Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-29 / 6.szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, február 29. 6. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Vadászrajzok a mohácsi Margita-szigetből. Havas Sándortól. (Vége.) October 27. A vadászat utolsó napja! Ma reggel azon szándékkal indultunk el, bogy holnap reggel hazamegyünk. Már vagy két óra óta cserkésztünk, Pernöfy már három szalonkát lőtt, én ki sem lőttem fegyveremet, oly rosszul keltek előttem. Ez idő alatt mulatságom abból állott, hogy a szalonka által fölkapart, és csőrével összeszurkált hulladéklepényeket néztem meg közelebbről. Tanúságos volt tapasztalnom, mily sűrűen és mily mélyen volt némelyik lepény átlyuggatva, és még sajátságosabb, hogy a kéreg alatt lévő lyuk sokkal tágabb volt mint felül, mi annak jele, hogy ezt a szalonka csőrével nyomta volt szét, midőn a hullaték által mcgnyirkosodott talajban kukaczot és gilisztát keresett, mi az ő legkedvesebb eledele, és mi aztán más alakban nekünk szolgál nagyrabecsült étkezésül! Hogy ez utolsó' napon szégyenben ne maradjak, társaim elé kerültem s a görönd szélén álltam lesbe, mert azt vettem észre, hogy a szalonka nem igen várja a kutyát, hanem fut előtte. A csel sikerült, rövid idő alatt ekkép kettő jött lövésre s mindkettőt elejtettem, de mintha a sors megirigyelte volna tőlem e kis szerencsét: a kutyám erősen állott, oly sokáig, hogy a másik vizsla is odajött, s ez is állott; vadásztársaim is megérkeztek, s mindhárman készen várakoztunk, körül állva a helyet, hol vizsláink ugy állottak mintha oda szegezték volna; a szalonka végre fölrebbent, mindkettőnk puskája szolt és a szép tiszta helyen mindketten elhibáztuk, és egymásnak szemébe keservesen nevettünk. Később én még két nyulat lőttem, mit Fábián a szalonkánál nagyobbra becsült s örömest czipelte vállán mindkettőt. A nap ekkor is, déltájban, jó melegen sütött, s mi egy feldöntött fatörzsön ülve, jóizüen falatoztunk. Előttünk kis távolságra gyönyörű füzes terült el, mely maga közt más fát nem tűrt. Ily szép füzfa-cso6 l