Vadász- és Versenylap 13. évfolyam, 1869
1869-10-20 / 29. szám
O CTOBER 20. 1869. VADÁSZ ES VERSENY' LA P. 139 vezetett, hol még néhány száz lépést hagyva magunk után, állásomat az erdész nem sokára kijelölé. A hely, mely számomra kijelöltetett, egy ritkás, áfonyával benőtt hegygerincz volt; — jobbra tőlem mintegy 25 — 30 lépésnyire egy fekvő alakú keskeny rétszőnyeg nyúlt, párhuzamban a hegygerinczezel, balra pedig egy sűrűn benőtt mélység tátongott, pár száz ölnyivel alább sötétlő völgymélyedésekben végződvén. Fölöttem egy szirt alatti tisztás, alattam egy lejtősen vezető vak ut, körültem zöld lombok, madárének, virágillat, fejem fölött azúr fényben tündöklő ég egésziték ki vadászállásom festői képét. Én tehát leheveredem az áfonya bokrok közt elterülő puha pázsitra, kipihenendő a hegymászás fáradalmait, s a nyugatról lengedező szellőben hiisiteni arczom és homlokom bevét. A langyos fuvalom jótevő hatása alatt nemsokára átengedém magamat azon édes gondolatoknak, melyek egy, a fürdői idény közepéből, üdülő egészséggel kiránduló egyén lelkületén, a vadászati élmények kellemes előérzetével összevegyülve, az idény tarka változatai s a napfényben uszó magasztos táj benyomásából fantasticus egészet alkotának. Ez elmélyedés kifolyása lett, hogy az erdei magány sajátságos halk moraja mellett gondolataim közé lassan-lassan édes szender vegyült, — agyam az álommal épen világot cserélendő volt, midőn a méhzsongás és lombsuttogás a félébrenlétben azon zengzetes harmóniával olvadt egybe, melynek benyomása felől egyedül csak annak van fogalma, ki a vadászat élményeit az azokon elömlő regényes szinezet miatt kétszeresen élvezi. A harmónia a távoli völgymélyedésekből visszaverődött s a viszhang által sokszorozott azon sopran és bass kopócsaliolásból származott, mi a távolban egy lágy, hangzatos egészet képezvén, a vadásznál mindanynyiszor valami kifejezhetlen kellemes feszültséget idéz elö. A hajtás közeledtével az eröteljesbbé vált összhang lassanként egyes, viszhang nélküli, megkülönböztethető ebvakogássá fejlődött, s a két vezérkopó a felvert vadat az előttem magasló szirt jobb oldalára terelte. A hang hol egészen közelről, hol távolabbról zengett, a feszültséget s az úgynevezett vadászlázat bennem a távolsághoz képest fokozta. Mig végre a közelben levő rétszalag alsó vége felöl, nagyszerű csörtetés és dübörgéssel, egy idomos sutát láttam az alattam terült sűrűségen átvezető uton átcsillámlani. Csupán egy pillanatnyi időm volt tüzelni, de e pillanatot jól felhasználnom nem sikerült, bár kettős csövüm őz göbecsesel volt töltve ; a távolság, a sűrűség és talán a vadászláz a derék sutát a további szaporulatnak megtartani segítettek. — Alig töltöttem meg azonban a kilőtt csövet, midőn egy, a hajtás zajától menekülő róka ravasz arcza, a mellettem levő bokrozat lombjai közül gyönyörűen vöröslött. A mint észre vett, egy pillanat alatt legalább is két ölnyit szökött visszafelé, hogy féltett irhájával a gyilkos göb elöl a bozót sűrűjébe rejtőzzék ; hanem a másik pillanatban egy jól irányzott lövés örökre véget vetett fosztogató életének. A hajtás e közben hol közelben, hol távolban, s az üldözött vad leleményes cselei által előidézett hangmértékkel folyvást tartott; mig végre egy, Juhász P. által hasonlókép hibásan irányzott lövés után, az ebcsaholás a völgymélyedésekben ismét kifejlett, de most mindinkább halkuló összhanggá változott, mígnem lassanként egygyé olvadt a rengeteg s a fuvalom lágy morajával. Még egypárszor el-elhozta a szellő a nyomozó ebek vakkanásaiuak hangját; azonban az őz a völgy mélyében csörtető számos patakokban a fáradt kopók előtt nyomot vesztvén, a délelőtti vadászat véget ért. Sz. P. Gömörmegye, 1869. october 5. Tisztelt Szerkesztő ur ! Környékünk egyik legmulatságosabb s legeredménydusabb vadászata, a foglyászat, vége felé jár, söt tán, midőn e sorok becses lapjában megjelennek, be is végződött. Örömmel fognak rá visszaemlékezni az e környékbeli vadászok, mert emlékezetem óta, vagyis inkább mióta Szt. Hubertet vallom védszentemül, ily sok fogoly nem volt vidékünkön ; s mivel a költés idején igen kedvező idö járt, a foglyok igen korán fejlődtek, ugy hogy már julius hó végével sok oly szépen kinőtt foglyot láttam, milyet más években a foglyász idény kezdetén, augustus közepén is alig találtam. Ez ingerelte tán ifjú, heves vérű vadász-társainkat arra, hogy rájok a vadászatot korábban kezdjék ; pedig ez mindenesetre kár, mert hiába, ilyenkor még sok apró fogoly is találkozik s a pezsgő ifjú vér ilyenkor elragadja a vadászt, s nem kiméli ezeket sem, — pedig az ily apróságok lelövése gyakorlott vadászra semmi ingerrel sem birhat, mivel végtelen könnyű az eredményhez jutni.*) Én augustus hó közepéig a tátrafúredi fürdőben s e környéken időztem — s csak e hó végén vadásztam társaságban néhányszor fog'yokra, még pedig mindig szép eredménnyel. — Minden vadászaton esett 12 —16 darab fogoly ; pedig nagy szárazság lévén, a legjobb orrú kutyák sem éreztek tökéletesen ; továbbá a foglyok ez időtájt leginkább a kukoricza-foldeken tanyáztak, miáltal elejtésök megnehezitődött. E hónapban a Puhcsényi pusztán egy vadászaton többet repittettünk 100 darab fogolynál; láttam elég oly falkát, melyben 4 — 6 öreg vezérlete alatt 30 — 40 fogoly csoportosult. Egy oly határban, hol azelőtt 2 — 3 falka fogoly volt, ez évben találtam 5 — 8 falkára; de tanyázott némely határban 10—15 falka is; pedig a mi határaink nem valami nagy terjedelműek. Hanem aztán ily helyeken sok fogoly is lett a vadászot fegyverének áldozata. Ennek igazolására elég legyen felhoznom — liogy csak az uzapanyiti, s a hozzá tartozó kis puszták határában — vadász-társaimmal, biztos számítás szerint 150 foglyot lőttünk ; de azért maradt magnak is elég, mert még most sem ritkaság egy-egy falkában 12—-20 darabot találni. Csak a tél kedvező legyen, s a költéskor baj ne érje őket: lesz fogoly ismét bőségesen. Septemberben leginkább a száraz völgyön vadászgattam ; itt is volt fogoly bőven, s mivel itt kiméivé voltak, igen szép vadászat volt reájok; a vizslát jól bevárták, a felverés után közelre leültek, ugy hogy egy falkára, még ha szét nem verődtek is, 2—4-szer is lehetett puskázni. Egy vadászaton magam nyolez foglyot lőttem, pedig már oly nagyok voltak, hogy lelőve is csak vadász ember különböztethette meg az öreget a fióktól. Itt másnemű vadakra is eredménydm vadászataink voltak. A foglyokon kivül ejtettünk nyulak a t és f ü r j e k e t is. Ó-hatszori kimenetelre, pedig csak ugy délutánonként másod magammal, 35 — 40 darabot ejtettünk. Septemberbeu már a k o p ó-v adászat is megkezdődött s az erdőkön kürtszó és ebesabolás hangzik, mely a legkedvesebb zene a szenvedélyes vadásznak. Nyul, mint hallom (mert én meg most is fog lyázgatom) van bőven, de róka még kevés, mert fenn vaunak a hegyekben ; majd csak a novemberi dér és néha hó kergeti őket le. September vége felé az általunk vadászatra bérbe vett, s Coburg ö herczegsége tulajdonát képező Samási és Tehányi erdőben, egyik érdemes veterán vadásztársunk V—lyi B—nek özekre szép szerencséje volt. Ugyanis egy hajtásban egyszerre háiom jött rá: egy öreg suta két fiával. Ó, mint reguláris vadászhoz illő, az öreget lövés nélkül útjára bocsátá, a két borjura azonban oly szépen és szerencsésen sütött, hogy egy lövésre mind-kettő helyben maradt; természetes, hogy e szerencsés lövés közbeszéd tárgya vadászaink közt, és sok helyt dicsérve emiitik a derék vadász nevét. Megyénk némely vidékein egy idö óta a s e rt é s v a d is nagyon elszaporodott, s ez évben már sok kárt is tettek. Vadásztak is már rájok többször, s ejtettek is néhány darabot közülök. Legközelebb a gortvai erdőkben kopó-vadászaton kettő esett el, melyeknek egyikét egyik vadász pajtásom O-nyi I-ván lőtte. Várjuk a szalonkák jöttét is, s ha eredménye lesz rájok vadászatainknak — Szerkesztő ur engedelmével becses lapjában közölni fogom.**) BALOGVÖLGVI. *) Igea helyesen. E lovagias eszme vezérelje a derék sportinant mindenha. **) Szívesen veszszük, sét kérjük is. Szerk. Báró Mondel János hadjárata a hízott szarvasra. (Humoresc.) i. A lesjárat után. — Kiállhatlau hőség. Akar csak az egyenlítőn. De most már csakugyan beértem a csatangolással meg az örtállással. Szerencsétlenség, mindig csak szerencsétlenség. Négyszer a reggeli lesen, négyszer az estélin, s még csak egy golyót sem lőhettem ki. Ejh! Mindennek megvan a maga határa. A tréfa már unalmassá kezd válni. Csaknem szivesebben mennék egy miniszteri estélyre vagy valamely gyermek-hangversenybe Jancsi! Készitsd el a fürdőt, aztán a reggelit. — Hát már megint hiába volt a báró ur ? — Fogd be a szád. — Hisz az erdő orrod előtt van , s csaknem minden rigó fütyülését meghallhatod. Vagy talán piszkafával voltam a lesre ? Igen bizony, ismét hiába. Bánjátok is ti aztat. — Ugv látszik, öz-lesem nagyon roszul áll. Természetesen. Fövadászom jó barátai a városból, s a szomszéd uraságok mindnyájan jól akarnak mulatni. A vadászterület birtokosának élvezete, az csak mellékes dolog. Csak viselje a vadászati költségeket, s fizesse meg a vadakbani károkat. — Pedig Kovácsi erősen állította, hogy az erdőben három agancsárt látott. — Kovácsi már többször rászedett engem. Jövőre minden jelentése előtt gyónnia kell. Ámbár az sem fog segíteni. Három agancsár ? Körösztül-kasul csatangoltam az erdőt, de soha sem láttam többet egy agancsárnál és két sutánál, csaposaival együtt. Az igaz, hogy az erdő olyan szikár, mint a rákosi hadgyakorlati tér, minden falevél, minden ág muzsikál a földön, ha rálépünk. S annyi csiga fekszik a csapásokon, miszerint csodálom, hogy a fővadasz eddig semmi figyelmet nem fordított eme kereseti-ágra, pedig annyira rajong az erdöszeti mellék-kereset után. Azért lesz erdeim jövedelme évenként csekélyebb. Csak hiába, nincs párja a tanult erdésznek. A hatágút ma is láttam a baráthágón, dc volt vagy ezer lépésnyire. Alig léptem ki a tisztásra, ugy elhordta az irhát, mintha ott se lett volna. Fájdalom, se repülni, se nesztelenné lenni nem tudok. S az a folytonos Sirocco. Alkalmasint az aegyptomi király hivta meg külön Európába, nehogy honvágyat kapjon. Az agancsárt Fereneznek kell lelőni. Szükségem van rá a szolgabíró számára. Holnap vizsgálati ebédet ad a királybírónak. Szegény Ferencz, már csaknem sülyt kapott a sok csalogatástól. Hiába, nem ért hozzá. Ugy recseg, mint egy gyermek-trombita Mit állsz itt, mint a török Érsek-ujvár előtt ? Gyorsan a fürdőt és a reggelit. II. A reggelinél. — Már ismét megsózták a vajat. A kulcsárné adja oda Kovácsinak, az meg a teheneknek, só helyett nyalni. Azt az asszonyt megajándékozom a libarend keresztjével, díjelengedés mellett. Egészen elhanyagolnak engem. A theához való viz sem volt felforrva. A tojás olyan, mint a kő. Jancsi, az én kastélyomban anarchia uralkodik , mióta a bárónő fürdőre ment. Ugy látszik, sokat olvasgatsz az újságokból. Az együgyüvé tesz. Senki sincs itt ? Csodálnám. Még a reggelinél sem hagynak békét az embernek. — A Pista kocsis kéreti a báró urat, ha lemenne az istállóba. Az uj négyes fogat ostorhegyese hirtelen megsántult. A baj okát sehogy sem tudja magának megmagyarázni. — Ugy ? No, a Pista sem született valami szerencsés talentummal, hogy az istállói ügyekről józanon gondolkozhatnék. Alkalmasabb volna inkább valamely tápintézet elnöki székére. Alig három hete vettem azt a kanczát egy úgynevezett barátomtól, gróf E . . . tói, kilenczszáz forintért, nolia dagadt lábai voltak, s valószínűleg csak kevéssel azelőtt gyógyították ki valami bajából. De a bárónő minden áron birni akarta azt a gebét. Küldjenek az állatorvos után. Mennyi mérget okoz nekem az az istálló. Utoljára is azon a nevetséges leptikéu kell járnom. — Deszkási várakozik odakünn a fürészmalomból. Nem birja a félévi árendát megfizetni, mert nein régiben két tehene döglött el, meg a feleségét is eltemette. Az igazgató el akarja őtet kergetni a malomból.
