Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-31 / 21.szám

344 b. Beustot választák meg ez ünnepélyre elnökül. Az ünnepély ép oly látványos volt, mint zajos. Az épületeken lobogók lengtek, s az a vonal, melyen a menet elhaladt, igen díszesen volt fölékesítve. A menet tarkitására a város polgári fegyvertárából tömérdek fegyvert és lobogót kölcsönöztek ki. Voltak ó-német jelmezek is, mik a festőiséget nagyon emelték. A menet élén egy csapat tornász haladt a lövészőrséggel, heroldokkal, zászlóval és a tüz-oltók zenekarával; az'án ismét egy külön előcsapat következett, s ezek után jött a tulajdonképeni menet: a lövészek 100 főnyi lovas csapatjával, egy tornász-osztálylyal; utánuk lépdelt a lövészek zöme, elöl a svájci lövészek zenekarával, azután a német lövészek, területek és városok szerint rendezve. Minden csoportozat előtt ott vitték a város címerét és nevét. Hat nagy csoportból állt a menet, s minden csoportban orvosok voltak, szükség esetében segélyt nyújtandók. Természetesen egyetlen egylet sem feledkezett meg elhozni zászlóját. A német lövész-szövetség zászlója a brémaiak tulajdona, de ez oly nehéz, hogy nem vihették a menetben, hanem hozzá hasonlót lobogtattak ; magát a szövetségi zászlót jó előre a Schvarzenberg térre vitték, hol a Bécs városa által nagy fénynyel kiállított díszkocsira tűzték föl. A menet igen tarka volt, s az útakat nagy néptömeg szegélyezte, nézve a festői látványt, s „hoch"-okban törve ki. A menet a Schvarzenbergtérre érvén: Zelinka főpolgármester mondott üdvözlő szavakat, mire Schrötter lövész-szövetségi elnök átadta a szövetség zászlóját, melyet a díszkocsira tűztek- Erre a szövetségi dalt énekelték el, s a menet tovább indúlt a Práter felé, a lőcsarúokhoz. A menetben 13 zenekar vett részt. A dísztéren fölállított „Germánia" szobor előtt újra megállapodott a menet. Itt beszédeket tartottak, énekeltek s ezután kezdődött a céllövészet. A lövész-csarnok belső berendezése nem valami díszes, de elég kényelmes. A mellékrészekben 1000 asztal volt fölterítve, s 800 pincér végzé a szolgálatot. A csarnok körül egész kis telep alakúit, mindenféle boltokból; sőt zuhanyfürdőkről, lőportárról, tánctermekről stb. sem feledkeztek meg. Hogy fényképező termeket is rögtönöztek, mondanunk sem kell. A lakomához nemcsak elegendő ételről és italról, hanem egy bizottmányról is gondoskodtak, mely a toasztokat cenzúrázta. E bizottmánynak ugyanis előre be kellett mutatni minden toasztot, nehogy a déli németek olyat mondjanak, a miért az északi németek megharagudnának A lövészmenet d. e. 10 órakor indúlt meg, s csak 5 órakor d. u. érkezett meg teljesen az ünnepély helyére. A lövészszakaszok kölcsönös kiáltásokkal üdvözölték egymást egész útjokban, a roppant nagy néptömeg zajában. Midőn a bund zászlaját Bécs városának átadták, a polgármester megigérte beszédében, hogy ő ezt a zászlót, mint a német egyetértés symbolumát, hűségesen megőrzendi. Hangsúlyozta, hogy acél az, miszerint az egyes néptörzsek között a béke fenntartassék. Az ünnepélyes bankét alkalmával következő nevezetesb áldomásokat mondtak: Kopp, a központi bizottság elnöke, íidvözlé a lövész vendégeket, s fölemlité, hogy a németek szabadság és jog után törekszenek. Wallan (Mainzból) császár ő Felségét köszönté fel; Giskra miniszter az egész német népet, minden törzseivel; Zelinka polgármester a lövészeket Bécs polgárai nevében, Mittermayer (Heidelbergából) Ausztria alkotmányos kormányát élteté, mit Giskra következőleg köszönt meg: „A minisztérium azon meggyőződésben vette át a kormányt, hogy Ausztria, mihelyt mego'datnak bilincsei,