Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-20 / 35.szám

572 azt következtették: ha tavaly nem volt, biz az idén nehezen szaporodott annyira, hogy egy jó vadászatra érdemes lenne. Való is : bogy tavaly sok kárt vallott a galgóczi és pöstyéni vadállomány, mert az 867-ik év tavaszszal beállott vizáradások, a fáczán és fogoly fészkek igenigen nagy számát elborították, s a viz pengő jéggé fagyott fölöttük. Erről tavaly értesülve, könnyen lehetett gondolni, hogy miután ismét áradat volt, ez idén is elmarad a vadászat, mert nem leend annyi vad mint más sok évben, ámbár nyájas házi urunk illyenkor is csak olly szivesen látja törzs vadásztársait, mintha a legna gyobb bőségben mutathatná be vadasait. Hol és mennyit ejtettünk el naponkint: azt az itt alább következő kimutatás világosan előadja. Ezen eredeti oklevél nyájas házi urunk által velem közöltetvén sietek, bogy szokás szerint ezen lapban azt nyilvánossá tegyem. *) Az idei vadászatnak hü képét akarván adni: természetes, hogy azon kezdjem, miként Galgócz ura és úrnője, a legnagyobb szivélyességgel fogadtak ismét, és a régi nagy várban a szokásos honos kényelemmel láttak el. Jól érzé itt magát mindenki, vidorság füszerezé az ebédet, vacsorát és társalgást; észrevehetlenül állt be az éjj, s kiki teljes megelégedésben kereste fel éji tanyáját, mig a regg reánk virradt, s az élvezett nyugalom után megújult erővel siettünk a nemes vadászat hevélyeinek izlelésére. Es mondhatom, hogy Pöstyénben olly fényes vadászatban vettük részt, millyenben urunk királyunk is gyönyörködhetett volna; mivel nem szelid — figyeljen csak jól tisztelt olvasóm — nem szelid, hanem a szokott vad fáczánok olly mennyiségével lépettünk meg, hogy nem a mennyien voltunk (öten), hanem két annyian, s Lefaucheux fegyverrel ellátva is, sokan üres kézzel néztünk volna a távozó fáczánok után. Pöstyénben minden hajtás kezdetétől végéig, szakadatlanul keltek a fáczánok, legvégül pedig annyi szállott fel, bogy bizton el lehet mondani, miszerint két harmada a fáczánnak távozott el a nélkül, hogy csak lövés is esett volna reája. Sok fényes vadászatban vettem már itt részt, de a mostaninál nagyszerűbb fáezán-vadászatban eddig ugyan nem. Hogy pedig fogalma legyen nyájas olvasóm nak a pöstyéni fáczánokról: megemlítem, miszerint közülök három párt mérlegre téve, sulyuk 16 fontot és 28 latot nyomott. Végül legyen szabad elmondanom: mennyire sajnálom mindazon vadásztársaimat, kik e vadászatot elmulasztották; nemcsak mivel illy korunkban és illy erőnkben itt többé nem találkozunk, de inkább még azért, mivel nyájas házi urunk által nekünk nyújtott annyi élvezetben és ennyi gyönyörködésben kedves vadászbajtársaival szeretett volna hiven megosztozni — koros tapasztalt társuk Gr. Festetics Leo. *) Igen köszönjük a megemlékezést, miután az év e szakában már mindig kiváncsiak vagyunk e vadászatok eredményére. Szerk.