Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-11-30 / 33. szám

154 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. NOVEMBER 10. 1869. 8 minőket Vernet olly remekül tudott feitményein bemutatni. 0 ismeri a sivatagot mint senki más. Régóta a teve hajtsárok kalauza a pusztákon, s midőn Mr. Guichard az Ouady urodalom nagyszerű ültetvényeze'sét megkezdé, Ismael volt az első kivel megismerkedett, s ki később Izmailába követte öt, hol az átviteli szállítmányokhoz szükséges tevék fölötti őrködéssel bízatott meg. Izmaiinak, ki legélesb látással bir : kötelessége a vad fölfedezése. A teve-hajtsár egy adott jelére elkezdődik a vadászat; a „sais"-ek (kengyelfutók, pecze'rek) megeresztik az agarakat, s a kecses amazonok és lovagok megeresztik a kantárt futni vágyó paripájuk után. Igy megy a keresés közönségesen Bir-Abou-Ballah felé, melly délnyugoti irányban mintegy 4 — 5 kilométernyire fekszik Ismailától, s liol legtöbb valószínűséggel bukkanhatni gazellára, Afrika ezen legkecsesebb állatára. Az afrikai gazella, mellyet az arabok „R ezalir'zel"nek neveznek: Linné, Buffon és Guviernél „Antilope dorcas" név alatt fordul elő; szarvai gömbölyűek és tekervényesek, s más fajaitól erős pézsmaszagot árasztó zacskója által különbözik. — A gazella vadászatot többfélekép űzik az arabok ; legszebbnek tartják a párducczali vadászást, mellyet kitűnően tudnak e czélra betanítani. — Ezenkívül még egy más módon is gyakorolják azt, mi azonban csak vaddús vidéken és egész legio közreműködő segítségével létesithető. Az arabok ugyanis a falu közelében nagyobb falkát sejtvén meg, tömegesen megindulnak bekeritésökre, s puskásaikat valamelly cserjésbe vagy folyó partjai a'á állítják fel, mig a többiek, s köztük asszonyok gyermekek is, botokkal és lándzsákkal, de leginkább éles nyelvükkel fegyverkezve — két görbe vonalban helyezkednek el, mellyek azon helyig terjednek, hol a gazella falka tanyáz. A felállítás után lovasok és kutyák ez élő falak közé hajtják ki a megrémült állatokat, mellyek a patak vagy cserjés felé rohannak, hol az arabok fegyverei alatt csakhamar elhullanak. A gazellát, e különben igen óvatos állatot — csellel is megejtik nélia az afrikaiak ; e végből t. i. egész lombsátorral öltöztetik föl tevéiket, s magok lövésre készen rejtőznek rajtok ; igy könnyű szerrel közelitik meg többnyire a semmi rosszat sem gyanító állatot, melly nélia csak 20 — 30 lépésnyiről veszi észre a cselt, midőn azonban már villámlik a lőfegyver, s a repülő ón utóiéri e széllábu állatot is. Valamint a müziilman életének minden cselekedete, ugy a vadászat („el deka", vagy szószerinti fordításban „öldöklés") is: vallási törvény által van szabályozva. — Igy például, miután tilos az olly lius evése, mellyböl vér nem ontatott: az igazhivő nem is ennék olly vad busából, melly elejtése előtt megsebesítve nem volt, az az : vére nem folyt, ha csak mindjárt annyi is, mennyi füle hegyének átszúrásából ered. — Ha a vad megölésére lő- vagy éles-fegyvert használ, előbb el kell mondania: „Bissimilali! — Isten nevében ! — Allah akebeur ! Isten a legnagyobb ! — Ha pedig betanított állattal, p. sólyommal, ebbel, sakállal vagy parduczczal vadász, előbb szintén Allah nevét kell hangoztatnia, mielőtt az állatra uszítaná, s ba az gazdája parancsát be nem várva rohan a vadra — ugy prédája tisztátalan s az izlam fia által meg nem ehető. Izmaila, ez európai gyarmat, ha nem is illy vallásos szellemmel, de legalább fényesebben üzi a gazella vadászatot. Én is résztvettem egy illy vadászatban, melyet Mr. Guichard — Lesseps után a földszoros első hőse — rendezett, s melly e nemes mesterség barmellyik herosának sem vált volna szégyenére. A társaság néhány franczia hivatalnok és ezek nejein kivül, Madame és Mile Langusson, Mussat bey, Zizim és Omar fiatal török lovassági tisztekből, Mr. Guichard és jómagamból állott. Mint mindég, ugy most is Izmaelnek, a tevehajtsárok ez ős jellegének jutott a főszerep, ki olly szives volt, hogy „rabhala"ján (az amollyan nyereg teknő féle) szerszám helyezte el jó magamat s fegyvereimet t. i. festő szereimet, rajzónt, festékdobozt, tábori széket és napernyőt, honnan azután egész kényelemmel élveztem végig a vadászatot, s mellette néhány skizzet is készítettem. Legelöl, szokásként —- Izmael ügetett dromedárja hátán, utánna a „sais"k, és az agarak hosszú pórázokon, mig a lovagok és amazonok cavalcádja négy összvértől röpített longe-chaise féle bomok-c3éza *) két oldalán büszkélkedett, mellyben pár gyönyörű delnő nyúlt el, s mellyet majd előre engedve, majd megelőzve a hölgyek árkon bokron átszöktetve, gyakorolták magukat a gyors lovaglásban, mig végre a Timsab tó partjaihoz értünk, Bir-abu-gallah és Geb-el-Miriam között, honnan messze be látni lehetett a pusztába. Ismail sas szemei csakhamar fel is fedeztek valamit, mert karját a komokbuezkák felé kinyújtva, megjelölé az irányt, mellyben a gazellák menekülnek; s csakugyan látcsövemmel vagy ötöt hatot beértem e fürge állatokból. Ezalatt a pecze'rek is eleresztek a kutyákat, bemutaták nekik a vadat, s a lovagok és am izonok sebes vágtatást követék őket, majd mindég szemre hajtva az állatot, melly itt nem vethetett cselt a kutyáknak megbukás vagy más fortély által. Nem volt itt se fa, se bokor, s a sekélyes homokbuczkák között alig néhány pillantásra tűnhetett el ; menekülését egyedül ereje és gyorsasága által reménylhette. Igaz hogy futóssága rendkivüli, ugy hogy az agarak ritkán győzik be a gazellát. De az illy csapatban mindég találkozik néhány gyengébb vagy kissebb ; s illyen volt az e vadászaton elfogott is. Valami 10 perczig tartó sebes futam után csakhamar észrevettük, liogy a gazellák egyike maradoz a többiek mögött. Lassan lassan megközelítek kutyák, távolabb lovasok. Még mindég fut, de látszik hogy csak a veszély üzi, s kimerült erejéből. Végre az ebek beközelitették, s a vezér agár már hozzá vágott szép világos fuvatu szőrméhez, s a jövő pillanatban irgalmatlanul megfojtja — ha a most villám gyorsan előrobogó Zizim bey és a két merész amazon az üldözött állatot meg nem mentik kegylövéseikkel a dísztelen haláltól. A lövés szétriasztja az agarakat, s a lovagostorok távoltartják eket, mig a saisok tevehátra biztosságba nem helyezték az állatot. S a finom hölgy kezek nem irtóznak e vérontástól ?. . kérdi tán az olvasóm háta mögött kandikáló kedves lény hangja. — Nem bizony nagyságod ; hisz a szegény állatra nézve valóságos jótétemény a rögtöni halál; más részről e vérvevés által a nemzeti szokásnak is elégtétetett, s az estebédnél Zizim bey igen jó étvágygyal költlieti a gazella pecsenyét, alkalmat véve magának Madame Langusson hófehér kacsóira egy hő csók és fohász mellett susogni : „milly boldogság lehet illy szép kezektől a halál." Igy űzik el Egyptomban, a keserű vizek táján a keserű unalmat, vadászat és szerelem által. Az „Illustration" után. Zerge és szarvas- vadászatok az acheni tó mellett, Tyrolban. F. évi September 19-kén ő magassága Lobkowitz Károly berezeg, Auersperg Ferencz herczeggel, a két Fürstenberg Károly és Ernő tartománygróffal, Wimpfen báróval, Gondrecourt, Ueberraeker és Mittrowsky Ferencz grófokkal Aclien-völgybe érkezett, a Lobkowitz berezeg által bérelt vadászterületen vadászandók. A szép Achen-völgye egyszersmind Lobkowitz és Auersperg herczegnők látogatásával is megtiszteltetett. Másnap még Schnorr kapitány, s végre Eusenberg Rudolf gróf csatlakozott a társasághoz. A vadászat négy napig tartott, mellynek folyamáról a „Volks, u. Schützen Zeitung" szerkesztője, Dr. Scliänherr ui a következő részleteket közli: „A fényesen világitott pósta-épületben vidám társalgásba vegyülve ültek a vadászvendégek, a másnapi első vadászatról tanácskozva. Az idő kedvezőtlennek mutatkozott, szél és eső egymást váltogatta. A déli sirocco s a hatalmas éjszaki szélben vadászaink, daczára vihar-edzettségüknek, csekély kilátást formálhattak maguknak. A krónika-irónak azonban mégis jutott egy-két feljegyzésre méltó alkalom leirhatása. Első nap Fürstenberg Károly tartomány gróf, már évtizedek óta kipróbált golyós-puskájával egy özbakot ejtett el, sebes futtában. Schnorr kapitány egy, tőle 25 lépényi távolban fekvő ünőt megkímélt, miután nem tudta, liogy a berezeg ő magassága megengedte ugy az anya, valamint borjú lelövését is. E kíméletlenség ugyanis a *) E csézáknak vékony vaspléhből széles talpú kerekeik vannak, s ennélfogva a laza homokon egész könyüséggel sikamlanak el, mint a csolnakok a vizén. Nem irtana megkísérteni a mi homokos pusztáinkon is. Szerk. pór birtokosok vadorzási szenvedélye következtében lett elrendelve. Nem mellőzhetem el e helyen egy vén róka ravaszságát felemiiteni, melynek a vadászat vége felé az előnyomuló hajtók előtt hátrálnia kellett. A vén ficzkó a sűrűből előrohanva, a vadászok egyike által észrevétetett ugyan, azonban minden állást ugy fel tudott használni, hogy lövés nélkül bejutott a vadászok vonalába, a liol is, jól tudva hogy ez irányból lövés nem jöhet, nyugodtan ülve maradt, bevárva azon pillanatot, melyben átellenesének tekintete más felé lett irányozva, és igy minden baj nélkül kitörhetett. Ebéd után a kincstári vadászok közt czéllövészet rendeztetett, mely czélra Lobkowitz herezeg ő magassága jelentékeny dijakat tiizött ki. Egy a zerge-lesen távol levő vadász helyett Werndl-féle hátultöltő fegyveremmel én nyitottam meg a czéllövést, egy hármassal, melly utoljára a második legjobban lövésnek bizonyult. Erre következtek a derék zerge-örök, s éles pillantásukat és karjaik erejét eléggé bebizouyiták. Lobkowitz herczegnö ő magassága sajátkezüleg osztá ki a dijakat a szerencsés győztesek között._ A vadászat második napja ismét elázott. A kisegítőül alkalmazott hajtás eredménytelen maradt. A roppant eső alkalmat nyújtott nekem Werndl-féle vadászfegyveremet vizpróbara tenni. Ugyanis a töltényt bedugtam a kamarába, a zárszerkezetet azonban nyitva hagytam, s igy az esőnek szabad működést engedtem. Haza érve, fegyveremről csak ugy csorgott a viz, mire egy kendővel fölületesen megtörülgettem s szögre akasztottam. A következő nap volt kiszemelve arra, hogy kitűnjék, vájjon az általam érin tetlenül hagyott töltény lőképes-e még. A vadászat harmadik napjának reggelén az eső lassanként alább hagyott, a felhők oszolni kezdtek, s a további szerencsés időjárás reményében, kilencz óra tájban felkerekedett a vadásztársaság a zergevadászatra, az úgynevezett Oberau völgybe. E völgy az aclieni tó éjszaki végéről húzódik nyugatnak, a Fonsjoch felé. A völgy mind szűkebb és szűkebb lesz, mig végre egy magas hegy-nyeregben találja végét. Ha nem nevezhető is e vadászat eredményére nézve valami fényesnek — csak négy zerge ejtetett el — mindazáltal mégis rendkívül érdekes volt az, különösen azon vadászokra nézve, a kik annak Tefolyását tökéletesen átnézhették. A három utolsó vadász még nem érte el állomását, midőn fölöttük egy tömeg zerge, valami 40 — 50 darab, húzódott el a sziklafalak alatt, s a begynyergen akartak áttörni. Schnorr kapitány azonban, daczára a 4 5°/

0 meredeknek, egy ügyes vargabetűt csinált, s utjokat elzárva, nagyobb részüket szerencsésen visszaterelte a hajtásba. A sziklafalakon legörgő kövecsek elárulták mozdulataikat, s mintegy 10 darabot láttam a meredélyen és szakadékokon visszairamlani. Ámde a magaslatokat a hajtók már elfoglalták, s a fölülről lefelé, a lapályról pedig felfelé űzött zergéknek végre nem maradt más hátra, mint vagy lenn a folyamon átmenekülve, a túlsó oldali hegyet elérni, vagy pedig a már eközben szintén elfoglalt nyergen keresztül ujabb áttörést kisérleui. A zergék sokkal jobb emlékező-tehetséggel bírnak, hogy sem a már egyszer kiállott veszélylyel még egyszer szembeszállnának, s a szenvedett vereséget elfelednék, s elegendő egyetlen-egynek tapasztalata, liogy egy egész sereget visszatartson valamely veszélyes ponttól. S ennélfogva, jóllehet több mint 100 darab zerge tűnt fel imitt-amott hajtás közben, csak nagy ritkán merészelt egy-egy közülök a vadászok lánczolatán keresztül törni. Az elsőt ő magassága Lobkowitz berezeg ejtette el, a másodikat gróf Mitrovsky, a harmadikat gróf Ueberraeker. A fiatal, alig 13 éves Auersperg berezeg, ki a vadászatot már most is áttekintéssel és kitartással gyakorolja, a mint a vérnyomok mutatták, egy rendkívül erős testalkatú zergét talált. Werndl fegyverem megtette kötelességét, mert daczára az előbbi nap özönviz-szerü esőzésének, az átázott töltény nem mondott csütörtököt, hanem igeu