Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-11-20 / 32. szám

152 VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. NOVEMBER 20. 1809. gával, s mikor a táncz ugy éjfél felé a legvidámabban folyt, akkor hozták a szarvast, fáklyás-zene mellett, a szarvas és a kocsi virágokkal és zöldágakkal volt diszitve, mellette az öreg és a fiatal Bckási, Kati és ott volt, ki alig hogy az ivóba lépett, csengő hangon kezdé dalolni : Gyere be rózsám, gyere be, Csak magam vagyok ide be, Két czigány-legény hegedül, Csak magam járom egyedül. A báró lábfájása nein engedte, hogy a vadászatot ezúttal még tovább folytassa, s ennélfogva már másnap reggel, a kitartóbb bál vendégek viharos éljenei s a Békási család hálálkodásaitól tulhalmozva, haza felé indult a hatalmas szarvas-agancscsal, mely ebédlőjének máig egyik legszebb diszét képezi. A legközelebbi távirdai állomáson tudtára adatott a győzelem a báró nejének és unoka-öcscsének. Pár napra e vadászati kirándulás után unokaöescse Zsiga, a legalázatosabb gratulátiót intézte hozzá, mely alkalommal nem mulasztá el tárczája kimerülését is jelezni, miután drága nagybátyjának vadászati szerencséjétől annyira elragadtaték, hogy a trente et quarente asztalnál minden tájékozottságát elveszte. Szóval, a tizennégyes ötezer forintjába került a bárónak, a mit hűségesen fel is jegyzett azon könyvbe, melybe vadászati kiadásait szokta volt jegyezni. J. Z. V © g y © S

e Az e lapok szerkesztőségében történt változást a , „Századunk" s utánna a „Hon" hibásan jelezvén, utalunk e lap elején már mult számunkban is olvasható tudósításra. Horgosi és Sz.-Péteri Kárász Imre. ő cs. kir. Felsége arany kulcsos liive, örömmel jelenti NémetUjvári Batthyány Carolina grófnövel, Német-Ujvári Batthyány László gróf, és hitvese Tolnai Fesztetics Coelestina grófnő leányukkal, folyó 1869. évi sz. András hava 00 Polgárdiban, a helybeli plébánia templomban leendő egybekelését. A lepsényi versenyek igen kedvezőtlen időben s lanyha részvét közt folytak le; a falka is alig párszor vadászhatott még. A kazsui és hadrévi falkákról pedig éppen semmit sem hallunk; sajnos, de ugy látszik, hogy az idén kevés „hallali" fog hangzani Magyarország sikságain. LÚ tulajdonosainkat figyelmeztetjük a lapunk elején hirdetett állami fedező méneknek a kormány általi vásárlására ; az illyest szükséglöket pedig ő Nsga Kárász I. ur eladó ménjére. Vadászati törvényünk remélhetőleg nem sokára és minden nagyobb vélemény különbség nélkül fog keresztül menni a képviselőház tárgyalásán, s a múltkor röviden jelezett irányban mind a két oldal elfogadja. Ujjabban az Erdészeti egylet nyújtott be változtatást, az igazságügyi miniszterhez a vadászati-törvényjavaslat ügyében, melyben szem előtt tartva azt, hogy a 200 magyar holdnál kisebb területeken a vadászat okszerű kezelése különlegesen lehetetlen, s bogy a vadtenyészet teljesmérvü veszélyeztetése nélkül a vadászati birtokjog általános gyakorolhatása nem is gondolható, a vadászati törvény alkotásnál ezt a következő elvet kéri tekintetbe vétetni : „a 200 m. holdnál kisebb földterületekhez kötött vadászati jog csak is együttesen és haszonbérileg használható ; a bérbeadás vagy szüneteltetés felett való szabad rendelkezési-jog azonban a birtokosokat illeti." Egy vadkant lőttek a nagyváradi latin sz. püspökséghez tartozó somogyi erdőben f. hó 4-én, mely feltörés után 450 fontot nyomott, eszerint egészen véve az 5 mázsát megütötte, hossza egy ökörszekeret végig betöltött. Szalonnája a hátán tenyérnyi vastagságú, az erdészek 12 évesnek tartják; elejtette egy erdöpásztor, kihez néhány lépésre közeledett, s ugy találta homlokon, hogy az öt posta mind agyába fúródván, azonnal összerogyott. Farkas falkák mutatkoznak az alföldön a zord idő beköszöntése • óta. Minap Kecskemétről irták, most meg Debreczenből, hogy nagy pusztításokat visznek véghez a hegyi vendégek a nyájakban. Figyelmeztetjük reá úr vadászainkat. Változás kedveért érdekes sport leDne. A porosz király (3 Felsége által lőtt, s mai számunkban bővebben leirt bölény, feltörés után 9 mázsát nyomott. — A vadászaton emiitett 10 ur a következő volt: a ratibori és ujesti berezegek, két reussi hg, gr. Stolberg-Wernigerode, gr. Maltzahn, gr. Kleist, gr. llochberg-Fürstenstein, s br. Lucaden alezredes és szárnysegéd. Compiegnében oct. 23-kán volt az első nagyobb udvari vadászat, mellyben a császár is részt vett: a Moskvai hg (Ney marschall fia), Latour d Auvergne és Poniatowszky hgek, Dupreuil tábornok stb. társaságában, melly alkalommal 7 őz, 2 nyul, 82 tengerinyul, 24 fáczánkakas és 1 8 jércze jött a teritöre. A császár, kinek egészségi állapota felől olly különböző liirek keringnek, ugy látszik még is szivós életű, s nem annyira testi mint kedélybeteg. Legjobban érzi magát, ha pár órára a szabadba menekülhet, ha mindjárt kedvezőtlen időben is, ellenkezőleg a párizsiakkal s átalában a francziák természetével, kik mitől sem félnek ugy mint az essőtöl. Naponkint láthatni Őt a parkban, vag-y a kedélyes és a császárhoz igen ragaszkodó város utczáin szivarozva sétálni. E séták, és egy-egy órai cserkészés a pagonyokban képezik egyedüli kellemetességét sokfélekép igénybe vett munkás életének. S bizon könnyen elliisszük, hogy a sokat zaklatott uralkodó torkig lakhatott Párissal, mellyet ugy látszik hogy ismét azon lázas paroxismusok egyike száll meg, mellyen időnként csak derék érvágás segíthet, jöjjön az már most akár egy absolut uralkodótól, akár a hatalomra vergődött népfelségtöl. Hogy a császár különben se nagy előszeretettel viseltetik a soha megelégedett lenni nem tudó Páris iránt, azt egy kis adoma, melly mostanában Parisban kering, legjobban illustrálja. — A császár a mult nyáron, egyik napon nagy elfogadást tartott a tuilleriákban. Természetes, hogy volt mit eleget hallania, csak ugy zúgott bele a feje ; midőn a szertartás végeztével Saint-Cloudba kocsizna, azt mondja hadsegédjének, előbb körültekintvén a vidéken : „ágy látszik mintha nem régen esett volna. „Sire" — mondja neki a tiszt — „nem vette észre azt a nagy zivatart, melly majd 3 óráig tartott ?" „Istenem, hogyan vettem volna észre — feleié a császár szomorúan — hisz Párisban voltunk." Különben a császár ritka önmegtagadással bir, s kevés uralkodó fogja kibirni, hogy gyakran órákiga legunalmasb tárgyakat annyi jósággal és szivélysséggel hallgasson végig. Carnival. A bécsi „Sport" utóbbi (44-ik) számában egy hosszabb czikk irója a „Sporting Times" bői átvett következő passussal zárja be sorait: „. . . . Carnivalunk nem nagy teruót csinált azzal hogy külföldre ment. Egy ismerősünk nem régiben nyomorult állapotban látta őt, térdig ganaj közt és olly istállóban, mellybe nálunk illy nemes lovat nem mernének dugni. Azután az általa fedezendő kanczák olly igáslovak, mellyek napi abrokjokért dolgoznak, s az ellés után alig néhány hétre már 28 — 30 a. mfdnyi utat kell futniok hámban vagy nyereg alatt, mi közben a szegény csikó is velők van, melly igy sokszor (s talán szerencséjére) a megerőltetésben elvész. Hja, már ez igy szokás Ausztriában (?); nem csoda hogy a hontalanná lett Buccaneer és Carnival s más hires angol apalovak olly keveset tehetnek ott a lótenyésztés javitására." — Eddig az angol utazó vagy levelező ; — mihez részünkről csak annyit mondunk, hogy az egész dolog A-tól Z-ig egy nagy füllentés. Többször megfordulván a pesti nemzeti lovardában, alkalmunk volt Carnivalt többször látni, s éppen ezelőtt pár nappal újra, de elhiheti a „Sporting Times" érdemes szerkesztője, hogy soha, még Angliában sem nézett ki olly jól ez apaló, mint itt Pesten. A mi pedig a hozzávezetett- kanczákat illeti.- nem hisszük hogy a „mindennapi abrakért" dolgozó igáslovak közé sorolja azon telivér kanczákat, mellyek Angliából importáltatnak ; már pedig hogy Carnivalhoz csak is illyenek jőnek fedezésre, azt a „ Nemzeti lovarda" fedezési könyvéből bár kinek kimutathatjuk. Hallott valamit a jámbor angol beszélni, s elhitte; — de hogy Collegánk a „Sport" hitelt ad illy mendemondáknak, azt csodáljuk. Csak Cavaliero urat kellett volna kérdeznie, ki elég gyakran megfordul itt, vagy a derék Wackerow és Giese urakat, s megmondták volna, hogy fájdalom Magyarországon még nincs annyi pénz, miszerint közönséges igás kanczák fedezéséért 100 frtot fizessenek. A mi BuCCaneert illeti, talán nem alaptalan a több oldalról nyilvánult azon panasz, hogy annak hágatási dijja (500 frt) felette sok. A kormánynak nem állhat érdekében az ország javára s magánosok terhére nyerészkedni, s általános azon óhaj, hogy a hágási dij legalább 200 frtig szállíttassák le. Hisz még Angliában is, hol a gyep-viszonyok oly kedvezők, — ily magas hágatási dij szinte hallatlan. Óhajtanok, bogy a kormány legelőkelőbb tenyésztőink részéről intézett ez észrevételt figyelmébe venné. A pardubitzi falka versenyek, bár szakadó eső és mély talajban — igen érdekesen folytak le s nem csak a sportmanek de a ladyek is „in tho wateiproph parade" számosan voltak jelen. Részleteit lapunk mai száma hozza. Magán uton halljuk, hogy az idő később kitisztult, s a legérdekesebb falka vadászatok egymást érték. A „Wiener Ruderverein" és a „Donau-Hort" állását jelező s lapunk mult számában előadottakra vonatkozólag azon közvetítő javaslattal lép fel egy ismeretlen maradni akaró — de biztosításaként egyik társulathoz sem tartozó egyén : hogy olvadjon egygyé a két egylet, miután mindkettőnek van valami ollyanja, mi a másiknak hiányzik. Az elsőnek legkitűnőbb csolnakjai (Angliában készültek) vannak máig is, de nincsenek activ tagjai, kik azokat használnak; mig ellenben a Donauhort-nál sok a fiatal erő, s e fiatal activ működő tagok nagyon sok anyagot koptatnak; már pedig az olly egylet fináncziái, inellynek csupa koptató tagjai vannak — nem a legjobban állhat. A „hyppologische Blätter" mostani tulajdonosa Fortwängler Kázmér eladta tulajdonjogát , mely 1870. jan. 1-től fogva a bécsi Jockey Club titkárára Leidesdorf kapitányra száll. — E változás annyiból örömmel üdvözölhető, minthogy e lap, mely némely urak által nekünk is minta példányként idéztetett, — utolsó időben a sport igényeinek valóban nem felelt meg, s csak egy buzgó munkatárs erélye által tartatott fenn. Remélhető, hogy a két bécsi titkár s több szakavatott egyén közreműködése által nevezett lap iránya is javuland, melyhez sziviinkból jó sikert kívánunk. Anglia. Lord Glasgow legjelesebb ménéi árverése f. hó 3-án ment végbe Mr. E. Tattersall által. A legjelesebb példányok eladásának eredménye : 1. Knowsley ell. 1859-ben a. Stockwell, a. Orlando, a. Brown Bess, Cameltól Mr. Norreys 820 G. 2. General Peel 1861. a. Y.-Melboume, a. Orlando, a. Knowsley Mr, Gulliwer 600 G. 3. Brother to Stratford i860. Mr. Bennett 400 G. 4. Rapid Rhone 1860. a. Y.-Melbourne, a. Lanercost . . . Mr. H. Chaplin 300 G. A Lord óhajtása szerint a két elsőnek nem volt szabad külföldre eladatni, mely annyiban sajnálatra méltó, minthogy különösen General Peel Anglia egyik legszebb méne. E mén futott 1864-ben s Blair Athol mellett 2-ik volt, futott Epsombau a Derby ben és a doncasteri St. Legerben, az elsőben megverte Scottisch Chiefet 3 hosszal, megveré Fly Cambuscant, Adk

worth, Paris, fille de l'Airt, — megnyerte a Doncasteri Cupot. sat. Mr. Preyors ménese, mely f. h. 29. Mr. Tattersallnál árverés alá kerül, 23 trainingben levő példányt, 3 telivér kanczát és 6 db évest számit. Liverpool. Steeplechase. Sigwin 1. Tusculanum 2.

Novellist gelding és Tan refusiroztak. Indult 4 ló. 20 lóhosszal nyertes. — Liverpool cup. Lictor, nyertes. Szerkesztői nyilt posta. Z. F. és G. L. uraknak. Szabadkán. A levelet csak lapunk zártakor vettük. Köszönjük a szalonka vadászatróli tudósítást. — Jövő lapunkban mindent hozunk. Laptulajdonos : özv. Bércry Karolj né. Felelős szerk.: Keve József. Sterktutö-tdrs.- Sárkány Ján. Fer. FEST. 1869. NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" NYOMDÁJÁBAN.