Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-29 / 6.szám

89 tal lehetővé válik, hogy a tenyésztő lovait egyenesen az ujonczozó bizottságnak adhassa el, s a jó pótlovak árának haszna a tenyésztőnek, nem csupán pedig a szállítónak javára essék. Ny. Vadászat Afrika egy szirtes vidékén. Ily czim alatt gr. Krockow Károly csinosan irt czikket közöl a bécsi Jagdzcitungban, s minthogy czélunk a gróf érdekesebb vadászélményeit adni, ezt is közöljük mintegy izlelőül, hogy olvasóinkat ezen szenvedélyes vadász kedélyes irmodorával megismertessük. *) Ezen pár sornyi bevezetés után hagyjuk a grófot beszélni. „Keleti Sudanból visszatérő utamban — eként kezdi — hátra hagyva a Langheb havasokat, s a Daribai hegylánczolatot, hegyzugokon át a Wúbai hegyek közé fordultam, hogy a Sauakin felé vezető utamat megrövidíthessem. Fáradságos, erőnket megfeszítő napi ut után karavánunk egy oly hely közelébe ért, hol előre küldött arabjaink vizet találtak. A kis homokos tér meredek sziklafalak mellett állott, melyeknek omolványai szétszórva hevervén, táborozó helyünket jóformán megszükitették. Az égboltozat szokás ellenére könnyű fellegekkel volt borítva, minek következtében azokon a csillagok ragyogó fénye át nem törhetett, a sötétség eloszlatására tanyatüzeink kellett, hogy szolgáljanak. Nemsokára fényesen lobogtak tüzeink s rövid ideig a láng mellett kedélyesen elmulattunk, mig végre fáradt tagjaink jól megérdemlett nyugalomra intettek. Másnap reggel napfeljöttével felkelve, bosszúsan értesültem a felöl, miszerint rest arabjaink ujolag nyugnapot akarnak tartani, minek következtében nem volt más mit tennem, mint a helyzetbe bele találni magamat és ott maradni, faisant bonne mine au mauvais jeu — fegyvereimet vettem, s kiindultam a közelebbi kopár szirtekre, nemcsak a mulatság kedvéért, hanem egyszersmind azon gyakorlati indokból, hogy nagyon is egyformává, s e miatt Ízetlenné lett konyhánkba némi kis változatosságot idézve elő, az inyenczségnek legalább annyira eleget tegyek, a mennyire az lehető keleti Afrika egy szirtes vidékén. Nemsokára áthatoltam a tanyánkat környező mimosa bokrokon, s elhaladva egy kis homokos téren, vizzel tett mélyedést vettem észre, mely alkalmat szolgáltatott szomjam enyhítésére; a földre lapulva, pár kortyot ittam belőle, de csak annyit, a mennyit épen nem nélkülözhettem, mivel annak nátron tartalma meggyőzött a felől, hogy biz ez a viz sokkal jobb szolgálatokat tehetne a gyomorsavany vagy nyálkásodásban szenvedőnek, mint a szomjas vadásznak. Ezután kémszemlét tartottam minden irányban az engemet környező, mintegy 1500 lábnyi magas szirtfalak között s végre közeitávolban egy igen kies kis völgyet fedeztem föl. Odasiettem. Nemcsak hogy talaját szép fűszőnyeg fedte, ha*) Helyén látjuk itt olvasóinkat a felől értesiteni, hogy Brehm Alfréd, és Brehm Rainhold ígéreteit birjuk, miszerint a Vadászlapok számára közelebbről eredeti közleményeket fognak kjjldeni, az ejső afrikai, az utóbbi spanyolországi vadászati élményeiről. Sg^rk.