Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-20 / 5.szám

68 raz galy és tövis hevert; ezalatt valami mozgást vettan volt észre; csöndesen maradtam és azt hivém, hogy szalonka van a galy között, lőfegyveremet készen tartám; egyszerre csak előbuvik egy gyönyörű kis menyétke, világosbarna háta és hófehér válla szintúgy csillogott a nap sugaraiban, melyek ép e helyre sütöttek. Leirhatlan fürgeséggel mozgott s nyúlánk testével hajlongott s bujkált a galyak között. O ide bizonyosan lesre jött, mert az apró madarak, az avarban magot keresve, legürömestebb a földhöz közel eső galyakra szoktak leszállani. Mily jól kiválasztotta magának a leshelyet e kis gonosz! 0 alulról észrevétlenül egy pillanat alatt megragadja a verebet vagy czinegét, mely utóbbi különösen gondtalanul ugrál egyik galyról a másikra. Most is ezek után oly kecsteljes kíváncsisággal nyújtogatta hosszú nyakát s oly kedvesen forgatta kis fejét jobbra-balra, hogy vérengző szándéka daczára lehetetlen volt rá haragudnom ; sokáig néztem a kis lator nesztelen s kigyószerü mozdulatait, s ha nem lettem volna oly közel hozzá, vadászati ritkaságkép meglőttem volna; ekkor azonban eléjött vizslám, s a menyétke egy pillanat alatt a galyban eltűnt, azt hivém, hogy vaczka ez alatt van, széthánytam a galyat és keresni kezdém, de semmi nyomára nem akadhattam ; el sem mehetett innét, hogy meg ne láttam volna, mégis ugy eltűnt, mintha ott sem lett volua. Ez esemény figyelmessé tett arra, mit már az egész ittlétem alatt észleltem volt, hogy e szigeten sok madár lakik, különösen a zenérek, rigók és harkályok faja nagy számmal van itt képviselve; azonkívül a vadgalamb és gerlicze, varjú, csóka és mindennemű vizi madár nagyobb csapatukban volt látható; ez utóbbiakhoz azonban nem lehet férni, mert a tavak szélei tiszták, s nem lehet őket meglesni; a sok bokros és buja növényzet, mely sok magot hullat, a viznek mindenütt bősége^ a sok helyütt meglevő magas erdő, és a mi legfőbb, a nyugalom: seregestől ide szoktatja a lég urait, és ezek még most késő őszszel is itt honolnak, bár máshonnét máirég elköltöztek. Ez okozza, hogy itt sok az orvmadár, és az apró dúvad, mely utóbbi a nagy tölgyek odvaiban telel. (Vége köv.) Nézetek az országos ménesek szervezéséről Ausztriában. (Vége.) A legjobb félvér igáslovak, kivált apalovak, tenyésztésre gyakran épen semmit sem érnek. Csak telivér apalovakkal, constant homogén fajokkal és félvér ménekkel, melyek 2—3 jó nemzedéken át jó előszülöket képesek kimutatni, lehet jól és biztosan tenyészteni. — Normandia az ő szép és erős lovait a jó Merlerault és Contentin kanczákból (egy, már számos évek constant faj) tenyészti, az ö erős, kitűnő, angol telivérrel szokszorosan keresztezett angol-norman félvérméneivel, melyek közül Kladrubban 2 szép és hatalmas példány és 4 kancza található. Katonai állam-ménesünkben pontosan tudjuk, hogy mi rejlik valamennyi saját tenyésztésű félvér mén vérében, mindannyi már többnyire több mint félvér (magasan a vérben, minthogy már számos telivér szülőkkel birnak Pedigreeben), s csak-