Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-12-30 / 36. szám

170 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. A R Oisn s 30. 1869. III. Mezőhegyesi ménes. a) angol telivér Amaty 60 frtért. Deutscher Michel 80 „ Extract 50 „ Grizzly Boy 60 „ Macbeth 60 frtért. Revolver 80 „ Wieland 50 „ b) arab telivér. El Delemi 30 „ c) angol-arab telivér. Castor 30 „ d) eredeti arab. Atuan 30 „ e) angol félvér. Oranien .... 40 „ f) arab félvér. Shagya X 30 „ Shagya XI 20 „ úgyszintén a többi mezőhegyesi félvér törzsmén 20 „ A kanczák elhelyezése a ménesekben díj nélkül eszközöltetik ; a szükségelt takarmány és egyéb tápszerek a legközelebbi piaczi ár szerint fizetendők. A fedeztetési dijon kivül minden kanczáért a le­génység számára 5 frt fizetendő. Ha a tulajdonos saját szolgáját nem kivánja kan­czája mellett hagyni, ugy annak ápolása szabadsá­golt méneskari katonára bizatik, ki ezen szolgála­táért minden kancza után havonkint 4 frtot kap. Minden egyéb felvilágosítást az illető ménes pa­rancsnoka ád, kihez a fedeztetési jelentkezések is f. évi december hó 31-ig benyújtandók. Ha valamely ménre több kancza lenne bejelentve, mint a mennyit a saját ménesbeli kanczákon kivül fedezhet, a bejelentett kanczák fedezése sorshúzás utján fog szabályoztatni. Kelt Pesten 1869. évi december hó 2. A fóldmivelés-ipar és kereskedelmi m. k. ministerium. Tenyésztés és teíivérek. Országos méneseink állapota és költségvetése. (Folytatás és vége.) Hogy a gazdasági jármas- és igás-erő kevesebb költséget igényeljen, másrészt pedig, hogy ezen jár­mas-erő mellékes teendők által szét nem forgácsol­tatva, tisztán a földmivelés szoros körére fordíttat­hassák, — ugy intézkedem, hogy a meddőn maradt erősebb kanczák, — meddőségük alatt a könnyebb munkák végzése által a gazdaságnak segítségül szol­gáljanak, s igy egy évi gyümölcstelen tartásuk az intézetet ne terhelje. Hogy a kis-béri és bábolnai birtokokon részint kellő trágya-készlet termesztessék , részint pedig liogy a szükséges jármas ökrök beszerzése kevesebb költséggel járjon, egy- és két éves tinók bevásárlása rendeltetett el, — melyek mint haszon marha-állo­mány, addig is némileg pótolni hivatvák a rendes gulyát vagy juhászatot, — mig az egyik vagy má­sik rendszeres felállítása iránt intézkedni lesz al­kalom. Mig azonban ezen két ménesbirtokon az igás-erő­nek tinók nevelése általi előállítása czéloztatik, ad­dig a mezőhegyesi gulya növedékeiből előállított jármas állomány jövőre bevásárlás által fog eszközöl­tetni ; mert a Mezőhegyesen létező kitűnő magyar faj gulya sarjait, az országos marhatenyésztés elő­mozdítására kötelességem fentartani; ennekutána a mező-hegyesi bika-borjuk a kellő osztályozás után, mint 2 éves bikák, a tenyésztő közönség számára fognak árvereztetni; igy juttatván a tenyésztő kö­zönség kezére a számfeletti négyéves, már fedez­tetett üszők is. A járomból kisorolt szarvasmarha hizlalt álla­potban rendeltetett eladatni, mi által egyrészt a ga­bona-ocsu értékesítése, másrészt a trágya szaporítása c éloztatik. Ha a helyi gazdasági viszonyok megengedhetőnek bizonyítják, — nem fogok késni a gazdasági ipar egyik vagy másik ágának létesítésével, s habár az egyes birtokokon tartott lólétszám részére igényelt aránytalan takarmány-termelés és legelö-fenhagyás szüksége miatt ezen jószágok közvetlen jövedelmei nem fogják is egy, tisztán földmívelést és haszon­marhát értékesítő gazdaság jövedelmével a versenyt kiállhatni, — mégis biztos reményt nyújthatok az országnak arra , hogy ezen birtokai a specialis viszonyok által engedett eredményt okvetlenül fel­mutathatják. Midőn az emiitett intézetek fentartására, illetőleg foko'atos javítására a ménesbirtokok jövedelmén ki­vül 753,000 ftot kérek megszavaztatni: érzem, liogy kötelességem indokolva tüntetni elő szükségét a mondott összegeknek. A mint a költségelőirányzat rovatában látható, a 46,000 catastr. holdat tevő ménesbirtokoknak gaz­dasági tiszta jövedelme 363,000 frtra rug, s igy holdankint közelíti a 8 frtot. Minthogy azonban az ezen birtokokon elhelyezett ménesek 677,000 frtba kerülnek, s csak 330,000 ftot jövedelmeznek, — ennélfogva 347,000 frtnyi hiány által a gazdaságok tiszta jövedelmét (16,000 frt híjával) felemésztik. Habár a ménesek ezen kiadása tagadliatlanul nagy összeget képvisel is, — mégis könnyen meg­leli magyarázatát abban, hogy azok kezelésére s ugy az egyes darabok, mint az egyes ménesosztályok őrzésére és ápolására, biztonság szempontjából, sok­kal nagyobb személyzetet kell tartani, mint bár­mely más tenyészdénél. Figyelembe veendő ugyanis : hogy a ménesekben létező apalovak, a törzskanczák, a felállított sarjadék, mind oly szoros gondviselést igényelnek, — miszerint ezek közül alig lehet egy ápolóra két lónál többet bizni; mig másrészt a mé­nesosztályok őrzése is — veszélyt hozható egybe­keveredések elkerülése szempontjából — lehetet­lenné teszi, — liogy egy osztály részére több ember ne rendeltessék. Természetes, hogy a ménesek egészségi állapotá­nak fentartására felesebb számú állatorvosi személy­zet is szükségeltetik, s természetes, hogy a nagy lét­szám következtében az orvoslási költségek is nem csekély összeget vesznek igénybe. Egyrészt a méneknek a kanczáktól, s a növendék évjáratoknak egymástól való szükséges elválasztása következtében, de másrészt azon megczáfolhatlan elvnél fogva is, mely szerint egészségi szempontból sok lovat egy fedél alatt tartani nem czélszerü, sőt tekintettel az uralkodó ragályokra, okszerűen lehe­tetlen is; a ménesek elhelyezésére szükségelt épü­leteknek mind felállítása, mind jó karban tartása tetemes összeget vesz igénybe. A lovak felnevelésénél a test és tehetség kifej­lesztése lévén elengedhetlen alapelvül kitűzve, nem volna lehetséges tápszer megszorítás által tenni meg­gazdálkodásokat, s ily hamis számítás által, az or­szág tenyésztési érdekét koczkára tenni ; — a rend, pontosság és takarékosság kellő szeinmeltartása mel­lett, bő vagy szük évben egyaránt kellvén a tenyész­anyagot részesittetni, a lovak évi élelmezése, ugy a a legelő-területek igénybe vétele, mint a kész ta­karmány fogyasztása által, nagy áldozatokat igényel. Habár tehát a ménesek fentartására fordított össz­kiadásokat ismételten is magasaknak kell nyilvání­tani, lehetetlen, hogy ez idő szerint — országos tenyésztésünk tönkre tétele nélkül — az álladalmi méneseket mar most csökkenteni vagy épen felosz­latni tanácsos volna ; mert sem" általános országos tenyésztésünk, sem az egyesek lóneveldéi nem álla­nak a kifejlődés azon szerencsés stádiumán, liogy a tenyésztésre szükséges mén-létszámot, akár szám, akár eröképesség, vagy pár biztos faj-megállapo­dottságra nézve is előállítani — az emiitett álladalmi ménesek nélkül — képesek lehetnének. Ha a ménesekből kikerült mén-anyag által hazai tenyésztésünk azon fokra lépend, — hogy egyesek értelme által biztos fajból származott mének magá­nosoktól elegendő számban megszerezhetők lesznek, — akkor — de csakis akkor — kötelességévé vál­nék a kormánynak, az álladalmi méneseken létező anyagnak a tenyésztő közönség kezére való juttatása után, — a méneseket, mint államméneseket, a lehető legkisebb, — de kiváló törzsre szállitani le, s a ménesbirtokok jövedelmét egyéb közszükségek fede­zésére engedni át. Epen e ezélnak minél előbbi elérhetése tekinte­téből kell, liogy jelenben a ménesek a legnagyobb gonddal ápoltassanak,— s habáráldozatok mellett is, olly karban tartassanak, hogy az emiitettek eszköz­lésére biztos alapul szolgáljanak. A lótenyész-intézetek egyes ágai közt az orsz. ló­tenyésztés emelésére közvetlenül befolyó méntelepek fentartása igényli a legnagyobb kiadásokat. Népünknek sem tenyésztési fogalma, sem önliaszná­nak méltányolni tudása, fájdalom! még nincs azon fokon, hogy fel lehetne tenni, — miszerint az állam gondoskodása nélkül önmaga volna képes gondos­kodni lótenyésztése szükségeiről ; ennélfogva egyetlen mód : az álladalmi telepekből látni el ménekkel az egyes helységeket. Ha a tenyésztés iránti érdekeltség népünknél jobban fejlődik, ha az állam gondoskodása iránti elismerés, s az állami vagyonnak, mint minden egyes polgár részvagyonának respectálása a nép fogalmaiban gyö­keret verend, — s ha községi viszonyaink ohajtott rendezése folytán, az illető elöljáróság a közvagyon megbizható őrének lesz tekinthető, — úgy és akkor, bizonyára kötelessége leend a közgazdászati minis­ternek az egyes helységek számára kiadott méneket, nemcsak a fedeztetési idényre és használatra, — hanem mindenkorra egyszersmind ellátásra és ápo­lásra is, a helységeknek engedni át, s az azokra való felügyeletet, egyszerűen a hatóságra bizni; mig azonban e feltevések nem valósulnak, a nagy felügyeletet s pontos gondviselést igénylő mének biztosan csakis a fegyelem és pontosság által kitűnő katonai kezelés mellett tartandók. A méntelepek ilyetén kezelése az, mely ezeknek fentartásat oly drágává teszi. Azon körülmény, hogy a mének a bevégzett fe­deztetési idény után, bizonyos öszpontositási he­lyekre állitandók, — nagy kiterjedésű és nagy tőkét képviselő épületeket tesz szükségessé, melly épületek­nek fentartása is nem jelentéktelen összeget emészt fel évenkint. A telepekben alkalmazott altisztek és legénység létszámának nagysága abban leli magyarázatát, — hogy helyi viszonyaink folytán aránylag igen sok fedeztetési állomást kell fentartani, s mindamellett hogy az állomások egyenként ritkán haladják meg az 5 lóból álló létszámot, — sőt leginkább csak 3 ménlóval birnak, már magának a fedeztetésnek czél­szerü intézkedésénél fogva, de a véletlenségek számba véíele kedvéért is szükség, hogy minden állo­másra legalább 2 legény adassék ; a rend fentartása, az élelmezés pontos eszközlése, a költségek és bevé­telek feletti számadások vezetése végett pedig elke­rülhetetlen, hogy minden állomáson egy, a felelőssé­get vivő altiszt legyen mint parancsnok. A telepek jövedelmezése aránylag csekély ugyan, — mert a ménekért darabonként fizetendő fedez­tetési csekély dijak nem is ugy te­kintendők tulajdonképen, mint jöve­delmet ezélzó összegek, hanem inkább csak a légre állapitvák meg, hogy az áldozatra is kész s igy feltehetőleg gondos tenyésztők a mének felhasználásában az ingyen nyerendő előnyök kizsák­mányolására kész, de áldozatot hozni nem szerető egyesek által ki ne szoríttas­sanak. Ha a közjólét emelkedni fog — s a te­nyésztőknek a lónevelésböl eredt jövedelme a jelen örvendetes lendületnek megfelelő arányban szaporu­land, a tenyésztők érdekének megsértése nélkül le­het, sőt kell majd a dijakat felemelni, minek kö­vetkeztében a telepek jövedelmének gyarapodása csökkenteni fogja a fentartasukra igényelt országos közsegélyt. A telepeknek minden egyéb kiadásait illetőleg — mindazon viszonyokra lehet mutatni, melyek a mé­nes-tartás költségei indokolásnál már előfordultak. A lótenyésztési összes ügy előmozdítására rend­kívüli költségkép 100,000 ft igényeltetnék, — mely összegnek fele külföldről behozandó, — s a ménesek törzsét képezendő anyag beszerzésére volna fordítan­dó, — mely törzsnek sarja következetesen a te­nyésztő közönség kezére juttattatnék, — igy lévén biztosítva az, bogy a nemes vérű anyag folytonos szaparodás mellett, mindig szélesebb mérvben terjed­jen el az országos lótenyésztés körében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom