Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869

1869-10-30 / 30. szám

OcTOHKii 30. 1869. VADÁSZ ÉS VERSENYLAP. 143 nik. Nem is kétkedünk, hogy ez érdekben kormányunk a kellő segélyt megadandja édes mindnyájunk adójából. De ez nem elég, sőt erre méltók sem leszünk, ha magunk fel nem karoljuk az ügyet. Lépjenek — most, Istennek bála, komolyabb dologgal elfoglalt s gyakran távol levő — idősb sportsmaneink s lókedvelloink helyére az i f j a k. Versenyezzen kiki rendes járó lova iv a 1. Azok begyakorlása kedves időtöltés, s csaknem semmi külön kiadásba nem kerül. Fogjuk fel a dolgot nem az ambitió, de a gyakorlat, szempontjából. Feladatunk első helyen ugy sem megdöbbenteni Europa sport-világát ügstő-versenyeink gyorsaságával, hanem az: itt benn az országban megmérni egymás lovait, kitudni, melyik ménes adja a legezélszeriibb erős hámos és hátaslovakat, tudatni ezt a nagy közönséggel, hogy a kinek használatra, de különösen szaporításra ló kell, ne csak kinézés után, tapogatódzva válaszsza meg a kellő lovat, de vegye meg onnan, hol a faj jclességéért tények kezeskednek. Bocsánat ezen jelentésbe alig illő, hosszú kitérésért, de a megütközés a felett, hogy az idén kis hazánkban a szekérversenyre csak egy pár ló vállalkozott, böbeszedüvé tett, s a vágy, hogy ez ne ismétlődjék, kényszerite igénytelen nézeteim elmondására.*') Oct. 26-ikán folyt le a 2-ik verseny-cyclus, az idő kedvezett, a versenytér talaja pár év óta már meg szokott jó rendben volt ezúttal is, kellőleg sima és ruganyos. Közönség is több volt valamivel. Az előrobogó kettős és 4-es fogatok mutaták, hogy nem lóhiány, de érdekhiány volt a gyenge szekér-verseny szülője. Az első futást képző erdélyi dijra induló lovak közt az ismeretes Kortes soványság és izmainak nála szokatlan lazasága által tiint fel, Bocsárd, a Radamans 3 éves fia, a turfőn lovaival kellemes uj jelenséget képző Zeyk József tulajdona, igen hasonlít apjához s pompás állapotban lépett a gyepre. Kár, hogy e derék csikót nagyobbra nevelni nem sikerült. Vezetni Benoiton kezdett, követve Polka, Bocsárdés Kortes által, mely utóbbi az istáló mögött másodiknak nyomult fel, s e helyet megtartotta az állványig, liol Bocsáld mögé esett vissza, s első Polka lett. A kurta oldalon visszafoglalt 2-ik helyet a Kortes a téglacsürnél ismét elvesztette, s az állvány előtt másodszor igy haladtak el a lovak : Polka, Bocsárd, Kortes, Benoiton, s e rendet megtartották mindaddig, mig az istáló mögött Kortes teljesen elfuladván, miután lovasa párszor eredménytelenül hivta fel, feltartóztatott, s a nyertes Polka lett. Második lett Bocsárd, mely azonban a 2-ik díjtnem kaphatta meg, egy oszlopot megkerülvén, s lovasa oly ügyetlen levén, hogy bár erre elég ideje lett volna, a visszatérést elfeledte. Polka tehát mai napon is bebizonyitá sebessége mellett szívósságát is. A futás ideje 6 perez, 38 másodpercz. Az ivadék- versenyre más ló meg nem jelenvén a gyepen, Zeyk József Bocsárdja körül járt. Az első á 11 a m d íj r a 3 ló, az erős és nyerni megszokott Strizzel, a kisbéri eredetű derék Virgilius csikó, br. Wesselényi B. Turandotja, s gróf Bethlen Sándor 6 éves fekete ménje, Corvin indult, szóval 3 derék telivér ló. Strizzel vezetni kezdvén, vezetett mindvégig, a más két ló hol messzebb, hol közelebb járt hozzá, mignem Corvin a 2-ik fordulónál az istáló irányában feltartatván, a versenyből kiesett. A könnyen nyerő erősen izzadt Dániel mén után néhány lóhoszszal — annyira épen, szárazan, jó lélekzettel érkezett a 3 éves Turandot, hogy tulajdonosának nemcsak a nála történt tökéletes idomitásért kívánhatunk szerencsét, de nem hiszszük, hogy csaljon azon jóslatunk, bogy e szép pej kancza felerősödve, a gyepen nem egy babért fog aratni. A futás 6 perez s 35 m. perczet tartott. A verseny-egyleti dijra Benoiton, Griff, Sólyom és Dali indultak az elmondott rendben, s e rendet megtartották egyszer egészen körül, elhaladva azonban az állvány előtt, Benoiton kitört, s kimaradt a versenyből. Az állványnyal szemben Griff felvéve a küzdelmet Sólyommal, mely öt kissé megelőzte volt, legyőzte azt, s egész végig első maradt és nyertes lett. 2-ik lett Solyom, Dali a verseny vége felé *) Do igen szükséges volna e tekintetben a buvebb eszmecsere is, s lapunk szívesen nyit tért ennek tovább szövésére. Szerk. mindinkább maradozván. Hogy br. Bánffy Albert kis 3 éves Demi Castor kanczája a 2 mértföldes versenyben az erős Sólyom előtt érkezhetett, okozta nemes vérén kivül az is, liogy 27 fonttal vitt kevesebb terhet versenytársánál. A futás időtartama 4 perez, 26 m. perez volt. Az a k a d á 1 y-vers e ny re 4 ló indulván, Kortes és Prado csakhamar kiálltak a versenyből, melynek nyerteséül, előre is, mindenki a tulajdonosa br. Wesselényi Béla által lovagolt Drillindrindrint tartotta, br. Wesselényi József erős derék ménje a Vezér, köztudomásúlag lassúbb levén, csakis a szürke kitörése esetére birt volna esélylyel. E versenyről, — mely bár csak 2 ló közt folyt, de a pálya helyes kitűzésénél fogva a közönségnek érdekes látványt nyújtott : nincs mit egyebet megjegyeznünk, mint hogy mind két ló bátran vett s tisztán ugróit mindeu akadályt, s hogy az előrelátásunkat igazolólag 2-iknak beérkezett Vezér sokkal jobbau nyomult a szürke után, mint előre hittük. A hölgyek dijáért urlovarok alatt indult 4 ló közül Floe csakhamar feltartóztatván lovasa Kálmán honv. főhadnagy által, a más három jó darabig együtt haladt, mig kissé szétválva, első lett br. Wesselényi Béla Lobeliája, 2-ik az eleitől majdnem végig vezető, de végén kifulladt Bolero, s 3-ik gr. Bethlen Sándor Lencsije. Igy fejeztettek be ez évi versenyeink. A csányi istálóból semmi nem jelent meg. A bethleni lovak idomitásában okvetlen valami mulasztás történt, mi mindanynyinak igen is szokatlan felsülését okozta. Jókarban jelentek meg a zsibói és gombási lovak. A főszerencse azonban ez idényben br. Bánffy Albert istálóját, a fődicsöség közidomár Metcalfot illeti, kit jövőre is megtartottunk. FIGYELŐ. Báró Mond el János hadjárata a hizott szarvasra(Humoresc.) (Folytatás.) IV. Az ebédnél. — Felséges rump stackes, és ez a Lafitte, ennél jobbat még fejedelmek sem isznak. Minő remek asztalt tart ez az ember. Fia egy vörös huszárt annectált magának, kivel az egész vidéket felvillanyozza. És ez a Salmi 1 Kedves bátyám, te ugyancsak érted szalmaözvegységedet kellemessé tenni. Robert bácsinak igaza van. Nálad jobban ebédelünk most, mirt mikor a néni itthon van. Az a jó Robert bácsi. Mióta a külügyi minisztériumból kilépett, formális erkölcsi átalakuláson ment keresztül. Beust, az ő tizennyolezadik Brumairje, meg a meuyországba viszi őtet. Képzeld csak, a minap Robert bácsinál ebédeltem, hat pap társaságában. Az ebéd kissé fárasztó volt. A levestől egész a Roquefortiig mindig csak Lincz az és oecumenicus zsinat forgott szőnyegen Jancsi, adj ide még ncbány mixel picklest Ugy van, bátyám, a mint mondám, a dobosvágison bárom tizágu már csaknem oda van szegezve. A tizeunégyágu a bordavágáson olyan bizonyos, mint ammen a miatyáukban. Azonkívül még egy hatalmas agancsár áll rendelkezésedre. Békási fia még tegnap tett jelentést. Lidi, a flu felesége, lábaidhoz borul. Gyakran beszél rólad. Cher onkel azt hiszem — Ritkán valami okosat — vágott közbe báró Mondel haragosan. — Kiméld banalis élezeidet. Szóljunk inkább a szarvasokról. Azt mondád, „bizonyos ?" No, képzelem. Ha aztán az ember elcsigázott tüdővel oda ér, akkor rákezdik : „még tegnap látta ángyomasszony, vagy a másik hivatalos vadászorgauum, a tehénpásztor, a szarvast," mely ma már alkalmasint őt mértföldnyire oda sétál a szomszédterületen. Kóbor szarvasokkal nem foglalkozom. Az több, mint fél lopás, rosz, utálatos szokás, zöld jacobinusság. E'cg bajom van miatta szomszédommal, azzal az újdonsült gavallérral. Ezek az emberek túlságosan fosztogatják az államot s miud a mellett is nagy hirbí jönnek. Olyanok, mint a kéményseprő, minél magasabbra emelkednek, annál feketébbek lesznek. Az a lovag saját határomon lövöldözi le agancsárjaimat. Már rég kiliíttam volna őt, de tudom bizonyosan, hogy mindjárt a rendőrség után kiáltana — Pompás foglyok. Vadászsz rájok. A pezsgő comme il faut. Kedves bátyám, irigylem sorsodat. Mily kár, hogy a szarvas üzekedési idény szép napjait egy unalmas tengeri fürdőben kell töltenem, hol azt sem tudja az ember, az Istennek képmása-e, vagy egy kiaszott hering, mig te a felséges hegyi légkörben leledzel. Oh szép vadászat ! Csak aztán el ne feledd, hogy csak akkor szúrj, ha lőni akarsz. Hisz tudod, minő következménye van annak, ha. . . . no, ne haragudj, bátyám, ugy nézesz rám, mint egy felvont revolver, hisz én csak élvezetedre gondolok, mindenekelőtt pedig tizennégye-sedre. Ab, nagynéném nem is képzeli, minő áldozatot hozok én neki, de reménylem is, hogy nem fog kitagadni. Most ugyan de fond en combié pénznél vagyok, s tulajdonkép magam sem tudom, hogy jöttem hozzá. Hiába, uo, a dus pénztözséreknek szép etikettere van szükségök ; mi volna a mammon ma a gothai almanach nélkül, s az Argentcourt régi lovagjai a részvény-láz urai nélkül ? Sajátságos ellenmondás. IIa pénzt kérünk tőlük, ugy fintorgatják arezukat, mintha koronájuk gyöngyeit tördelnök ki, s ezreket adnak ide sans peur et sans repoche, hogy a jó nép kölcsönözzön nekik. Aztán minő begyesen jár számos főúr a hámban. Valódi mauimongracbusok. Mindenki tözséreskedik. Éljen a speculátió, a tőzsde, meg a szent Werndl, Wenzl, Dreyse és Chassepot, ezek képezik ma az emberi búcsújárás alapját. A többi mind csak mellékes dolog. A tőzsde minden socialis differentiát simára gyalult. X. grófnő Abeles úrral 2sémbeskedik. Ugy néz ki, mint egy sebészi csontfogó, hanem azért igazgatótanácsosa tiz banknak. Jancsi, a poharam üres. Az az isteni hegység. Szarvak, vellák, csúcsok, tornyok, repedések és görély-halmok, feltornyosult sziklatömegek, epedő csordák, sterz, gombócz és füstölt bus. Mily hatalmasan torlódnak a hegyek csúcsain az életkedv hullámai s a tiszta természeti lelkesedés, mily — Jancsi! Be van-e fogva ? Fel van-e minden pakolva V — Egy fél óra óta áll már mind a két kocsi a kastély előtt, báró ur. — Hála Istennek ! Zsiga, adieu. Köszöntsd nőmet, s ne compromittáld magad Ostendeben. Igyál tengervizet. Azt mondják, próbált szer a száj-járás ellen. E gyógy mód használatát számos barátomnak szeretném ajánlani. — Adieu, bátyám, üdvözöld helyettem azt a dicső erdei illatos hegyvidéket, s lia a fashionable fürdői élet rothadt posványerjedése bárom hét alatt meg nem öl, visszahozom nődet, begy aztán gyönyörű szemei ismét élvezettel csüggjenek jól idomult vonásaidon. — Bolond ! No, még egyszer Adieu! — monda a báró mosolyogva, s tiz perez múlva még egyszer felhangzott a keresztúton vidám unokaöcscsének utolsó „Farewell

"je. V. Két szerencsétlen nap. — Méltóságos báró ur, már ismét kudarcz ? E kérdést a fegyverbordó intézte a báróhoz, ki, valahányszor vihart gyanított a ház láthatárán tornyosulni, rendesen a hivatalos cziinet használta. — Jancsi, te igen kíváncsi vagy. lluzd le csizmáimat. Gyorsan ide a papucsokat. Ilyenkor máimindennek kéznél kellene lenni. Egész nap lustálkodsz, ostoba regényeket olvasgatsz, s kötelességed elhanyagolod. A szivarokat is elfeledted; a csizma már ismét olyan kemény, mint a gutta-percha, s az a bőbeszédű gazdasszony is alkalmasint csak most fogja majd kérdezni, hogy mi legyen a vacsora ? — A szivartárczát báró urnák magának méltóztatott zsebbe dugni. Eben van ni. A gazdasszony egy hófajdot sütött. A vacsora mindjárt kész lesz. Istenem, de hogyan is történhetett az. Hisz a Jóska azt mondta, .... ni ni, csak most veszem észre, hisz a báró ur lőtt. — Jóska ostoba gyerek, az öreg Békási meg az apja. Nem ártana, ha mindkettőjük agyveleje kissé megjcgeczednék. Teljes fél órán át lestem a tizennégyágut, de meg csak szőrét sem láttam. A vadászok csak bolonddá tartják az embert, vagy magukat ámítják el. A barkácsolásnál sem láttam semmit. No, szép vadállomány. Evetkék és kálomista hollók, csigák és tüzgyikok. Az igaz, hogy szél fujt. Ugy kanyargott, mint unokaöcsém nyelve. S az a haj30*'