Litvániában, Kur- és Esthlandban és különösen Volhiniában és Ukrainában, a hol seregedként található, és vizslávil pompás vadászatokat tartanak r»ja. A nyirfajdot buggyogás közben is meg lehet lopni, de ritkán tart ki jól: fán meglopni lehetetlen, földön a ónban néba sikerül. — A meglopás roppant ügyességet, türelmet és vigyázatot igényel, ugy hogy ezt csak azon esetben n erem ajánlani, ha a vadász el ludta az időt és még is szerencsét akar próbálni. Kur-, Lief- és Esthlandban, a hol sok a nyirfajd, a „pulvan" v. i. kalyiba-les van szokásban. A buggyogási helyeken u. i. taraszszG, őszszel pedig ott, a hol a nyirfajd illyenkor t-irtózkodni szokott, kúpalakú kalyibákat készítenek. E kalyibák a földbe vannak ásva, lőrésekkel láttatnak el és galyakkal takartatnak be. A lötávolban álló nyírekre kitömött nyirfajdokat v. fekete posztóból készült utánozmányokat,ugynevez-tt „pulvan"-okát állítanak fel pitymallat elő t. A nyirfajdkakasok tavaszszal, különösen a buggyogás kezdetén e csal-al .kokra vágván, a közel ágakra ereszkednek le, a honnét kényelmesen le lehet őket lőni. Illymódon gyakran egy reggel több kakas esik lövésre. Öszszel egyes lovasok a csal környezetében fölverik a nyi fajdokat, s ezek meglátván a fákon ülő áltársakat, oda szállnak és áldozatul esnek. A ki a nyirfajd buggyogását ügyesen utánozni tudja, az bugyogas idején magához is csalhatja a kakast vagy csalsippal a fiatalokat. A hivást azonban érteni ked, egy alka'ommal előlem ezzel hajtott el egy türelmetlen vadász egy javában buggyogó kakast. Egy más tragikomikus eset a hívással a szolczi hegyekben történt. Két orvadász kirándult buggyogás idején a hegyre s külön válván, mindenik igyekezett szerencsét erőszakolni ki a sorstól. Hivogati tak egyre-másra s az egyik a másik hívását igazi nyirfajdénak vélvén, lopózkodtak < gymás fe'é. De ime látja az egyik, hogy ott, a honnét a hang ered, valami hol felemelkedik, hol lebukik; valami fehérlett is. Az es .kugyan Tetrao ! Oda czéloz, lő, de lövésére jajkiáltás felel. Biz ő szegény társát tarkón lőtte. Szerencsére v.szerencsétlenségre nagy volt a távolság, a göbecs a vastag galléron már igen meggyengülve t> ent át; kisz dték késsel és nem volt baj. *) Megkereső levelünket már elküldtük neki. S z e r k. A wapiti szarvas. K.ruukban, midőn az emberi és állati test ragyság és idomra nézve mind inkább összezsugorodik, vadász-szivünk nagy örömére szolgál, ba a vadak közti óriás alakokról ballunk, s begymászó botjainkkal a Pléss berezeg birtokában levő wapiti szarvasokhoz közeledünk. A wapiti szarvas (cervus canadensis major) nyáron barnás-szürke, farka körül fehéres-sárga. A fark rövidebb, mint nemes-vadainknál, ugyanis csak 6—7 hüvelyk hosszú. Mintegy két hüvelykriyire a szembogtól áll a csaknem egyenlő hosszúságú második agancs ág, a többi ágak messzire egymástól. Berchtesgadt-nben, honnan a szar vasok legelőbb jönnek, September közepétől october végéig üzekedtek. Az ellesi idő, az üzekedés szerint, előbb vagy későbbre esik, májusban egész julius elejéig. A februárban elvetett agancs juliusig teljesen kinől. Az agancsok ágai többnyire befe é fordul vák. Az erős szarvas mértéke : Orrától firkáig . . . .110 rajnai hüvelyk. Magassága (körmétől marjáig) 58

1/* „ „ Nyakhossza (nyakától marjáig) 29 V

2 „ „ Fejhossza (a nyaktól a szájig) 19 y

2 „ „ Egy erős szarvas-suta mértéke : Egész hossza 87 '/

2 hüvelyk. Magassági 57 „ Nyakhossza 26 „ Fej hossza 13'/

2 „ Egy szarvas-suta a nemes-szarvasok közül basonlit egy wapiti szarvas-borjúhoz. Egy 1 éves csapos mértéke : Egész hossza 78'/

2 hüvelyk. Magassága 57 „ Nyakbossza 26 „ Fejhossza 13 '/a „ Ennélfogva a csapos és suta egyenlő magas, csakhogy ez utóbbi hosszabb. Egy szarvas által 1860-ban elvetett ág 55 hüvelyk bosszú volt. Körmérete a törsnél 11, közepén pedig 7 hüvelyk volt. Vadász táska« Egy szarvas rendkívüli ugrását látta s beszéli el P. . . hadnagy a „Spornban". A mult September 6-kán volt, beszéli az emiitett tiszt ur, hogy az Anhalt közelében tartott manőver alatt, még korán reggel, a magdeburgi vasas-ezred az an. balti berezegi vadaskert közelében en colonne állt hármasával, midőn az ültetvényeken át egy szarvas tört ki, melly az ágyú- és aprófegyver-tüzelés által felijesz ve, csak találomra futott, s tétovázva, még nem tulta merre meneküljön, midőn bódulásában az ültetvényesből kitörve, a vas sokra bukkant. Magát ugrásra összebúzni, s a lovasokon átrepülni — egy pillanat müve volt, mielőtt a legközelebb állók csak észre is vették. Ugrása a három ló fűi-magasságában, a lovas és a ló feje közt történt, a nélkül, hogy valauel yiket érintette vo'na. A lovak a 3 ik eskradron első osztályábi valók, tehát nem aprók s nem is összeszorulva állottak egymás melbtt. A szarvas igen derék példány volt s emlékezet után Ítélve 12 á»u lehetett. A vén zergevadász mint czél-lövész. Már nem tudom mellyik idényen, elég az hozzá, hogy az insbruki nagy dijlövészet pár napig tartó puskadurrogásai közt folyt la a következő kis epizód. Ismeretes dolog, hogy aránylag egyetlen nemzet sem cultiválja a lövészet nemes mulatságát annyira, mint a tiroliak, s a ki már élő vadon nem gyakorolhatja e mesterséget, legalább a lő-tárcsa szorgalmas szorgalmas látogatója. Természetes aztán, hogy az ily országos dij-lövészetekről még a félholt se marad el; a kitűzött pengő eziist húszasok s tallérok nagy vonzerőt gyakorolnak a havasok e fiaira, kik néba 2—3 napig is eljárhatnak egy-egy zergebak után, mig lövésre kapva - a csekély lödijt megkereshetik. Hibázni persze soha sem szabad, különben kéthárom napi fáradtság veszett el. — A többi hegji vadászok közt egy öreg zerge-vadász is leutazott mstgas régióiból, ki nem kis mértékben vonta magára a kíváncsiságot. Magas, öles, de kissé görnyedt, szikár alak volt ez, csak a csontja meg a bőre, mint ezt az éles havasi lég és hegymászás következtében olly sokaknál látha'ni azon a vidéken. Puskája még Hofer András korából való, tüzköves, egycsövű golyópuska, melly lövés alkalmával a régi — est! pszt! bum ! -— hangokkal jelölé az elsülés különféle fázisait, s az újkori „Scheiben-Stand-Bücbsenek" mellett vajmi szerény reményuyel biztathatta gazdáját.— E végett eleget dévajkodttk is az öreggel, ki bámulva nézte a hátultöltőket, az uj kor ördöngös találm luyait stb., s ha nem tartiztatják s vigasztalják jó szóval és jó serrel , bizon menten visszamegy, annyira kihozta öt sodrából a sok lövöldözés, s a bámulat, midőn megtudta, hogy a nagy dijért mindenki kilencz lövést tehet. „Herr Jesses! hogy pazarolják ezek itt a puskaport." — Végre mégis csak rá szánta fejét az öreg a nagy b

:ztatásra, s mert ollyan jól mulatták magukat az urak vele, s midőn reá került a sor, ő is kiállt a „disznólábbal", de még egyre protestált, hogy ollyan ködös, vastag itt a levegő, hogy alig látja a tárcsát; mindamellett is figyelmesen s tartósan cze'lzott, hanem a mint a végzetes cstt! pszt! bum ! — elhangzott — az eredmény f.-löl nagy kétsége lehetett, mert kezével a levegőn végig lóbázva, elkeseredve kiáltott fel : „I seb' bald nischt mehr! . . . i seb' hald nischt mehr 1 . . . — hát pedig oda kinn csak sül el ám a petárda, ugrik ki a vadász, rogy le a szarvas, csinálja bukfenczét a lövéstjelző stb., — mi mind azt jelenté, hogy az öreg protestáló első lövésénél is Nagelschusst csinált! Volt persze gratulátió, s utoljára 9 lövés alatt annyi kört csinált az öreg, hogy a 2-dik dijjat nyerte, hanem azért mindvégig megmaradt a mellett: „I seb' hald nischt! . . . I seh' hald nischt! ... S—3.