Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-02-20 / 5. szám

22 nyelvre lefordított röpiratban, melyben bebizonyítja, miszerént egy kis kiterjedésű tóban nagy mennyiségű halat lehet tenyészteni csekély kölcséggel. Nálunk Európában azonban ez ügy teljesen elhanyagolva volt s csak a legújabb időben kezdték felkarolni. Hasztalan fáradozott egy század előtt Jákobi hadnagy az általa föltalált mesterséges termékenyítés tanának híveket szerezni; hasztalau küzdött e tan mellett Duhamel, a haltenyésztésröl irt nagy müvében. Alig ötven éve mult, hogy az ügyet előbb Angliában, utóbb Francziaországban, s végre mintegy husz év előtt Németországban felkarolták, miután látták, hogy sok angol és franczia az által dús gazdaggá lett. Ez idő óta örvendetesen szaporodik a haltenyészdék száma, s például a Salzburg melletti is sikert mutat már évek óta. Milyennek kell lenni egy czélszerüen berendezett haltenyészdének : erről hely szűke miatt csak is lapunk közelebbi számában fogunk szólhatni. (Folyt, követ.) GR. LÁZÁR KÁLMÁN. Falka-vadászataink. és a vadászló tenyésztése. (Folytatás.) E szerint a legtökéletesebb minta-nyirnak egyenes vonalban kell állnia a váll-liegygyel, s mégis elégszer láttuk, hogy legjobb verseny és vadászlovaink előlábai eltérnek e rendes vonaltól; a kifelé állás oly mindennapi már a telivéreknél, hogy alig nevezhető hibának; sőt némelyek erősitik, hogy az ily formájú lábak szélesb és igy elönyösb alappal birnak a teher viselésre, mint a vonalban állók, ha csak ez eltávozás a csüdből és nem a felkarcsontból származik. De legyen az akárhogy, az mindegy nézetem szerint, ha csak a vadászlónak hátulsó ezombjai és hátulsó része jó, ugy még tetemesen rendetlen állású elölábakkal is pompásan viszi hátán lovagját. Van azonban a „hunter" előrészén egy hely, hol a szabály szorosan megtartandó, s kivételt nem lehet tűrni. Szügyének vagy mellkasának ugyanis mélynek, az az : a marjtól egész a könyök vagy karcsont hegyéig kell terjednie. Van ugyan elég keskeny de mély szügyü ló (azaz : mély a heveder táján,) mely nehéz teherrel kitűnően fut a falka után; s igy a a mellkas szélessége uem volna oly fontos, ellenben mélynek kell lennnie, különben nagy terhet nem képes elvinni, s azonfelül még könnyű lovas alatt is ritkán birja a léhlzést. Vadászlónak első látásra nem lehet nagyobb bókot mondani, minthogy két hüvelykkel alacsonyabbnak látszik valódi nagyságánál; mi csak is nemesvérü lovaknál fordul elő, melyek fiatal korukban jó 03 gondos abrakolásban részesültek, hogy köpezösek legyenek ; az ilyenek rendesen rövid ezombuak és jobb ugrók, mint a hosszú lábu de kevésbbé kifejlettebb testüek. Emiitettem már, hogy a szárcsontnak — a térdtől a csüdig terjedő résznek — nem kell igen vastagnak lennie, miután az erő tulajdonkép az izmokés in- húrokban van. A terhet legjobban biró ló az : melynek lapoczka csontjai laposok és keskenyek, de vastag és sürü izomhálózattal boritvák, s melyen három egymás mellett futó s mélyedések által választott rész látható, u. m. a csont, az e mögötti ruganyos in-szalag s e mögött végre a nagy, gömbölyű és erős, izom in-hálózat. Ilyesekben remekel a természet, és megmutatja, hogyan kell erőt és könnyűséget kevés anyaggal előállítani. Mennyünk át már most a vadászló hátsó részére. Itt a „quarter" helyes vagy hibás formája határoz a ló jósága felett. Rövid meredek s gyenge csánkokkal biró ló ugyanis vadászatra soka sem alkalmas, mert se vágtatásra se akadályok előtt nem lehet eléggé összeszedni, az az : hátsó lábaira állítni. A hoszszú és izomdus csánk, tiszta száraz s jól fekvő sark (Hacke) a legfontosabbak egy jó vadászlónál, melyekből szolgálati idejének tartamát szinte meg lehet határozni. Ha a csánk azonban befelé áll, mit a tehénnél, vagy pedig „kajszán" kifelé, ugy az igen mesterségesen összerakott Achillessarok (Sprunggelenk) könnyen megficzamodik, különösen mély talajbani mcgerötetésnél. A hátsó lábszár éppen ugy megkívánja az izmok, inak és in-szalagok hálózatát, mint az elölábak, valamint a csuklóknak is hosszaság, vastagság és rézsentségre nézve amazokhoz hasonlitniok kell. A sarkcsout az achilles-ivével oly fontos része a lónak, mint az eröinüveletnél az emeltyű. Szavakkal nehéz volna azt megmagyarázni: de ábrákkal ellátott könyvben igen érdekes olvasmány. Itt csak anynyit jegyzünk meg, hogy a ló alkatának megítélésénél arany szabályként szolgál, miszerint „a sarkcsont soha nem lehet elég hosszú.") Nehéz terhet vivő s falka után futó vadászlovak csak ugy tüntethetik ki magokat, ha tagjaik és emeltyűik tökéletes arányban vannak egymással; jól álló hátulsó esánkok, széles lapoczkák, teli ezombok és tetemesen mély szügy, egy kevéssé teli háttal — képezik a tökéletes vadászló alakját; valamint jól összefoglalt izületek, rövid lábszárak, rézsentes csüdök, s nem éppen kis paták erőt és kitartást Ígérnek. Miután azonban az állatvilág szervezetében fekszik, hogy az erőt szolgáltató okok a gyorsaságot fogyasztják, ennélfogva oly vadászlovak, melyek 160—170 fonton felüli teherrel falka után könnyen és jól futni képesek volnának — mindig drága kivételek fognak maradni. Egy jó „quarterrel" biró, tömör alkatú de egyszersmind igen nemesvérü ló, mely 16 maroknál nem magasb s a szemnek még is alacsonnyabbul látszik — legalkalmasb e ezélra, ugy hogy itt is beteljesedik a közmondás: „szép az, mi egyszersmind derék is ;" a külső szépség tehát, mint a férfiaknál, itt is mellékes dolog. Miután idáig egy jó vadászlónak minden feltűnő külső részeit leírtam volna az olvasó előtt: könynyebb megérthetés végett annak egész kinézését még egyszer röviden szemei elé állítom. Könnyű, jól álló fej, tömör, nem hosszú nyakkal, hosszú és igy rézsent fekvő vállapok, igen tágas mellkas, mély szügy egész a hevederig ; hosszú izomdus s a vállapból helyesen kiálló felső karcsont, a törzsei egyenvonalban futó könyök, se be, se kifelé nem irányulva ; rövid izmok és in szalagokkal hálozott szárcsont, lapos nem gömbölyű csukló; rézsentes és meglehetős hosszú csüd; gömbölyű nyitott paták; mérsékelt hosszaságu hát, jól kifejlet bordák és mély véknyak. A keresztcsonttól a fartőig egyenes legyen a vonal, vagy csak kevéssé emelkedő. A „quarter" rézsentesen fekjék, s a csánkban folytatását nyerje. A farktö vastag, a valag szorosan összeálló, a kimondhatlan kicsiny alma formájú legyen. A esánkok ízomdusak, hosszuk s kevéssé befelé hajlítottak, széles lapos, ösztövér inakkal (Hacken), melyek hegyei kissé a törzsön kivül látszanak, s a lábszárakat a test alá helyezzék. Lábszárak, csuklók és csiidök hasonlítsanak az elölábakéihoz, valamint a paták is. A szügy mélysége s a törzs (középrész) tömörsége miatt továbbá a esánkok a valóságosnál rövidebbnek látszassanak. (Folyt, követk.) B. B TÁRCSA A császári udvari vadászfegyver-terem A vadászfegyverek barátainak ugy hisszük kellemes szolgálatot teszünk, midőn figyelmeztetjük őket,. — miszerint Bécsbe rándulás alkalmával a Hofburg-Stall helyiségeiben elhelyezett eme nagybecsű vadászfegyver gyűjtemény megtekintését el ne mulasszák ; előleges ösmeretségül pedig a következő s valódi ékesszólással irt ismertetését kö zöljük. A gróf Grünne, főlovászmester által a feledékenység homályából kiemelt s buzgólkodása folytán ép oly izlésteljesen mint czélszerüleg és időszakok szerint berendezett gyűjtemény első pillanatra a bámulat és csodálat érzetét kelti a látogatóban ; a fegyverek nagyszerű pompája és különböző időszakok szerinti rendszeres összeállításai, nemkülönben az ezekből alkotott alakok arányossága meglepő. A két emeletre terjedő termet magas ablakok világítják meg; B a beáramló napvilágosság a műkincsek minden legcsekélyebb részleteinek is a legpontosabb szemléletét engedményezi. A boltozat közepéről gyönyörű szarvasagancsok s más vadász-győzelmi jelvényekből készült csillár függ le; alatta székek és asztalok ugyanily ízlésben : a terem felső négy szögletén négy kitömött hatalmas sas lebeg, s ugy látszik, hogy kedvök lelik a sok, halálthozó fegyver ártalmatlanságára letekintgetni. A falak felső része a legkülönbözőbb korszakból való vadászfegyverek és pisztolyokkal van kirakva allegoricus képletekben, melyek közül a legujabbakat Ferenez és Ferdinánd császárok használták; itt-ott fegyverekből alkotott éremekkel törve meg, melyek közepét történelmi nevezetességű szarvasagancsok képezik. Igy a császári nyeregtárba vezető ajtó fölé egy dámvad agancsa van helyezve, melyet Mária Terézia lőtt; átellenében egy másiké, mely 1784. jul. 28-kán , Brigittenauban II. József császárt megtámadta, és alatta szemlélhető vadászkabátját összetépte, hanem ugyanazon év deczember 12-kén császári ellenfelének áldozatául esett. E vadászkalandra vonatkozó okmány hasonlóképen itt őriztetik. Más, ritka alakú i és nagyságú agancsok, ily környezettel a legelőbbkelő helyeket foglalják el. A falak alsó részét a most használatban levő fegyverek foglalják el, melyek köziil ö Felsége fegyverei vonják magukra a látogató figyelmét. Ezek nagyobbrészt Prágában készültek ; készítőjük Lebeda, — s a legfinomabb minőségű dainaszk-csövek. a puskamiives nevével s kevés izlésteljes aranyékitménnyel a csövek alsó végén. Közvetlenül ezek felett vannak azon egyszerű fegyverek, melyekkel ö Felsége lőni tanult; jobb oldalon egy sima mogyorófa hegymászó- bot, minden ékítmény nélkül, kivéve a császári kétfejű sast, melyet Ischl ben egy szolga metszett felső végére s melyet a császár zergevadászatain használ. A bemenet két oldalán két vadkan-ölö díszeleg II. Miksa és I. Lipót korából, melyek elsejének pengéje két kis csövei van ellátva; ezek mellett egy a csappantyús fegyverek első példányai közül való fegyver szépen metszett ágygyal ; ez utóbbi mellett 1. Napoleon által Mária Lujzával történt egybekelése alkalmával Ferenez császárnak ajándékozott négycsövű forgó fegyver kovás készlettel, egyszerű, külsőleg azonban gondosan kidolgozott. A bemenetnél fekvő két szögletben két agancs van, melyek ágas bogas sarjaik által váltak nevezetessé. A műkincsekben oly gazdag gyűjtemény becsesebb tárgyai nagy üveg-szekrények alatt felállított emelvényeken, mint már fennebb is érintők, időszakok szerint rendezve, őriztetnek. Menjünk tehát át ezeknek leírásához : Az elsőben 16 és 17-ik századbeli lőijjak (Armbrust) és puzdrák őriztetnek ; az elsők többnyire elefánt csonttal vaunak kirakva, gazdag metszvényckkel ékitve és étetve, s pompásan készült aczélivvel ellátva. A legszebb példány I. Ferdinándé volt s az iv belső oldala Magyar-, Csehország, Karinthia és Austriának címereit tünteti elő, nemkülönben Burgund, Tirol, Krajna, Arragonia, Granada és Kastilia czimerei is ott díszelegnek, külső oldalába művészien vannak bevésve lovagjátékok gyalog és lóháton, s az évszám 1563. Az emellett látható puzdra metszett faczifrázatokkal van ellátva s itt ott elefántcsonttal kirakva; némely aczéliven még az eredeti húrok vannak. Említésre méltó még egy I. Miksa császárnak tulajdonított vadászkés, mely azonban régibb időből látszik származni. Az ez alatt fekvő polcon látható még több Janicsár-cső, egy gyönyörű bresciai damask-csö és egy török kézíj. A II. tartalmaz egy Miksa császárnak tulajdonított s általa feltalált vadkan-dákost, I. Ferdinánd idejéből vadászkészleteket, egy gyönyörű müvii fegyvert, az étetett csövön 1555 évszámmal s ékítményekkel gazdagon kirakott egészen ezüst aggyal, melyen az Oettingen és más két család czimere ragyog. Az e szekrényben levő fegyverek a lőfegyverek első korszakából származnak, a 16-ik századból, s nagyobbrészt kanócosak ; vannak itt továbbá fegyverek, melyeken a kanóc kerékmüvei van össze kötve ; vannak csigaszerüleg hajtott agynak ; azután sok kerékmüvei ellátott, részben tisztán elefántcsont, részben elefántcsonttal kirakott faagynak. Nevezetes egy, kettős góczczal ellátott fegyver, melynek egy csövéből két töltényt lehetett kilőni. Gyermekfegyverek és szélpuskák , a többi között egy sárgarézcsö, a császári sas arany-képével, töltik be a térközöket. Emlitésreméltó egy sajtolt bőrből készült löportartó.