Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-29 / 6.szám

84 tartanak. Az ajtónál az egyházi! neje várakozott ránk egy hosszú piszkafával kezében, melynek segítségével a kápolnában levő s magasabban függő csataképeket vala megmagyarázandó. Ezek talán a mult század végéből való félköralaku, talán egy ölnyi széles és fél annyi magas olajfestmények, Rugendas modorában, de minden művészeti becs nélkül valók, bár az idegennek nevezetesség gyanánt mutogatják, hozzátéve mintegy ajánlatul, hogy a pécsi püspöki lakból kerültek ide. A szoknyás Cicerone azonnal odaállott és elkezdé hadarni betanult mondókáját, és a mikor kellett, magyarázatul egy határozatlan kanyarintást tett a piszkával a képek ama része felé, melynek a mondottakat kellett volna ábrázolnia. Elsorolva a magyar sereg főbb embereit, egyenkint mutatott rájok a piszkafával: „ez itt a magyar sereg ni! amonnan megjönnek a törökök ni! a király segítségére báromszáz pécsi diák jön innen ni! meg a lengyelek ezek itt ni! a mieink eleinte győztek, de Balibeg hátukba került, elölről meg ágyúzták őket." Ugy van, mondám neki, és már ott szerettem volna hagyni, de ő nem tágitott, hanem a sekrestyébe vezetett, hol II. Lajosnak tudja Isten honnan került arczképecsügg, a nélkül, hogy az eredetivel bármi összeköttetésben lévőnek ismertethetnék. Visszamenve, a püspöki lak mellett vonult el útunk, melynek helyén a fejetlenség, a vak elbizakodás, és a fegyelem hiánya hadi tanácsot tartott. „Aki egyebet merészel tanácsolni a királynak", mondák a minden áron megütközni akaró maroknyi sereg küldöttei a király jelenlétében tartott haditanácsnak — „azt kardra hányjuk, s ha még sokáig késnek (t. i. az ütközet elhalasztását javaslott főurak) táborukat feldúljuk." Gyönyörű capacitatio — mintha csak ma hallanánk! „Perényi Ferencz pedig, Nagyvárad úrfi püspöke, elmés, vidám férfiú, az ülés eloszlásakor mosolyogva mondá a királynak: „küldje felséged Brodaricsot, ha megél, Rómába, kérni a pápát, hogy az nap, melyen megütközni fogtunk, Pál barát, s a húsz ezer magyar vértanú napjául Írassék be a miséskönyvbe." Igy irja meg ezt Szalay László, hogy okuljunk e példáról; ne fejetlenkedjünk, s ne bizzuk el többé magunkat; még egy mohácsi vész — s ezután csakugyan elvesztünk örökre ; a ki ezt nem hiszi, annak azt tanácslom, jöjjön le a mohácsi szigetre vadászni, s ha jól megfontolja magában az itt történteket, ha lelke ép, eszére tér ! Nézetek az országos ménesek szervezéséről Francziaországban. Az országos ménesek jó és czélszerü rendezése a legerősebb és legjobb emeltyű az országos lótenyésztésre nézve, és igy a legjobb eszköz arra, hogy a hadsereget a kisebb tenyésztők utján lovakkal elláthassuk, s e mellett egyszersmind a lóipar legjobb nemzetgazdászati forrása. Francziaország ezt felfogta, s ott mintegy 12 év óta ez irányban a legjobb eredmények érettek el, melyeket nékem 1864., 1866. és 1867-ben háromszor volt alkalmam láthatni, és mindez a főlovászmester, Fleury tábornok fáradhatatlan tevékenysége által, mint a kinek kezeiben összpontosul az egésznek vezetése. A „m é n e s-i g az ga t ó s á g" a pótlovak c o n s c r i p t i ój á t ó 1 egész