Vadász- és Versenylap 14. évfolyam, 1870

1870-04-30 / 12. szám

106 VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. APRIL 30. 1870. •Mikor a vad már épen nem akart többé előre menni, akkor a hajtók a puskások vonalán állittattak fel és innen befelé tettek egy visszás, vagyis hamis hajtást, hogy a vadat a visszatörésre ingereljek ; melly cselhajtásnak rendesen az volt az eredménye, hogy a vad a hajtók vonalát visszafelé át törte , és a puskások mellett el, a fasoron tul levő területbe szökött át. Nem ritkán történt illyenkor, hogy a puskások közül néhányan szánakodásból az erősen sebzett pangókhoz közeledvén, azokat — hogy ugy mondjam — jótékony kézzel kínjaiktól megszabadították; azonban illyféle jelenetek világosabb leírásától tartózkodom, mivel igen tartok tőle, hogy szives olvasómnak netaláni élvezete, melylyel e vadászalbumot olvassa, könnyen megzavartatnék. Vadászat Dalmaiidou. (VIII. kép.) Evenkint egy, épen illy szövetvadászat D a 1mandon is tartatott Itt azonban megjegyzendő, hogy e helyen sokkal erösebb öregvaddal, t. i. szarvasokkal és kevesebb dámvaddal találkoztunk ; uii ezen vadászatot sokkal tekintélyesebbé tette ; a herczeg különösen fel is kérte a társaságot, hogy igyekezzék a dámvadat mindenesetre lelőni, minthogy ezen vad itt D a 1 m a n d o n csak az öregvadnak nyugtalanitására barangolja a vidéket Egy izben Borsitzky erdömester, midőn a dalmandi vadászat előtti este, szokás szerint az ebéd alatt rapportra belépett, a berezegnek és az egész vadásztársaságnak jelenlette, hogy a holnap Dalmadon tartandó vadászaton a nagy keresztszarvas, (gyönyörű agancsai mindegyike a közepe táján keresztet képezett) mellyet szerencsésen sikerült a szövetkeritésbe szoríthatni, lövésre fog kerülni. Ezen igen örvendetes jelentés az egész társaságot az ebéd végéig nyugtalanító, s kiki azt remélte, hogy Szt. Hubertus majd öt választja kedvenczének; s nem voltak-e valóban közülünk némelyek, kik csak ugy alattomban Szt. Hubertushoz fohászkodtak ? erről hallgat a krónika. Elég az hozzá, a vadászat ezen napja különös ünnepélyelséggel kezdetett meg; de a vé szarvas elég ravaszul mindig csak lassan, és egy maga a cserje-fa közt bujkálva lopódzott előre és menekülésére mindig olly szerencsés pillanatot választott, mellyben észrevétlenül két ugrással a dalmandi, csak 15 öl szélességű fasoron átszökhetett. Elvégre egy tizenkét águ jó szarvas felém tartott, a keresztszarvas pedig ovatosan utána lopódzott. Mindkét szarvas most egyszerre észrevette az én és szomszédomnak, Gordon angol követnek löpáliolyát. Tudva van, hogy minél vénebb a szarvas, annál ildomosabb is; igy e keresztszarvas is neszt fogva figyelt a felém indult szarvasra; ez áttört nálam, s én, ki a bizonyost a bizonytalanért soha el nem bocsátottam, lelőttem a 12 águ szarvast; de fegyverem pattanására a keresztszarvas átváltott Gordon urnák állásán alul, ki azt szerencsésen le is teritette. Gordon ur ezen ritka szerencsének ugy meg örvendett, hogy midőn a társaság az e napon leterített vadakat szemlélte: ö nyomban a lött szarvasát felkerestesrajta kényelmesen helyet is foglalt. Vadászat a vadaskertben. (IX. kép.) A miklósvári vadaskertben is evenkint megtartatott a rendes vadászat. E vadászaton a vaddisznók mennyisége tette a kellemes változást. A vadnak összeszoritása e helyen igen könnyen sikerült, mivel a vadaskert magas falakkal lévén körül foga, csak egy felöl kellett a szövet falat felállítani , a mennyire a vadnak összeszoritása parancsolva lön. A vadaskertben a vaddisznók erősek, jók voltak, a fövad gyengébb, mint a vadason kivül látott vad, és a dámvad a külsővel egyenlő erőben volt. A H a 11 a 1 i-t é r. (X. kép.) A vadászat minden nap mintegy este (5 óráig tartott; ekkor történt a lekürtölés, a vendegek a herczeg állásához siettek, ki őket a Hallali-helyre vezette a lelőtt vadak megtekintésére, mellyek ott rendezett sorokban ki voltak terítve. Itt a kürtök előbb a herczeg-riadót s azután a Hallali-t hangoztatták. Időközben elöjártak a hintók, és ugyanazon rendet tartva, mellyel kiindultak, visszasiettek a fogatok a miklósvári vadászkastélyba. Haza érkezvén,kiki csakhamar hozzá látott az öltözéshez. Esterházy herczeg vadászati egyenruhája korábbi időben a következő volt: fűzöld szinü frakk, vörös galléra és vörös hajtókára, a mell, a gallér és a hajtóka arany paszománttal sürüen ékesitve ; utolsó években az arany paszomántok lemaradtak az egyenruháról, s fentartatott a fűzöld frakk, vörös gallérra és vörös hajtókára, két sor aranysárga gombra a herczegné betűivel; azonkivül fehér nyakkendő, fehér mellény s fehér pantalon. Öltözködés után a társaság az első emeleten lévő társalgási teremben jött össze, s mikor a vendégek mind együtt voltok, akkor megnyílt a kettős ajtó, és a herczeg ebédre vezette le vendégeit a földszint lévő étterembe. Az asztal valódi berezegi fénynyel volt kiállítva. Fényes világosság vakította a belépők szemeit, nagy csillárok ragyogtak a teremben, és számtalan gyertyával felkészült kargyertyatartókból ömlött a fény az asztalra, melly nehéz ezüstből készült régi remekmű asztaldíszekkel ékesitve tanúságul szolgált arra, milly magas állású háznál tartónak lakomát. E meglepő látványnak megfeleltek minden egyebek. Feltűnő volt a diszöltözetü lulvarló-személyzet, és a berezegi pompával végbe ment asztali rend ; a legfinomabb franczia konyha nehéz ezüst tálakon szolgáltatott ki; tálak tányérok s minden egyébb kellék nehéz ezüstből régi modorban volt készitve; a legnemesebb italok gyönyörű kristályokban vég nélkül köröztettek ; szóval, mit a berezegi pompáról álmodni lehetett, és a mit az ezer és egy éj meséi elmondanak : azt itt találta fel mindenki és élvezte valóságban. Ehhez járult még a berezegnek kedves nyájassága, előzékenysége, természetes modora, mely mindamellett teljes értelemben a herczeget tanusitotta; ez mind összevéve a herI czeg vendégeit azon derült kedélyességre birta, melly nyilvános bizonyitéka volt a szivből eredő közös megelégedésnek. A legcsendesebben és legpontosabban szolgált ebéd haladott a legvidorabb társalgás mellett, midőn egyszerre megnyílt a kettős ajtó, és a vadászat vezetői, a három erdőmester Borsitzky, F r e y t a g és L u 11 e r díszegyenruhában nehéz léptekkel, csengő sarkantyukal léptek be és a herezegnek az e nap elejtett vadról szóló lajstromokat ezüst tálczán nyújtották be, melyeket a herczeg nyomban vendégei közt szétosztatott, mi után a nevezett erdömesterek azonnal távoztak. Elvégre, a vidor kedélylyel bevégzett ebédtől felkelt a társaság s a felső emeleti társalgóterembe vonulván még egy óra lefolytáig, együtt maradt; de éjfél előtti 10 óra tájban a herczeg szükségesnek, vélé az éjjeli nyugalmat, hogy másnap reggel vendégei ismét uj csatára készülhessenek, s igy jó éjt kivánva búcsúzott, a vendégek pedig visszavonultak szobáikba. Es igy multak el majdnem egyformán a vadászatnak több napjai is; tartott pedig a vadászat 6 napig, u. m.: két nap szövetvadászat a Bankón, egy nag szövetvadászat D a 1 in a nd o n , egy nap a b i r ó d i, egy nap a k o c s o1 a i palánk-csalitban, és egy nap a vadas-és vaddisznókertban; ha pedig csak az egyik palánk-csalitban volt vadászat, akkor Dalrn

anil o n a szövetvadászat szintén két napig tartott. Utolsó este, midőn a vadászat már be volt fejezve, bucsut vön a társaság a kedves házi úrtól. A herczeg köszönetét nyilvánító a fölött? hogy kedves vendégei ennyi időt szíveskedtek neki áldozni; bocsánatot kért, ha netalán vendégeit nem lett volna képes kielégiteni., és bucsuzását azon reménynek nyilatkozatával fejezte be, miszerint kedves vendégeit jövő évre ismét fogja viszontláthatni. Ez után kiki szobájába vonult és másnap reggel utjának indult. Es most, ha netalán nyájas olvasóim közül esetlegesen valaki találkoznék, ki a palánk-csalit-vadászatokról általában felvilágosításokat kiván: azt legyen szabad kérnem, hogy az e munkához mellékelt palánk-csalit tervet megtekinteni ne terheltessék. (Folytatjuk). Medvevadászatok Oroszországban. Herczeg Wittgenstein erdőmestere Krementz a következő levelet irja T. urnák, mellyet az a „Sporn"ban közöl : Opuchowce marezius 6-kán. „Mult hó vége felé azon tudósítást vettem herczegemtöl, hogy Párisból ápril előtt nem tér vissza, és egyúttal rendelte, hogy tartsak vadászatot medvékre. Kitűztem tehát az első vadászatot márczius 2-ra, a meghívókat szétküldtem, de Saxaroff békebiró uron kivül senki sem jött el, daczára ennek elhatároztam a kitűzött vadászatot megtartani. Olly vadász, ki nem hir elég hidegvérrel, jobb ha nem jön medvékre vadászni, mert az mindig veszedelmes sport marad ; magam sem vagyok ment némi láztól, bár a veszedelmes vadászatot kedvelem, ha látom, hogy a medve támadási mozdulatot tesz. Ez évben is történt már két szerencsétlenség, dc erről alább fogok szólani. Meglehetős enyhe időjárás volt, és igy a medvék csapáját meghatározni nem birtam,mi annál kellemetlenebb volt reám nézve, mert berezegem meghagyta,