Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-07-10 / 19. szám
J ULIUS 10. 1809. Blaskovicli Ernő úr sp. 111. Zrinyi ap. Zetland any. Louise Bon ie 98 f. . Chapman 1 Gf. Szápáry Iván 3 é. sga. m. Charley 93 f. Powlett 2 Gf. Sztáray János id. sp. h. Almos (fv) 111 f. Radies 3 Gf. Károlyi Gyula 3 e'. sga. in. Menelaus 93 f Robinson 0 Gf. Széche'nyi Béla 5 é. p. in. Honesty 128 f Entwistle 0 Visszavonva : Volat, Fair Star, Zivatar. — Hosszú szalaggá nyúlva futotta be a pálya -/a-út az 5 ló, Charley nagy térelönnyel vezetve, utánna Álmos, Zrinyi, Menelaus és Honesty. — Az egyenes vonalon Zrinyi előre nyomult, Charleyt megelőzé és 3 hosszal biztosan nyert, Álmos ugyanannyival 3-ik, Menelaus negyedik, Honesty feltartóztatott. — Nyer: 142 arany az l-sö, 42 arany a 2-ik. — Idő 4 p. 51 inp. — V. Földészek versenye: 50 frt. az első, 20 frt. a második, 10 frt. a 3-ik lónak. — Ezen versenyt egy gónczi löldész pej ménje nyerte 25 más ló ellen. — VI. Akadály verseny aláirási dij. — Handicap millden ló számára, 3 mf. 15 ugrással. — A 2-ik ló a tételekés bánatok felét nyeri. — Tét 100 frt. fele bánat, korán bejelentve csak 20 frt. — (10 aláirás, 7 nevezés). Gr. Szápáry Iván id. p. h. Coup d Etat, ap. Forbidden Fruit, any. Favorite 138 font Tulajdonos 1 Gr. Forgách László id. p. m. Gambia 145 font Gr. Forgách S. 2 Mocsonyi Géza ur 5. é. sga k. Quinquagesima 105 font . üráveczky A. 3. 50 frt bánattal visszavonva: Huntsmans Sister, Mick, Topaz ? Coquette. 20 frt bánat 3 aláirás után. Szép látványt nyújtottak a gyönyörű szökések, mellyekkel mind a három ló kelt át hiba nélkül az akadályokon ; bogy mi lesz a verseny eredménye, azt mindenki tudá, mert ha csak baja nem történik Coup d Etat-nak, elvenni nem lehetett tőle a versenyt. Meg is érdemié ezen derék jó ló a benne helyzett bizodalmat, mert minden akadályt hiba nélkül ugorván tetszése szerint nyert az egykor jó Gambia ellen. Nyer : 580 frt. az l-sö, 280 frt. a 2-ik. VII. Vigaszverseny 200 forint egyleti dij. Nyilt Handicap. — Kötelez minden lóra, mely Kassai gyepen futott de nem nyert, kivéve azon lovakat, melyek a Szalkház úr által felajánlott dijban és külön fogadásokban indultak. — 1020 öl. — Tét 50 frt. fele bánat. — (4 nevezés). — Gf. Forgách László 5 é. p. m. Maniae ap. Teddington any. Sampler 104 f. Benson 1 Br. Wenckheim-Czindery Béla 3 é. p. k. Harriet 102 f Chapman 2 Doetsch Mihály úr 4 é. p. h. Broclesky 129 f Earl 3 Gf. Sztáray János id. sp. k. Duchess 100 f Powlett 0 Vissza vonva : Cricket, Charley, Prime Ministress, Kory-Kory, Consideration, Álmos, Guiding Star, Volat, Georgine, Rubicon, Meuelaus, Quinquagesiina, Gambia. — Alig bocsájták le az indítók a zászlót ,inár is talpon volt a mezőny sebes pace-ben, Maniac vezetése alatt, kit Harriet, Brocklesby és Duchess egy-egy hosszal követtek. — Ily sorrendben fordultak be az egyenes vonalra, hol az öreg mén iramát még gyorsítván, 2 hosszal biztosan nyert Harriet ellen, 3-ik Brocklesby. — Nyer : 462 '/„ frt, az első, 262 '/„ frt. a 2-ik. — Idö 2 p. 22 mp. Gf. F. L. A kolozsvári versenyegylet választmányához. Sajnosan tapasztalom, hogy a kolozsvári versenyegylet választmánya ez évi programmja készítésénél sem volt több méltányossággal a magyarországi gyepek, versenylovak, valamint azon erdélyi versenyló tulajdonosok iránt, kik lovaikat más gyepre is szeretnék vinni, mint a mult évben. Daczára annak, hogy ezen választmánynak tagja vagyok, nem voltain szerencsés értesíttetni azon gyűlésről, melyben az ez évi progranunot megállapították; különben ellene mondtam volna annak, hogy a versenyek ez évben is oly késő September végire tétessenek. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. A debreczeni versenyek october 3 —5-én fognak tartatni; ezt ele'bbre tenni nem is lehet a pesti őszi versenyek miatt. A kolozsvári versenyek pedig sept. 24 —26-án. Hogy mi czélja lehetett a választmánynak e rövid idővel, másként nein tudom indokolni, mint hogy az 500 és 100 aranyos államdijakra a concurentiát gyengítsék a magyarországi lovak kizárásával. Egész éven keresztül 8 meetingünk van az országban, ezeket igen könnyű ugy beosztani, hogy ugyanazon egy ló mindenikben résztvehessen. S ugy hiszem a kormány is ily szándékkal adja a dijjakat; és oly egyletnek, mint a kolozsvári, mely 1050 arany évi segítséget kap a kormánytól, nem volna szabad önkényüleg rendelkezni a versenyek mikori megtartásáról. Ha egy héttel előbb tennék a kolozsvári versenyeket, nem ütköznének egybe más gyepek versenyeivel inkább, mint igy. Vegyük rendre a minket érdekelhető gyepek septemberre eső versenyeit. Baden 2 — 4 — 6-án ; az itt megjelent lovaknak elég idejök van az utazásra sept. 20-ka tájáig. Prága 18—19. Varsó 23 — 26 ; Brünn 26. Ezen 3 utóbbi gyepen futott lovak ugy se jelenhetnének meg Kolozsvárit. Ebbel látható, hogy a versenyek pár nappali előbbre tétele az országos érdekkel egybe nem ütközik ; sőt ennek csak hasznos, a mennyiben lehetségessé teszi, hogy ugyanazok a lovak a kolozsvári és debreczeni gyepen megjelenhessenek, mi ha a mostani feltételek megmaradnak, lehetetlen lesz. Ezt igen jól tudhatják azok, kik a Nagyvárad-Kolozsvár közti kőkemény országúton versenylovakat szálitottak. Azok számára, kik még nem próbálták, leiroin azon utat, mellyet mult évben Strizzel és Drillindrindrin tettek, hogyha még azután is kedvök lesz értékes versenylovaikat a majdnem bizonyos megromlásnak kitenni, azon haladhassanak. Mult évben a kolozsvári versenyek sept. 25 — 27-én voltak, s debreezeniek oct. 4 — 6-án, tehát épen mint az idén 6 napi időközzel. Sept. 28-kán tehát, mindjárt a versenyek után való nap, elindultak Kolozsvárról Strizzel és Drillindrindrin. Oktober 1-sején 4 napi fárasztó gyaloglás után Váradra ? ; érkeztek s onnan 2-dikán vasúton Debreczenbe ? maradt tehát egy napjok a versenyek előtt egy hosszú forcirozott marsch kipihenésére. Kinek kedve van lovát megrontani, ám tegye. Csak az kár, hogy azok közül, kik e határozatot hozták, egy sincs, ki Erdélyen kivül vinne lovat versenyzés végett; különben nem volna régi jó szokása a választmány némely níafadorjának a személyes érdeket a közérdek elé tenni. Felkérem tehát a kolozsvári versenyegyletet, tegye néhány nappal elébb az 1869-ki versenyeket, ezen változtatásra elég idő levén, mivel a nevezési határidő mind a kolozsvári, mind a debreczeni versenyekre augustus 10-ke. Felhívom a magas kormány és a debreczeni lovaregylet figyelmét is e tárgyra. B. WESSELÉNYI BÉLA, lovaregyleti választmányi tag. (Tökéletesen helyeseljük a t. báró ur felszóllalását, melyre már tavai ií> annak idejében megtevé figyelmeztetését, s hiszszük, bogy a kolozsvári t. egylet figyelembe veendi azt, annál inkább, mert tudtunkra még a versenyek határnapja nincs is szorosan megállapítva, legalább még eddig semmi erre vonatkozó t u d ó s i t á s t nem kaptunk! S z e r k. A kormány nézetei és intézkedései az országos lótenyésztés ügyében. Az alább közlendők szolgáljanak mintegy válaszul az e lapok 14. és 15-ik számaiban megjelent: ..Miként kellene országos lótenyésztésünket emelni" czimü czikksorozatra, egyúttal pedig kezdeményezésül eszmecserére és a különböző vidéki lófajok ismertetésére, valamint a tenyészet mily módoni javításának bővebb kifejtésére. Midőn a földmivelés- ipar- s kereskedelemügyi ni. kir. ministerium f. év január l-jével a magyar álladalmi lótenyészintézetek ügyeinek vezetését hatáskörébe átvevé, szükségkép első feladatául tekinté, oly intézkedések életbelép91 tetéséröl gondoskodni, melyeknek alkalmazása lehetővé teendi, hogy ezen, az ország álta nagy áldozattal fentartott, de ugy köz gazdászati mint honvédelmi érdekűnkben is egyiránt múlhatatlan fentartandó intézetek közhasznú eredménye, hova hamarább alapos javulását eszközöl je hazai lótenyésztésünknek, s ez által oly forrást nyisson meg népünk számára, mely azt, mig egyrészben gazdasági teendőire szükségelt alkalmasb igás erővel látja el, másrészt egy nevezetes jövedelmi ág élvezhetésére biztosítja. Elfogulatlanul ítélve, nem lehet tagadni, hogy a legutóbbi 15 év alatt, t. i. az álladalmi méneknek hazánkba lett nagyobb mérvű használata időszakától fogva, hazai lótenyésztésünk láthatólag emelkedett: — de ismét elfogulatlanul itélve be kell vallanunk azt is, hogy ezen emelkedés még sem volt, sem a ménanyag jóságának, sem a tenyésztésnek hozott eddigi aránylagos roppant pénzbeli áldozatoknak kellőleg megfelelő. Az áldozat és eredmény ezen aránytalanságának forrását kutatva, arról kelle a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszternek meggyőződnie, mikép a méltán várhatott siker leginkább azért nem lön elérhető, mivel a te nyésztés javítása és kiterjesztésére alkalmazott mód és eljárás, nem gyökerezett ezél és népszerű intézkedésekben és rendszabályokban. Ugyan is: A lótenyész intézeteknek ugy kezelési mint közgazdászati szempontból való kormányzata teljesen és tisztán katonai hatóság által vezettetvén, már magában ezen körülményben benn kellett rejleni azon akadálynak, mely a kellő eredményt megszülni nem engedbeté, mert a kétségbe nem vonható legbuzgóbb és legjobb akaratú, de mindig egyoldalú katonai szellemben történt intézkedések nem voltak és nem is lehettek olyanok, melyek a közgazdászati ügy ez irányú és sok oldalú kivánalmainak és feltételeinek megfeleltek volna. A kezelő katonai hatóság, mely egyrészt a legpéldásb rendben tartá az intézeteket, másrészt igen távol állt attól, hogy mélyebben belelásson vagy csak hogy alaposan fogla.Ikozhassék is az országos tenyésztés ügyével; — nem tudá, de nem is tudbatá felismerni egyes vidékek tenyésztési igényét, szükségét ; — nem ismerheté a népnek ez irányú hajiamat, szokásait; — az élet és kötelesség nem csatolák a nép érdekéhez, s viszont a nép sem kapcsoltatott bizalom és az érdek ugyaazonosságának tudata által ö hozzá. Ily viszonyok között, midőn egy ily fontos és minden mellék körülmény ismeretét követelő nagy horderejű közgazdászati ág fejlesztése érdekében minden közvetitö nélkül, csak is két, egymástól oly távol álló elem, mint nép és katonai hatóság, találkoztak és érintkeztek, természetes, hogy minden a tenyésztés emelésére tett törekvések: az egyik félnek, állásából kifolyó elszigeteltsége, a másiknak pedig a tenyésztés követelte kellő ismeretek hiánya következtében, csak is szilárd alapot nélkülöző ingatag kísérletek lehettek. A földmivelési miniszter nem engedheté, hogy egy ily első rendű közgazdászati ügy jövője csak felületes intézkedések által létre hozott féleredraényben lelje a maga netovábbját ; sőt ellenkezőleg oda kellett törekednie, hogy a lótenyésztés emelésére irányzott ja vitások, rendszeres és alapos intézkedések által biztositassanak akkor, midőn az ország, — viselendő súlyos terhei mellett sem riadt vissza, nevezetes áldozatot szavazni meg a közgazdászat eme fontos ágának tökéletesítésére. A földmivelési miniszter nem hagyhatja továbbra is fenn az eddig követni szokott eljárást, miszerint a fedező mének a nélkül, — hogy ezen intézkedésnél az egyes vidékeken létező tenyész-anyag minősége, a vidék szüksége, a tenyésztők nevelési szokásai és helyi viszonyai kellőleg figyelembe vétessenek ezután is, vagy csak a katonai parancsnok egyéni néze*
