Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-30 / 36.szám

588 Sajnos, de e czélok egyike sem éretett el. — A császárdijjak megnyerése vé­gett vásárolt és behozott lovak többnyire csekély becsüek és a tenyésztésre nézve többnyire hátrányosak voltak; mig a hazai tenyésztők, az által hogy a nagy dij jak külföldi győzös lovaknak is nyitva álltak — nem ösztönt nyertek (pedig ez volt a feltételek czélja) — hanem elijedtek. Hisz magunk is tapasztaltuk, hogy a nagy dijjak egyes istálló-társak egyedüli futamaivá (Matches) vagy záp-versenyekké (Walk overs) lettek, vagy legjobb esetben egy pár lóra olvadt mezőnyben végződtek, melly­ben néha-néha lehetett egy-egy hazai tenyésztményt „sereghajtóként" látni. Alólirt tehát azon véleményben van, miszerint a telivér-tenyésztés sikeres eme­lése végett a fentebb jelzett módok mindegyikén önállólag kell munkálkodni; azaz: egyesüljön a kormány az erre illetékes testületek- és alakulandó társulatokkal, egy­részről a telivér-tenye'sz anyag behozatalának elősegítésére; másrészről pedig az államdijjak feltételeinek módosítása által iparkodjon segitni a hazai tenyészt­ményen. Alólirott e czélra következő szabályokat ajánlana: 1. A tenyész-anyag — mének és kanczák — beszerzésének segélyezését. A mi a mének — 1-ső osztályú természetesen — vásárlását illeti, ez egyes tenyésztők ere­jét meghaladván, a kormány feladata lenne; azonban nem kellene az illy méneket egy ménesbe összecsoportositni — mi azok használatát a távoli tenyésztőknek meg­nehezíti, hanem egyenként kerületenként a teli vér-tenyésztők közelében elhelyezni, hogy igy könnyen hozzáférhessenek. A mi a kanczák beszerzését illeti, erre nézve ajánlani lehetne a kormánynak, hogy segitsen olly társulatokat alakulni, mellyek évenként bizonyos mennyiségű jó kancza behozatalát tűznék ki feladatokká, mellycket azután jutányosb feltételek alatt egyes tenyésztőknek árverési uton átengednének. A kormány segélyezése illy esetben abból állna, miszerint biztositaná a társulatot, hogy az illy eladásokból eredő hiányt, bizonyos meghatározott összegig kárpótolja. Igy csekély összeggel — éven­ként tán 6—8000 forinttal többet segíthetne, s aránylag mindenesetre többet — mint a roppant költséget igénylő telivér-ménesek tartása által. 2. A mi a tenyésztésnek a versenydijak általi segélyezését illeti, természetes — ha a fent elmondott nézetek helyeseknek ismertetnek el — miszerint külföldi lovaknak a nagy dijjakrai versenyzésből ki kellene záratniok. Ez volna a feltételek egyik oldala; a mi a többit illeti: elméletileg helyes volna ugyan, liogy az állam­nak mindig csak a legjobb lovat kell dijjazni, s e szerint minden dijjra minden lónak versenyezni lehetne, sőt a nyertesekre sem kellene teher-többletet szabni : de a tapasztalat másra tanit; mert mennyi idő, fáradság, pénz és szerencse kell: hogy végre egy győzős lovat nevelhessünk ! Ha már a tenyésztőnek az a re­ménye sem maradna, hogy kevésbbé jobb ivadék is hozhat valami kárpótlást nyere­ményei által — ugy nemsokára mindenki visszahúzódnék a telivér-tenyésztéstől. — Alólirt ez által nem akarja ugyan ajánlani, hogy az állam-dijjakra „handicap" ho­zassék be, csak annak szükségét akarja kimutatni, hogy a dijjakat osztályozni kell, s az ezekbeni nyertesekre megfelelő teher-többletet határozni. — A dijjak osztályo­zását azonban alólirt nem ugy véleményezi, hogy a dijjak a nyeremény magassága

Next

/
Oldalképek
Tartalom