Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-02-30 / 6. szám

26 Vadász- és Versenylap. Csendes vér és jó száj a legfőbb kellék a vadászlóban. Az előbbi értékét megkétszerezi , miután lovaglása sokkal kellemesb és biztosabb a lovasra nézve, mellette pedig magát is kiméli a paripa, különösen a hosszabban nyúló falka-vadászat alatt előforduló gyakori ugrásoknál. Indulatos, heves természetű lovak, mint a tapasztalás lanitja, többnyire elbágyadnak és kevésbé biztosak. A vadászlónak bátorsággal kell birni, de csak annyival, hogy az akadályokon, melyekre lovasa vezényli, félelem nélkül átkeljen. Az érző-száj a paripa belovaglásától függ, s olly tökéletesnek kell lennie, hogy a kantárszijj leggyengébb húzásának engedjen s minden tagja ezután induljon. Érző és engedelmes száj nélkül nem képzelhető jól ugró ló, miután összeszedni nem lehet, e nélkül pedig nagy akadályok közt a talkavadászat igen veszedelmes. Érző száj nélkül vágtató paripa lovaglása igen kellemetlen, a lovas minden ugrás közt érzi, hogy egy pillanatig a ló nincs hatalmában. A mi a vadászló járását illeti, ennek erélyesnek kell lennie, de nem annyira, hogy oly feltűnő legyen, mint a „fenster parádokhoz" szokásos ; az öreg W. inondá egy kunczájáról, hogy ugy vitte „mint a csolnakot a hullámok.

1' A vadászló vágtatásának, hogy tartós lehessen „szelídnek" kell lenni, az az : nem oly heves ragaszkodásnak, mely az erőt és ideget ok nélkül pazarolja; kinyúljon a test, de csak annyira, hogy a hátsó Iapoczkákat eléggé maga alá húzhassa; az elöcsontok járása gömbölyű és ne magasrahágó legyen; mindenekelőtt pedig az ugrások közt semmi késlekedés ne történjék a hátsó lábaknál, mi gyakran az elölábak igen magasra kapásának következménye szokott lenni, s a vágtatás gyorsaságát kevesbbiti. A vadászló helyes járásának próbája a mély talaj; a legjobb lóismerő sem tudja meghatározni sokszor, honnan jő az : hogy némely paripa oly kitűnő tulajdonságokkal bir egy másik, látszatra csak oly rendszeres alkatú ló fölött. Vadászló kiválasztásánál tehát a szem bírálata nem elégséges, s csak az említőit próba határozhat. A nehéz teherrel hegynek vágtatáson kivül semmi sem teszi oly erős próbára a ló testi erejét, mint a nehéz lovassali vágtatás oly talajon, melybe minden ugrásnál beszakad. Csupán erő itt nem elégséges ; de kell hozzá az az ügyesség az egész test mozgásában, melyet leirni bajos, és csak érezni lehet. A tagok szépsége fölött áll azok használhatósága ; TÁRCSA A császári udvari vadászfegyver-terem. (Folytatás és vége.) A IV. szekrényben található fegyverek közül, melyek a 16 és 17-ik századból veszik eredetüket, II. Ferdinand két fegyvere érdemel említést. Egyszerű vont csövű fegyver ez, hosszú faággyal, melynek szépséget a berakott elefántcsont-arabeszkek és csodaszép mivü faragványok kölcsönöznek, s mit a a gazdag cirádák, melyek az ív merész kanyarulata és a hajszál finomságú vonalok között váltakoznak, még magasabb fokra emelnek. Arcz-lapján grif-keselyük által tartott osztrák czimer van ; a tusán létező állatok állásuk természetim jellege által tűnnek ki. Hasonlóképen egy harmadik fegyver III. Ferdinánd korából, művészi kiállítását illetőleg nem kevesebb gondosság és ügyességet árul el, s a körtefából készült ágyban létező elefánt-csont-kirakatok e nembeli jeles művészre emlékeztetnek ; nehéz volna egy izlésteljesebben rajzolt s szabatosabban elkészitett ékítményt még csak gondolni is; épen ily kitűnően vannak kiállítva a nagyobbrészt vadáizjeleneteket ábrízoló emberi és állati alakok is. Egy kétcsövű fegyver, ugyancsak II. Ferdinánd korából, valamint egy habosra edzett kard a hozzá tartozó késsel, melyek markolatai egy egy gyönyörű példány korall-darabból állanak, II. Rudolf korából, nem fogják eltévesz teni a szemlélőre hatásukat. Az V. szekrény a 17. század legszebb fegyvereit látszik tartalmazni, melyeket mi itt különösen ki akarunk emelni. A közép helyet egy szarvas-dákos foglalja el II. Ferdinánd korából, pompásan metszett 6 igy az oly ló, mely akár mily talajon 160—170 fontnyi teherrel az ebeket követheti, oly gyorsan mint mostanában szokásos; nem csak igen nagy értékkel bir, de a természetet tanulmányozó előtt is igen érdekes tárgy lesz. Ugrás, s az akadályok legyőzése általánosságban. A vadászló legértékesebb tulajdonságát a tökéletes és biztos ugrás képezi, mert lovagjának élete függ ettől minden pillanatban, miután a vadászlovat rendesen a falka után szokás használni; ez pedig „árkon bokron" keresztül hajt, hová őt követve, a paripának sok veszélyes ugrást kell tennie, s ez magyarázza meg: miéit buknak oly gyakran vadászlovasok. Milyen legyen tehát egy legtökéletesbben ugró lónak alakja? Már a földön csúszó rovaroknál is látjuk, hogy az elörészt toló összehúzódás testök hátrészéből foly; — igy a lónál is a hátgerincz erőssége és a hátsó rész ruganyossága adja az ugrási képességet. Rézsentes lapoczkák, melyek az előrész kinyujtását megkönnyítik, igen fontos közreműködők ; de ha a véknyak gyengék, ha a hátsó lábak rosszul állnak, a sarkcsont rövid — ugy az ily ló soha sem lehet jó ugró. De a fej is szerepel az ugrásnál ; mindjárt megmondom, inikép. Egy fatörzsön egyensúlyba helyezett deszkának valamelyik vége csak ngy száll fölfelé, ha a másik vége sülyed; s ha hintóban járó lónál a büszketartás miatt meg is kivánom, hogy magasan hordja fejét (elörebocsátva persze, hogy a gyeplőnek engedelmes),' ugy ellenkezőleg a vadászlónál szeretem, ha azt aránylag alacsonyan viszi. A szabadon futosó csikó nem emeli — ha ugrani akar — fejét a magasba, hanem inkább lebocsátja, s igy tegyen a vadászló is. Semmiféle akadály nem okoz a vadászlónak nagyobb erőfeszítést, mint egy széles patak, süppedős partokkal ; ennek, valamint minden széles tárgynak átugrása tetemesen megerőlteti a lovat. Hosszutestü lovak a legjobb patakugrók ; de jó véknyak és izmos hátsórész mellett sok merészséggel is kell birniok, mert az oly ló, mely gyors vágtatásban minden vonakodás nélkül nem ugorja — bizonyosan bele ugrik ; ez okból a lovat egész erélylyel kell lovagolni, s az akadály meglátásától őrizni, mig csak oda nem ér; ily módon, sokszor roppant szélességen keltek már át némely lovak, s szerencsésen, kivált ha a part magassága egyik felől az ugrást könnyité, mi nem igy történt a mult évben The Nippel gr. Esterházy M. alatt Herthenben, hol az 31 láb szélességű álló vizén szökött át. Közönségesen azonban jó vadászlovon is 15 lábnyi árok szöktetése a nagyobb ugrások közé tartozik. Igen szép még ha a vadászló korlát-fákat s más ily akadályokat is jól ugor; vannak lovak, melyek ezt bravoiirral végezik, s még sem kitűnő vadászlovak. A magasba szökéshez tömör rövidhátu ló szükséges, valamint a kőfalak átugratásához is. Van a lónak egy hibás tulajdonsága, mely pedig az ugrásnál különösen hasznos volna neki. Az ember ugyanis az érzék hatását egész végtagjaig (keze és lábujja hegyéig) megérzi, mig a lónál, melynek végtagjai a ruganytalan paták, az hiányzik. Vannak reá példák, hogy oly lovak, melyeken idegátmetszési műtét hajtatott végre, s mi miatt a csüdiziilettől lefelé minden érzés megszűnt, azért vadászatnál mégis jó szolgálatot tettek. Ha n ár most szemügyre vesszük, hogy napjainkban mily sebességgel szoktak a falkák hajtani, ugy lehetlen azok nézetét nem pártolni, kik csak a telivért tartják e ezélra legalkalmasbnak, miután ebben aránylag kis helyen a legtöbb erő van összpontosítva. Csak az egyes rész alkata és szervezetének nem ismerője kételkedhetik ezen. A telivér ló sokkal mélyebb alkatú és jobb fekvésű lapoczkákkal bir, mint a kevésbé nemes tenyészetü ló, s azért egyenetlen talajon vagy ugrásnál elölábait jobban kinyújthatja és fölemelheti, valamint hátulsó lábainak maga alá húzása által egész testét sokkal jobban előre lökheti. Sokan kitűnő falkavadászaink közül tehát mainap már csak telivért használnak, s az ily jó lónak mindig tetemes értéke is van. — Vannak azonban olyanok is, kik ennek szükségét még nem látták be, s kik a telivérben is fedeznek fel némely hiányokat ; igy például, azt állítják : hogy a telivér kevesb bátorsággal bir a vadászatra, mint a félvér ; hogy a telivér patái sokkal kisebbek s könnyebben sülyednek be a talajban, mint a kevésbbé nemesb vérű, s nagyobb patáju lovak. A mi a kitartást illeti, ebben a telivér sokkal kitűnőbb a félvérnél, s miután hamarabb kipihen vagy felüdül, tehát jobb evő az istállóban, s ennélfogva jóval előbb munkaképes is; ugy hogy egy jó természetű telivér lónak munkaképességét alig lehet meghatározni. A vadászatra telivért használó sportmann, ha szarvasagancs-ékítménnyel fogantyúján, mely anyagának tisztasága s a munka szépsége miatt könnyen elefántcsontnak nézhető. A markolatot és a keresztvas két ágát a kétfejű sa; díszíti császári koronával; az aranyozott érezfogantyu mindkét oldalán, fülkékben Curtius és Mucius Scaevola alakja tűnnek föl jellemző helyzetben. Keresztlapján, hasonlóan aranyozott alapon, szarvasagancsba metszve szarvas-hajtóvadászat látható; zöldbársony tokban van az evökészlet helyezve, melyek fogantyúit hasonlóképen koronás sasf jek képezik ; alul a császári kétfejű sas czimerül szarvasagancsba metszve, mint e műremek minden ékítménye. A cimer felett következő betűk láthatók: F. II. R. J. S. A. (Ferdinaudus Secundus Romanoram Imperator Semper Augustus.) A sas alatt az évszám 1633. Az ezen osztályban őrzött sok remek-mii közül következőket ajánljuk a látogató figyelmébe: Egy golyós fegyvert, mely Lipót tiroli nagyherczegé volt (meghalt 1632-ben;) a fegyver ébeufából készült ágya a legcsodaszerübb művészettel kiállított ezüstékitmények egész halmazával van beborítva, melyek különféle vadászatokat vázolnak. Az arczlapon 11 czimer van, melyek felett : LEOPOEDVS. DEO. GR ARCHJ. AVS. DV. BVR. COMES TJROLJS látható; a fegyver-tus külső oldalán szarvasok, vaddisznók, strucok, oroszlánok vermében imádkozó Dániel s egy angyal, ki a Dánielnek táplálékot hozót üstökénél fogva ereszti le a barlangba. Az agy előrészének mindkét oldalán elefánt- vaddisznó- farkas- és szarvasvadászat látható gyalog és lóháton ; a szerszám lapján egy farkas áll római sereg közepette, melynek vezére épen egy hajitógerelylel akarja őt leteríteni; a kerékmü fedelén érdekes farkas és zergevadászat, sa reteszt egy mozgékony oroszlány képezi, mely igen remekül van kiállítva. A marokba jövő részén egy cimer van két liliom közt, melyek egyikén egy madárka ül. Az ezen fegyverhez tartozó lőportartó, mint a két előbb emiitett, elefántcsontból van metszve, s lapos, köralaku és mint az agy ezüst ékítménnyel vau gazdagon borítva; mindkét oldalának közepén a föherczeg ezüstbe metszett arczképével, érem alakban, a fennebb említett felirattal; a képet 15 cimer és következő irat koszorúzza körül: EGO. SVM. PASTOR. BONVS MERCENARIVS AVTEM FVGIT. A lőportartó szájának mindkét oldalán látható még a herczeg közmondása: PIETAS. AD. OMNIA VTILIT. PSALM CXLIIII. Ez épen leirt vadászfegyver a hozzátartozó lőportartóval s más csekélyebb érdekű tárgyakkal a legközelebbi párizsi világtárlaton volt, hol nagy éremmel volt megtisztelve és kitüntetve. Mint egyedüli a maga nemében, e gyűjteménynek valóban gyöngyéül tekinthető, és sem ékítményeinek gazdagsága, sem rajzainak finomsága tekintetében egyetlen példány sem versenyezhet vele. Említésre méltó volua még a Lipót tiroli nagy herczeg által használt hegymászóbot, mely felső-részén, a lőfegyver réáfektethetése végett (czélzásnál) villával van ellátva. A legközelebb szembeötlő műremek egy vontcsövű golyós fegyver. A csövön arany metszetek és arabeszkek díszlenek ; kerékmüve az előbbihez hasonló ; agyának lapjai hitregei és vadászképekkel vannak ékitve, melyek ugy mint a körülfutó vonalos ékítmény, elefántcsonttal vannak kirakva és művészileg metszve. Ott van Jupiter az ismert bikává változva, mely Európát ragadja el, s alatta következő vers : Juppiter ad thalamum rapturus Agenore natain Induit egregi Candida membra bovis ;