Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-03-10 / 7. szám
32 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. MÁBCZILS 10. 1869. lehetne egynél többet elejtetni, de a cserkészet a nagy térségii vadasban sok időt és ügyességet igényel, s az elejtendő agancsárok St. Hubert mögé rejtődzvén, vidoran élvezik a prágai magaslatok tápdús virányit; egyébként pedig ezen vaddal csak is a gazda sajátkeziileg szokott elbánni. így tehát a mult idényben, jéllehet nagyszerű volt a rigyetés, a halált és megsemmisülést vivő gömbtül megmenekültek a gácsi erdők európai hirii agancsos fejedelmei. Ezúttal nem mellőzhetem felemlíteni azt is, hogy dámjaink sokkal gyérebben szaporodnak mint a szarvasok. A t a p s i-f ii 1 e s e k családja, miután az 1867 8 tél e vidéken igen gyenge veit, ellenben a dúvad minden neme s a kuvaszok, macskák ernyedetleniil irtattak : igen megszaporodott, s azt hiszem, hogy a fentebbi közlemény ha három annyit mutatna is fel, ez a tenyész állomány rovására nem férne, annál kevésbé, inert a már rendezett itteni pagonyok minden másodévben kerülnek csak hajtásba. A fáczán tenyésztés eddig igen kedvezőtlen, most hozatunk újból néhány száz tojást és megpróbáljuk a kézi nevelést (Zahmer Aufzug.) Császármadaraink a sok évi kímélet után szép eredménynyel biztatnak; a mult évben talán 12 dbot kaptunk. A télen, ha az idő engedte volna s a pagonyokat kellőleg elálljuk, alkalmasint elérjük vagy legalább is megközelítjük a fene'obi számot. A magas vadászat eme gyönyörű szárnyasa egyébként nagy számban sehol sincsen ; ha felverik nagy robajjal kel, banem igen sebesen s alacsonyan repül, ennél fogva nagyon könnyen, sőt leginkább sértetlen viszi el farkát. Az erdei szalonkák a tavaszon hat hétig voltak e vidéken, — ez ősszel alig volt s a folytonos esőzés miatt nem is vadásztuk j — a sárszalonkák a vilkei réteken ejtettek el ; azt hiszem a 134 és 98 szám nem valami túlzott mennyiség, de csak elég tanúsága annak, hogy mind két féléből igen sok volt e vidéken. Fürjet, harist néhány év óta százankét lőttem, lőttünk ; mig a mult évben ezen vidéken úgyszólván egy sem volt; mi a kimutatásban előfordul, azt a magas tótság fennsíkjain lőttem. A foglyok, miután a tél kedvező volt, igen megszaporodtak, s csak a már elésorolt okoknál fogva ejtetett el 190 ; — a gyenge 1869. tél nevezetes eredménnyel biztat,. s miután hó nincsen, a szárokra nem járnak, de reá sem szorulnak. A vad galambok és gerlék roppant számának köszönhetni az esteli lesek e tűrhető eredményét. A mi az ártalmas vadat illeti, a rókára nézve az eredmény éppen nem közeliti meg a mult évi számot, ennek oka pedig csak abban rejlik, hogy kellőleg csapázni, forgóikat kiszemelni, miután havunk nem volt, nem lehetett. S miután ekként a becses felhívásnak eleget tenni siettem, üdvöt, áldást és oly kecsegtő vadász idényt mint e vidéken mutatkozik, és sz. Hubert különös pártfogását kéri minden jó vadász számára, viszonlátásig is Egy öreg vadász. Ő Felsége első fajd-kakas vadászata az idén. Az első fajd-kakast az idén (legalább a magyar-osztrák birodalom területén) alkalmasint ő Felsége lőtte febr. 19-én a reichenaui erdőségekben (Steierországban.) A „Jagdzeitungban" Fuchs Károly ur, a császári vadászatok intézője Reichenauban, következőleg beszéli el ez esetet. — „Február közepe felé az a hir jutott Bécsbe, hogy több urvadász fajd-kakas lövésre készül a fischbachi „alm"-ra, hol a fajd a kora-lágy idöfolytán teljes dürgésben van. E szállingó hirre rögtön jött a tudakozódás Reichenau környékét illetőleg, de a vadászszemélyzet legszorgalmas'o utánjárása sem biztathatott hasonló reménynyel; midőn egyszerre febr. 17-kén embereim a reggeli szemle után jelenték, hogy egy derék kakas az úgynevezett „ Kreutzbergen" elkezdé dürgését. A dolog kissé nagyon is korai volt, s tenyészeti szempontból tanácsosnak látszott az „öreglegényt", mely a párosodás kezdetén csak zavart és háborút okozott volna — mentől előbb lelőni. Jelentésem, Luptulajdonos : özv. Bérczy Károly né. hála a távi ró sodronynak, hamar elrepült Bécsbe, s reá jött is a válasz, mely a vadászatot 19-ére rendelő, midőn is reggeli 1 órakor érkezett ö Felsége Payerbachba, hol az indóház egyik e czélra berendezett termében rövid pihenésre dölt le. — A vadászatra kiindulás 4 '/ n órakor történt, még sötét éjben, sz ég tele csillagokkal. Nem sokára felértünk a Kreutzbelg magaslatára, élünkön ö Felségével, ki itt pár másodperezre megállt, hogy néhány nyugodtabb léhlzetet vehessen, miközben széttekintett. Keleten már vérpiros szalagok jelölék a korány hasadtát, gyönyörű bibor szinre festve a hátunk megetti „Raxalp" és a „Schnecberg" havasos csúcsait. Intő jel, hogy siessünk a nemes vad felkeresésére ; a minthogy meg is indultunk, O Felsége az előttünk még éji sötétségben fekvő erdőbe, melynek ünnepélyes csendjét a legkissebb szellő sem háborgatván, a legsikeiiiltebb vadász-reggelt adá a fajd-kakas meglopásnhoz. — Magamra maradván, feszült figyelmem az erdő neszére, szemeim pedig a mindinkább növekvő világosságban előttem kibontakozó táj szépségeire voltak irányozva s nyugodtam vártam a történendőket, miknek combinatióim szerint a megtörténés pillanatához kelle közeledniük. De csak semmi jel, s a regg mindinkább virrad, a madarak éneklése már a nap közeli feljövetelét hirdeti - s még mindig késik a lövés ? — Mi a m .... érhette azt a kakast, talán csak nem fogott neszt ? .... Uram istenein, fohászkodám, jobb végire fordítva a dolgot — ments meg már egyszer e kételytől — S im egy villámlás az erdőből, s a reá következő dördülés után még valami, már régen nein hallott hang iité meg füleimet; az örömriadás hangja volt az a császártól, a szerencsés vadásztól, melylyel sikerült lövését tudatá. Már most az elbeszélésre került a sor. A nagy kakas csakugyan nem azon különálló fára gallyazott ma, melyen tegnap diirgölt, s miután ö Felsége egész e megjelölt fáig jutott, a nélkül hogy csak egyetlen „kappolást" hallott volna, reménye kissé hagyni kezdé. Azonban nein vesztve kedvet, s megszokva már magán segitni sz ily véletlenségek közt, keresztül kasul lábolta az erdőt, midőn végre éles hallása legelőször isineré fel a diirgő kakas első hangját, majd egy másodikat és egy harmadikat is, — már eltűnt a kétség ; a kakas itt van, de jóval alább az oldalakban. Ez szép kis feladat, lefelé szökve meglopni e vigyázó állatot, hozzá még ily kora időben. De hiába, nem volt veszteni való idő; s a császár, szokása szerint nagy, de kimért szökésekkel közelité meg a kakast, mely kétszer szakitá meg diirgési melódiáját, s most harmadszor hallgatott el, az nap talán már utoljára. U Felsége ugyan már jő lötávolba jutott, de még egy lépést okvetlen kellett tennie, mert a kakas egy másik fq által fedezve volt. Ez elhatározó pillanat volt. Arezhoz emelt fegyverrel tétetett meg a döntő ugrás, s a legközelebbi pillanatban egy vergődő test zuhant a császár lábaihoz. A Ielőit kakas a különben igen szépekben bővölködö udvari vadászterület egyik legderekabb példánya volt. Derült kedéllyel az ily szokatlan korai időben elért vadász szerencsén, valamint a hófedte magaslatok nagyszerű világitásán gyönyörködve tért vissza ö Felsége a pályaudvarba, honnan külön vonattal azonnal visszatért Bécsbe. — O Felsége tulajdonképi fajd-vadászata még csak a napokban kezdődik meg majd, a horvátországi kirándulás után. (Jagdzeitung.) Vegyes, Az időjárás rendkiviili; ily korai tavaszt még senki sem ért. Gróf Prandau Slavoniai jószágain febr. 14-ke körül lőtték az első pár szalonkát. Iharos-Berény környékén is láttak egy párt, s ugy liiszsziik a napokban még mi is meglátunk egypárt — Pesten a papiroson! ha számos vidéki levelezőink közül lessz valaki oly keresztényies s ir egy pár sort róluk ; mi már rég figyelmeztettük őket. Gödöllőn az első' szalonkát —- mint egy hozzánk indézett rövid tudósításban olvassuk — m&rtius 2-án látta az erdöszemélyzet, a mint esteli leskor szó nélkül tovább húzott. Azóta a fagy, s legújabban a hó elzavarják e korai vendégeket. Gödöllői ül ő Felsége jövendő vadászatairól szivesközlemények igéretét birjuk. Gr. Starhemberg Camillo — tudósítja ugyancsak a „J. z." szerkesztőjét, miszerint febr. 20 és 21-én egy egy fajd-kakast lött a Wildbergi hegyen, s kérdezősködik, vájjon gyanitása szerint ö e az első az idén, ki ilyesmit állithat; mire a válasz persze az: hegy ő Felsége korábban kelt. Áz 1869-ki Derby. Epsom tulajdonosa Mr. Studd, és az ottani gyep haszonbérlői hozott végre be van fejezve a versengés, mi pár hó óta az angol gyep barátait nem csekély izgalomba hozta. Ismeretesképen a Der by t az epsomi gyepen futtatják, s a pályának egy részébe Mr. Studd birtoka szögellik be. Az is tudva levő dolog, bogy a Derby napja Angliában iinnep, melyre százezerek indulnak ki Epsom gyepére, s gyanitni lehet, hogy a bérlŐKnek igen briliáns jövedelmet hoz. Alkalmasint eszébe jutott ez Mr. Studdnek is, s ugy fontolgatván a dolgot, hogy a bérlök mellett ö nesi is haszna legyen : a inult ősszel egyszerre kijelenté, miszerint jövő tavaszra nem türi meg, hogy gyepén gázoljanak a lovak — ha csak a bérlők évenként 1000 font sterlinget fizetve 20 évre szerződést kötnek, e mellett az első évben mindjárt — az elmultak kárpótlása fejében — 3000 font st. le nem tesznek. — Képzelhetni, hogy csináltak ebből lármát, különösen a bérlök, kik valamennyi zuglapot felizgatták Mr. Studd elleD, zsarnoksággal, uzsorával, összeesküvéssel, hazaárulással, az angol versenyek megrontásával s minden kigondolható bűnökkel vádolva öt, ha követelésével fel nem hagy. Mr. Studd nem tágított. Ezalatt lefolyt pár hónap, beköszöntött az uj év s még mindég kétesnek látszott — megtarthatják-e az idén Epsom gyepén a Derbyt! mert hiába kerestek ezalatt közelében alkalmas pályát; Mr. Studd ugy látszik jól körültekintett előbb, még ily határozatra szánta magát. — Miután pedig lefolyt már í^januarius is, a közönség mindig türelmetlenebbül sürgette ez ügy tisztába hozatalát, s miután a bérlök is belátták, hogy Mr. Studd hazaárulázában senki sem hisz — a mult febr. végén megadták magukat. — Nagy az öröm tehát Angliában, mert egy ellenséges invasio hire nem okozott volna több izgatottságot különösen a fővárosban, inint a félelem, hogy e májusi farsang füstbe megy. — A „Derby" valamint a „Two Tausend" kedvenczei az idén Pero Gomez és Wild Oats, melyek már a mult ősszel mint két évesek kitűntek. Belladruuról azt hirlik, bogy megrándult; meglehet azonban, hogy ez csak fogás. A liverpooli nagy nemzetközi vadászverseny eredményét a következőleg táviratozzák : 1-so Colonel, 2-ik Halt Court, 3 ik Gardener, 4-ik Aleibiade. Összesen 20 ló futott. Mint látjuk a kedvencz (Mr. Studd Despatch-je), mely e veiseny tavali nyertesével (The Lamb) tartotta próba futamát, nincs az elsők közt; hogy mi okozta ezt: nem tudjuk, miután lapunk zártáig még a „Field" legutóbbi száma nem érkezett meg. A „Sport" ugy hallja, hogy The Lamb lord Poulett által Esbeck urnák tetemes összegért eladatott. Az Oxford és Cambridgei egyetemek közt évenként tartatni szokott evező v er s e n y váljon az idén megtartatik-e, kétségesnek mondják, bár Oxford kihívása elfogadtatott, s mind a két evező-csapat erős gyakorlatokat tesz. A tarnowi nagy lóvásár (Galicziában vasút állomás) hol a legnemesb lengyel ménesekből angol és arabs lovak állíttatnak ki eladásra, 1869 martins 22-kén és következő napokon tartatik meg. Mint lovász mester, vagy ehhez hasonló minőségben ajánlja magát egy tapasztalt és szakavatott egyén, ki azonnal szolgálatba léphet. Bővebb értesités e lap szerkesztői hivatalában. (Kerepesi ut 5-ik sz.) A „V. és V.-lap" elmúlt'évi folyamai 1857-től fogva még néhány complett példányban kaphatók 5 írtjával. A Bérczy Károly által szerkesztett „méneskönyv" pedig leszállított áron (6 frt. helyett) 3 írtért — a kiadó hivatalban. Felelős szerk.: gr. Lázár Kálmán. Sierkesitö-túrmk . • Keve J ómf A- Sárk ány Ján. Fer. PEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATIIENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.
