Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-02-20 / 5.szám
71 e) A lovászati ügyek referensei a bécsi és pesti minisztériumokban. f) Valamennyi depót-igazgató. Tiszteletbeli tagok: a) Azon urak ; kik a választmány által, tekintettel nagyszerű érdemeikre a lótenyésztés terén, mint ilyenek, szótöbbséggel megválasztatnak. b) A koronaországok valamennyi országos fő-állatorvosai. c) Az állatgyógyintézetek igazgatói Bécsben és Pesten. Ennek hivatalos közege a „C e n t r a 1-0 r g a n für die Interessen der Pferdezucht", s egy tetszés szerinti központi gazdasági folyóirat. Ha a mi kitűnő lovas országainkban az országos ménes ily módon rendeztetnék, ez esetben 4—5 év alatt országos fajainknak nemcsak minősége és mennyisége lenne észrevebetőleg javitva és szaporitva, a hátrányos keresztezések meggátolva, hanem ez által oly nemzetgazdasági vagyonosság teremtetnék, mely nekünk hatalmas, nyereménydus kivitelt eszközölne. Ny. Szánkázás G-allicziában. A tudományos utazónak nem tartozik könnyű feladatai közé a sík-tájkép leirása. Ertem ez alatt a teljesen mezetlen, egyhangú lapályt, hol, mintLenau mondja: „Kétségbeesve ölelnénk át egy követ" változatosság utáni vágyunkban a borzasztó egyhangúság közepette. Az ily leírások jelentékeny számából nekem csak kevés maradt meg kitörölhetlenül emlékezetemben : a lüneburgi mező képe Masiustól, s egy hollandi tájkép Conscience Henriktől, azután még a puszta leirása Petőfi egyik szép költeményében. Oly természetes hang van e rajzokban, mely azokat a modern ember előtt igen becsesekké teszi, s nevezhetjük talán romantikus vagy sentimentalisnak. Azonban a természet iránti e mély érzésnek s ez éles felfogásnak a sentimentalismushoz nagyon kevés köze van. A gallicziai roppant sikság megpillantása felébreszti a vágyat, bárba csak egy pillanatra is bírhatni ama mesteri erővel! — Sok oldalról halljuk mondani, hogy ama pillanat bizonyos fájó érzetet idéz elő az emberben, s az ország jelleme a legjobb magyarázatot nyújtja ama rokon-vonásról a lengyel nép lényegében. Azonban derék nyáron sokkal vidámabb, üdítőbb pontokat fedezhetünk fel e síkon : a szétszórt, sürün körül zöldéit kunyhókat, a festői falvakat, az ércz-fényü, fáradhatatlan és kimeríthetetlen viz-ereket. De azért télen sem okoz egyáltalában semmi mogorva benyomást a beláthatlan, sima hómező, mely napvilágnál s a leírhatatlan tisztaságú légáramlatnál már magában a felhők képződésében is oly sajátságos alakot nyer. Csak kivételesen, az év egy részében, a késő őszből a télbei átmeneti stádiumban van ama mogorva, életunt hangulat, mely egy kihalt keret tulajdonának látszik lenni, s mely az embert aggályos előérzetre, vagy nagyon is kevéssé örvendetes geoscopiára vezeti. Eg és föld szürke köpenybe burkolva működnek, ama lehangoló színben, melyet a festők csataképeik hátterére szeretnek alkalmazni, s meglehet, hogy elmerülve a kietlenség bámulásába, talán már sokan intézék magukhoz e kérdést : vájjon nem terül-e el ott egy kitűnő csatatér.
