Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-02-10 / 4. szám
20 Vadász- és Versenylap. korány első derülete a nap közel feljóttét jelzi, azonnal vissza huz éji csekély vizi tanyáiról a kacsa minden faja kedvencz nappali tanyájára, melynek közepén ezúttal hat töltött csö tulajdonosa vadászláztól soha vagy igen ritkán mentes feszüllséggei várja. — Az apróbb fajta kacsa és pedig a csörgő, kercze, sulyomfejii, búzás stb. nagyobb tömegekben, a kendermagos kisebb csapatokban, a zöldfejii tőkés, és a kanalas rendesen egyenkint vagy párosával, de többnyire oly sürün jön, hogy a bárom puska egyre szóll majd felváltva, majd egyszerre; valóságos Csatárt iiz zavarja a megriadt vadat, mely minduntalan repdes a inocsá • körül s ha meglátta ellenségét, más csendesebb tájakra száll ; de azért folyvást jő a mit sein gyanitó ujoncz, inert liisz a Tisza völgye nagy, rajta ez idén sok a viz és millió a szárnyas ; aztán nem csak ilt, számtalan más helyen is zavarja reggelét a puskázó, s hiába menekült egy ellentől, mert keresett uj menhelyén várja a másik, a ki még kevésbbé kegyelmez, s a könnyen sebzettett sem engedi át sorsának, hanem utána küldi kutyáját, mert hisz ennek is kell örömet szerezni és kárpótlást a hosszú „ couchűlás "-ért Hét óra felé már elvadítottuk s tanyájukról elriasztottuk a kedvencz mocsár lakóit, újak is csak nagyon gyéren tévednek ide ; csupán a röpülni rest szárcsa és a forte yos vöcsök maradtak meg a vizén, de ezek is oly illedelmes távolságban, hogy golyó legyen s ne göbecs, a mely elérje ; fölkerekedünk tehát kiki zsákmányával, de az egyik többet lött mint a másik kettő, ennek tehát segítségére megyünk, ha nincs velünk valamely a vad czepelésére felfogadott suliancz. — A partra kiérve, földre teritjük a lelőtt vadat, megszámláljuk , harminezhét fekszik egymás mellett, mire mindenekelőtt communi consensu beismerve s párszor is lételve, hogy-, gyönyörű húzás volt, egymás esélyeit és élményeit kezdjük elbeszélni, s ezzel a legközelebbi tanyán reánk váró kecsi felé tartunk. De még el nein vagyunk fáradva, útközben még van elég mocsár, s inert, az első felett is tömérdek sárszalonka ezirkált, göbecset cserélünk, s gázoljuk a sarat és csekély vizű poe olyákat, különösen a levágott gyékényeseket, melyeket kiválóan szeret a sárszalonka mind a bárom faja; — különösen a sövényházi rét gyékényeseit, hol septemberben, vagy augustusban, a miut az uraság a rétről a vizeket lecsapoltatta, néha oly roppant bőségben találtam már sárszalonkát, hogy ások miatt liidegvérüségemet vesztve — bevallom — keveset lőttem, mi talán természetesebb mint egyelőre tetszenék. Végül megjegyzem, bogy a Tisza völgyében, főleg Tiszán innen, nem ritka a fogoly sem, de nyáron a kukoriczában tartozkodik, ebben pedig nem vadászható, mint nem ősszel, mert akkor a zöld vetéseken tanyáz, s ilyenkor már nagyon vad, ha szőlőben találjuk is , nagyobb sikerrel tehát csak télben havon szánról vadászható. 0. A. Falka-vadászataink és a vadászló tenyésztése. (Folytatás.) Ha lókedvelöink és sportmaneink többet törődnének a ló-boncztannal, nagy hasznukra válna. Figyelnének csak a térdcsont izületeire, majd jobban megnéznék előforduló alkalommal annak alakját és anyagát. A térdcsont igen mesterségesen összeillesztett iziilet, mely mindamellett oly jól van szervezve, hogy belül ritkán történik sérülése. A tágas és széles térdcsont igen ajánlatos a vadászlónál, mert az izmok kötésére és az idegek kinyujtására és összezsugorodására elég téres. A mi a térd alatti részt, az az a szárcsontnkat illeti, ezek a vadászlónál nem lehetnek eléggé rövidek, miután a „hunter" nagy terhet szokott hordani. A szárcsontok ne legyenek gömbölyűek, hanem lapo-ak s hátul erős idegekkel átszőttek. Ilyennek kel! lenni azon ezombrésznek is, melyről a lókedvelö azt mondja: „drótból van fonva." Nem kevésbbé szövevényes, de könnyen is sérülhető a csüd-izülés, melynek szélesnek és izmosnak kell lenni. A járásra és helyes állásra nézve a csüd is hasonlóan fontos. Rövid csüddel biró lovak nehezen LuptuUíjd unos : özv. Bé rczy Károl yné. haladnak mély talajban, mert e tag szabad mozgása akadályozva van, mihelyt a talaj felszíne alá sülyed, mi annál könnyebben történik, mentől rövidebb. A rövid csiidök könnyebben is merevednek, kivált nehéz terhek hordásánál, miután hiányzik a ruganyosság, mely csak a hosszabbak tulajdonsága, s mely kemény talajon vágtatás vagy ugrásnál a száresontok megrándulását kevesbiii. Rövid, s ilyformán uneredek csiidü lovakon kellemetlen a lovaglás, s kevés inun kát bírnak. Túlzás itt sem jó, azonban ha választani kell, ugy a mondott rész még is inkább legyen hosszú. Hogy vadászlónál a terjedelmes gömbölyű patát kedvellem, alig kellene tán emlitenem, miután az ilyen egészséges is szokott lenni, azonkívül a „hunternek" gyakran kell oly talajon áthaladnia, melynél az ily terjedelmes alap igen jó előnyt nyújt a mély süppedés ellen. Észrevehetjük, hogy a szarvasmarha, hántott körmei miatt kevésbé süpped mély talajban, mint a ló. Különben a patának igen nagynak és terjedelmesnek a vadásziénál sem szabad lenni, mert sebessége szenvedne miattok. A vadászló elöl szélesb állású lehet, az az elölábai közt nagyobb ür leket mint a hátsók közt. E részben jeles vadászlovakat láttáin a legkülönbözőbb állásokkal, némelyek igen görbe, elöhajló térdekkel, mások kifelé fordult esüdökkel, söt egy párt befelé fordított nyírrel is láttam. (Folyt, köv.) Halászatunk és a mesterséges haltenyésztés. ii. Előbb a mesterséges haltenyésztésrö), mint nemzetgazdasági szükségességről, akarok szóllani. Aztán fogom nézeteimet a halászati törvényekről elmondani. A gyakorlat, a tapasztalat ma már teljesen elnémította a mesterséges haltenyésztés legelfogultabb elleneit is, a tények megczáfolták állításaikat; azonban, daczára ennek, még léteznek ábrándozok, kik ugyan nem ellenségei a mesterséges haltenyésztésnek, de az ismert ideolog, Feuehiersleben példáját követve (ez azon hitben élt, hogy ha például beteg, csak akarnia kell, azonnal meggyógyul) oly véleményben vannak : miszerént képesek uralkodni a természet felett és átidomítani a tenyésztendő balak egész életrendszerét. Ez nevetséges tévedés, és a ki azt hiszi, mikép sikerülnie fog épen oly minemüségü, oly alakú halakat más vizben sikerrel előállítani mint azt természetük megkívánja, az azon szegénységi bizonyítványt állitja ki önmagának, bogy nem ért azon tárgyhoz, a melyhez hozzá szóllott. A természet, kell, bogy e téren is útmutatónk, tanácsadónk legyen. Mindenek előtt vessünk egy tekintetet folyóinkra. Mit fogunk ekkor tapasztalni? A legtöbb folyam eredetét a havasokban veszi, és mindaddig, mig e hideg havasi jellemet megtartani képes, addig hullámai között pisztrángok és lazaezokra fogunk találni. A mint azonban a síkságot eléri s mintegy lankadtan halad tova: inás balnemek jelentkeznek árjai között, minők például a csuka, ponty, süllő, harcsa stb. Még a lialvándorlások is ujjmutatásul szolgálnak arra, hogy bizonyos határok vannak kiszabva a természet által a halak részére, melyeken szokásaikat, és ez élet fentartásukra szükséges föltételeket követvén — nem hatolhatnak túl. Igy például a fekete tenger lakója, a viza, feljön ugyan a Dunába bizonyos időszakokban, azonban soha nem téved egész a Marosig, mig viszont asőreg, tok junius havában nem csak a Duna és Tiszában jelenik meg nagyszámmal, hanem a Maroson is felhatol, ezen folyónak a Kiiküllöveli összeömléséig, hol vándorlása teljesen végét éri. Ezen adatok is, ugy hisszük, eléggé bizonyítják azt, miszerént ha óriási fáradsággal sikerül is valamely halfajt egy, az ö életfeltételeinek megfelelő vizben tengetni, csak is oly elnyomorult állatokat fogunk nagy költséggel tenyészteni, a melyekben örömünket nem találhatjuk, még kevésbé fogjuk pedig fáradságunk jutalmát venni ; szóval : Felelős szerk.: gr. Lázár Kálmán szeszélyünknek eleget-tehetünk némi kis részben, de minden értelmes haltenyésztő és nemzetgazda előtt nevetségessé fogunk válni. Nézetem, söt mondhatom, tapasztalatom szerint is, az okszerű haltenyésztés fő kelléke a folyamok természeti viszonyainak kellő ismerete. Hasztalan fogunk például pisztrángot oly folyamban tenyészteni akarni, a mely ugyan nincs alávetve légmérséki nagy változásoknak, de a mely nem nyújt számukra elegendő táplálékot, mivel ezen halak a ragadozók közé tartozván, igen sok állati táplálékot kívánnak, s a hol azt kel ö mértékben nem találják fel, vagy teljesen kipusztulnak, vagy elcscnevésznek. Ezek szerint tehát az, a ki haszonnal akarja űzni a haltenyésztést, nem fog a természet ellen küzdeni akarni, hanem azzal kézen fogva jár el, és egyszersmint a helyi viszonyokra, szállítási eszközökre stb. tekintettel leend, mivel nemcsak hogy egy vidéken egy, másikon más halfaj tenyésztése czél6zerübb, hanem a tenyésztendő balfaj természete és életmódja miatt különböző a mester.-éges haltenyésztés módja. Igy egészen más a folyami és más a tói tenyésztés ; mind a mellett igen s.k esetben ez utóbbi is rendkívül nagy hasznot bajt, habár állóvizekben csak is közönségesebb, és eként kevesebb értékű hal tenyésztethetik. Példáját láttam ennek sok helyen Németországban, de csak egyet cmlitek ineg : a Thüringiai erdő vidékén Triptés és Renthendorf között van egy falu, melynek nevét azonban elfeledtem. Ezen helység lejtősön fekszik s egy gazdag forrással bir, melyet ügyesen felhasználtak a lakosok; háza előtt ugyan is, sorba mindenik tavat ásott s a forrás vizét, mely addig elmocsárositotta a tájt, felfogva, egyik tóból a másikba vezették. Ezen tavak alig egykétszáz négyszög ölnyi kiterjedésiiek, és még is egyik egyik tulajdonosnak 60 — 80 tallér jövedelmet hajt az ott folytatott ponty tenyésztés által, ugy hogy a tavak birtokossal összesen bevesznek 2500 — 3000 tallért évenkint mondhatni ingyen. Ily összeg pedig egy kis község évi pénzforgalmában nem megvetendő. Azonban az okszerűen kezelt haltenyésztés, vagy csak oksztrii halászatból eredő nagy hasznokat hazai példákkal is illustrálhatjuk ; hogy többet ne említsek, ott van Tata, melynek nem valami nagy kiterjedésű tavából ez év őszén is 4000 mázsa hal fogatott ki. Tehát nemcsak mint a sport barátja, hanem főleg nemzetgazdasági szempontból ajánlom melegen a haltenyésztés ügyének felkarolását. Szerintem a lazacz és pisztráng tenyésztésre hivatva van felső Magyarország és Erdélyben Hátszegvidéke, hol ugy is e téren mást nem kell tenni, mint elősegíteni a természetet; legalább annak útjába nem állani valódi rabló halászat által az ivás idejében. A Tisza mentén községileg lehetne sokat tenui, ha itt ott kevésbbé használható helyekre tavaszon, az úgynevezett zöldár idején kieresztenék a vizet, hogy alkalom nyittassák a halaknak ikrájuk ezélszerü helyre való lerakására. Itt a főváros közelében is pompás haltenyészdét lehetne a Rákos mentén állítani, mely igen jövedelmező is lehetne, ha közönségesebb, lágy vizben élő halak tenyésztetnének ottan. (Folyt, követ.) GR. LÁZÁR KÁLMÁN. VAJA, JAV. 30. 1869. A „Zabolch-vajai agarasz-egylet" által f. hó28-kán rendezett öreg agárversenyre a tagok, a nálunk is nagy mérvben megindult politikai mozgalmak miatt, igen csekély számmal jelentek meg, s az egylet pályadijjáert csak három agár küzdött. A futások következő rend és eredménnyel történtek. Botlka Béla, f. k. Black-Coat ugyanaz, t. sz. Lujza Jármy Elek, v. k. Sárkány Black-Coat) T . <• Black-Coat Lujza ) Sárkány (erövesztésre.) Black-Coat) „, , . Sárkány \ ^^ S 'gy győztes Sárkány lett, s e derék kan agár a folyó idényben most a harmadik b i 11 i k o m o t nyerd el. 2.. Szerkesztő társak : KevT~Jói»tf • •• SárkanyJán. fir. PEST, 18C9. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDAJÁBAN.
