Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-12-30 / 36. szám
174 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. nyaggathatta volna; ellenben a fiatal kutyák, amint beleszóltak a concertbe, azonnal kieresztettek reteszükből. Eleinte a vén szukához siettek csaholva, majd a fiók-farkasd körül kezdtek ugrándozni, csiholni és öt szimatolni, majd szőrük kezdett borzongani és farkuk emelkedni, végre megfogták és czibálták a farkasdot, melly orditott és védte magát; ha már a fiatalok nagyon tűzben voltak — akkor a vén szukát leeresztette a lánczról, melly azután per exemplum megfojtotta a farkast. Igy tanította be és tüzesitette Wobeser a fiatal kutyákat. Mindenekelőtt — folytatja az emiitett erdőmester — vigyázni kell, hogy az első hajtásnál a fiatal kopók ne valami erős farkasba akadjanak, mert egy részről az erős szimat, más részt a fenevad éles körmei — ha marakodásra kerül — könnyen zavarba hozza őket, söt megfélemlíti, minélfogva aztán nem is használhatók. Az első rentcoutréknál az ebeknek minden risico nélkül győzteseknek kell lenniök, s ha igy az önbizalom vérökbe megy, később még olly fenevadtól sem ijednek meg. E végből eleinte a vén szukát velők kell hagyni, hadd tanuljanak tőle egyetmást. A vén kutya igen ravasz ; roppant garral megy neki a farkasnak, mintha rögtön el akarná nyelni, fogait vicsoritja rá, szembe néz vale, de nem kap előbb hozzá, mig az fejét el nem forditja, midőn aztán nyakon vagy torkon harapja, s azon morgó hangot hallatja, mellyre az eddig csak csaholó fiatalok — mint jelszóra — szintén a fenevadva csimbajkodnak, és pedig olly erővel, hogy az csakhamar kimúl marásaik alatt. Sokszor nem kaphatunk azonban olly fiatal farkast, minőt az ebek betanítására óhajtanunk kell, hanem félig megnötteket, mellyek azonban hatalmas „éleikkel" már sok kárt tehetnek az ebekben. Illy esetekben zablát, azaz erős vaskarikát csatolunk a farkasd szájába, hogy „metszői" össze ne érhessenek. Ha azután a kutyák nagyobbodnak, a farkasokban sem kell olly válogatóknak lenni, s megnöttebb, erösebb példányokkal lehet őket összeereszteni, hogy erejüket próbálhassák, s a valódi vadászatra előkészülhessenek. E gyakorlatokat azért máinem zárt helyen, hanem a szabadban, kissé cserjéses helyen kell intézni, s az előadás mindig a farkas halálával végződjék, kegyelmet már ekkor soha sem szabad kapnia. (Folyt, köv.) A bagoly-les. Nem kétkedem, hogy olvasóim közül többen is ismerik azt a mulatságot, mit egy bagoly-les nyújt, midőn rejtett kunyhónkból Minerva e madarának bo hókás taglejtéseit szemléljük, mit részint a nappal szokatlan világa, részint a körülte keringő orvmadarak ijesztgetései következtében visz véghez, s mi csak fokozódik, ha a tollas útonállók egyikét szerencsésenpuskavégre kaphatjuk. Egy illy mulatságot akartam magamnak szerezni, midőn a mult november egyik szép reggelén, nagyfülü madarammal karomon, s jó préda reményében, régi leskunyhóm felé ballagtam, melly a g . . i vadászkastélytól nem messze a szabadban, két. meglehetősen kiszáradt cserfa közt, egy dombon feküdt, s putriformán ollykép volt a földbe épitve, hogy ismeretlennek fel nem tünt. A kunyhóhoz érkezve, a vén „Jakabot" — igy hívták csalmadaramat — az ágashoz lánczoliam, magam pedig a kunyhóba bújva, kényelmesen elnyújtóztam székemen, s a fönyiláson át kinéztem, mit csinál az én öregem, hogy igy ragadozó madár közeledtét azonnal megtudhassam. Egyelőre azonban semmi gyanús sem mutatkozhatott, mert miután „Jákob" kérdő tekintetet vetett volna először köröskörül, azután meg fölfelé sanditva, s nem talált semmi gyanúsra, s nagy „hallókáiba" sem ütődött volna közelgő veszély nesze — kényelmes szendernek engedve át magát, hol egyik, hol másik „világitóját" csuká le, a megmaradtnál pedig tollászkodni kezdett. Nincs hamarjában mulatságosabb, mint egy illy toilette-csiuálást végig nézni. Először is búbját rázogatta s borzolgatta, hogy szép gömbölyű formába hozza, aztán egyik karmát a másik után emelgette, s gatya-ránczait rendezgette csórjával, végre szárnyait terjesztő ki s rázogatá, bogv a férecsuszott tollakat ismét rendbe hozza. Egyszerre csak abba hagyja a szépítés mesterségét, eddig felálló tollas hallókái lelohadnak, maga is lelapul , tollai azonban felborzadnak, — s im csakugyan a magasban egy karvalyt látok keringeni, mely már mind nagyobb sebességgel kanyarodik lefelé, hogy vergődő ellenére csapjon. De csak a második kanyarulat felét végezhető be, midőn már lövésem dördülésére szárnyszegetten hullott alá. Jakab ismét ez intermezzo által megszakítóit toilettcsináláshoz látott azonnal, mig magam ugy gondolkozván, hogy hosszabb idö eltelnék mig ismét uj lövéshez jövök, előkerestem dohányzó eszközömet, s rágyújtva, vigan füstölni kezdők. Már jó darab ideig üldögélhettem igy — rég elmúlt időkön gondolkodva s közbe a külvilágról egészen megfeledkezve, midőn egyszer véletlenül a lőrésen kitekintve, látom, liogy madarammal valami nagyon különösnek kell történni, inert egészen karcsuan és nyakát félre nyújtogatva — már persze a mennyire tudta — meresztgeti nagy „pillantgatóit" egy bizonyos pont felé, kozbe-közbe mulatságosan hol egyik hol másik szemét zárván le Magam is felálltam meglátni — hogy mi az a különös oda kiinn ? Hát biz az egy ollyan kopott vándormadár volt Izrael népe közül, ki hátán ezerféle apróságot tartalmazó batyuval barangolja be a világot, s kit utja épen arra vezetvén, megállt a még alkalmasint soha nem látott madár bámulására. „Gott über de Welt ! 'sz ez mojd ógy néz ki, mint a nogymámim! Nu! mij szép szemei vannak, ojjany sárgák mint a körmöczi aranyok," —igy monologizált a zsidó, miközben nehéz batyuját alátámasztott botján pihentetve, épen a lőrés mellett állt, meg sem álmodva, hogy itt alant valaki azon töri fejét, mint adhatná neki leghatározottabban tudtára, miszerint madárijesztő kinézésénél fogva e helyen éppen nem használható. Egyszerre egy eszme villant meg agyamban s gyorsan végrehajtásához láttam. Puskám csövét ovatosan kidugtam a lőrésen, s lassan a szegény zsidónak — fejétől ugyan meglehetős távolságra kimeredő füleihez tartottam — aztán egy nyomás — egy dördülés — felkiáltás s Mózes ivadéka fejtetőre gurult le a dombról. Alant végre feltápászkodott, de meg nem állt, hanem egy rémült pillantást vetvén a tűzokádó hegyre — a mint csak lábai engedték, futott az iszonyat helyétől. Hasznos e a bagoly az erdész- vagy mezei gazdászra nézve ? Bár a baglyokat közönségesen a hasznos szárnyasok közé szokták sorolni, még is a „Sporn" egyik utóbbi számában Carl Klingelhöfer Bidingenből (Hessen) következőt beszél az erdei bagoly (Strix a'.uvo) fészek iilési idejéből. 1869. april 19-ke'n történt, hogy madárgyüjteménye számára orvmadarak után leskelődött. A mint egy üres nyárfát több izben megkopogtatott volna, egyik setét lyukából egy fekete alak mutatkozott, mellyre ő azonnal tüzet adott. Azután felment a fára, a meglőtt bagoly-himet levetette a fóldre, s az odúba nyúlt, mellyben a négy fehér pihés fiókák alatt még 1 8 db, egész friss szagú, s nem rég megfojtott madárkákat talált, éspedig: 12 seregélyt, 2 pintyókét, 2 pacsirtát, egy aranybegyet s egy czinkét, valamint négy mezei egeret. Már most, feltéve, hogy csak a fészekülés (april hava) ideje alatt, egy pár bagoly maguk és fiókáik számára naponkint husz madarat szükségei, úgy ez egy havi idő alatt is már vagy 600, — a mezei és erdészgazdára nézve a hernyók és rovarok pusztítása miatt hasznos, illetőleg nélkülözhetlen madarat pusztitnak el; s ezzel olly kárt okoznak, mellyet csupa egér-pusztitásukkal aligha jóvá tehetnek. Hát még az év többi 48 hetében — nem volna-e, legalább néha, étvágyuk egy kis madárpecsenyére. Vannak okos ebek is a világon; egy íllyenről tesz emlitést egy amerikai lap. Egy ur ugyanis kutyájának mindennap reggeli helyett egy zsemlére valót adott, s az a pékhez elszaladván, rendesen megkapta zsemléjét. Ez csak ment egy darabig, de egy napon a a boltban uj segéd volt, s a kutya hiába tartotta szájában a pénzt, ez nem értette el mit akar. Le is lökte a pénzt s ugatui kezdett, de miután még sem kapott zsemlét, felszaladt magához a pékhez ; ez megértette a kutya kívánságát s kissé erösebb kifejezéssel ügyetlennek nevezte az uj segédet. Ez megbosszankodva elhatározta, hogy megbostulja magát, s a kutyának másnap egészen forró zsemlét adott. Az párszor hozzányúlt szájával, de mivel forró volt, lelökte s kezdte észrevenni, liogy bosszantani akarják ; ekkor felugrott az asztalra s egy darab péozt elkapott s mást boltba ment, s nem is vásárolt többé a ré >i boltban. Vegyes, Br. Podmanitzky Fr. új regénye. Ha már hazai sport-irodalmunkból semmi kiválót az év végén nem ajánlhatunk is olvasóinknak, legalább örömünkre szolgál, liogy annak egyik h i v ét ő 1 — bár inás genreü, de kitűnő müvet mutathatunk be, s ez a t. báró ur ép olly nemes, tiszta intentióval irt, mint magát folyvást meleg érdekeltséggel olvastató regénye, a „Kegyeucz", mellyet mind saját véleményünk, mind a sajtó egyhangú ítélete folytán — mint ez évben egyik legkiválóbb irodalmi termékünket, melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Kapható Lauffer könyvkereskedésében. Buccaneer. Zampistól, az ismeretes jeles ló-festőtől, e hires apa-lovunk kőre rajzolva s gyönyörűen szinezve megjelent s szerkesztőségünkben kapható. Ara 10 frt. A kép nagyságra nézve hasonló az ugyané festőtől készített, Büszkét és Vysehradot ábrázoló mülapoklioz. Ujjabb királyi vadászterület. Mint az „Erdészeti lapokból" olvassuk, az ungvári kor. uradalom erdőségei ujj abban négy pagonyra lettek felosztva, u. m. az ungvári, ó-kemenezei, stavnai és a remetei pogonyokra. A remetei pogony egy része O Felsége számára vadászterületül lett kihasitva, s az emiitett lapokhoz mellékelt térképen látható. Ungvártól mintegy 3 — 4 órányira esik e helyiség s különösen alkalmas olly vadászat létesítésére, a minőnek — ha majd rendben lesz — párját Európában keresni kell. A vadászatot medvék, vaddisznók, szarvasok és hiúzok képezik, mellyek liogy milly menyiségben és minőségben fordulnak elő, elég lesz megemlíteni, miszerint a mult évek egyikén ott 49 vaddisznó, s ezek közt nem egy 4 — 5 mázsás is lövetett, és hogy ott minden évben számosabb medve és szarvas, meg egy két hiúz esik. Emeli e terület előnyeit, hogy az Schönborn gr. munkácsi urodalmának erdőségeivel határos, hol a vadászat szigorú tilalmazás mellett igen rendszerezen űzetik, s hol a mult télen egy napi vadászat eredményeül 7 medve, 5 szarvas és 1 hiúz volt felmutatható. Egy királyi vadászkastély és közelében egy erdööri lak terveztetik ; az előbbi pinczével is ellátott emeletes épület lenne, mellynek emelete 6 — 7 szobára és egy nagyobb ebédlőre, földszintje pedig egy konyhára, egy kamarára és 5 — 6 szobára volna tervezve. Utolsó pár sorunkat pedig nem fejezhetjük be örvendetesebb hírrel, mint hogy a gazdák ugy mint vadászok által régóta várt friss hó végre hozzánk is elérkezett új-évi beköszöntó'ül. Előfizetési felhivás. Tisztelettel felkérjük a „Vadász- és Verseny, lap" előfizetőit, miszerint megrendeléseiket e lapok jövő évi folyamára mielőbb megtenni szíveskednének , nehogy a küldésben késedelem történjék. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. A KIADÓHIVATAL. Szerkesztő- tár s: Sárkáry Ján. Fer.
