Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-12-10 / 34.szám

548 reájok, s illyenkor sokkal érdekesb, bár nem „handi-cap-es pigeon-shootingot" gyakorolhatunk vele, mint az angolok kézből kieresztett házi galambjaikkal, másfelül nem hiába öltük e galambfajt, mert husa nagyon Ízletes, kivált a fiataloké, és igy kedveskedhetünk vele nem-vadász ismerőseinknek, kik sokkal szivesebben süttetetik a vadgerlét, mint a nyári vagy Ő3zi vadkacsát, sőt még a sárszalonkát is ; mert ezen madarak husa és főleg zsirja — legalább a mi kövér vidékünkön, nyáron mihelyt hizni kezdenek— bizonyos halszagot nyer, s hájukat, hogy e szagot enyhítsük, le kell nyúzni és elvetni, s még ekkor is hagyma szükséges a halszag paralysálására, bár sült vadhoz a hagyma használatát egyáltalában nem ajánlhatom. A vadgerle napjában háromszor jár az erdőkről a talókra és a ritkás kukoriczába, vagy a tüskös földekre, kétszer pedig vizre. Ezen húzásait használjuk fel alkalmas, de nem nagyon sürüs helyeken, különösen ritkás kukoriczában, melly fölött nagyon szeret czirkálni, vagy nád szélét, két bokor közt, vagy fa alatt, melly legalább egy oldalról elfed. Leghálásabb az esti húzás, midőn a tiszaparti erdők és füzetekbe jóllakottan visszajönnek, az éjet ott töltendők. Itt aztán a Lefaucheux sem elég gyors tölthetésü fegyver, mert a vadszárnyas sürün jő, a távolabb fára lenyugodott vadgerle pedig fölriad és ismét czirkál és huz, tehát egy óra alatt 40—50 lövést is tehetni. Például fölhozom az I864-ik évi sz. István napi galambvadászatomat. Egy nappal elébb értésünkre esvén, hogy a galambok már érkeznek, miután tapasztalásból tudom, hogy legkésőbb sz. István napján szoktak megjönni, reggel 5 órakor hárman kiindultunk a Maros partjára, s ott egy hosszabb fiatal füzesben elhelyezkedvén, hét órától kilenczig 72 darabot lőttünk, pedig egyedü velem volt hátultölthető. Es ez változatlanul igy van minden évben, a miért egy német ismerősöm egy illy galambidényre már megjegyzé: „hier kann man sich satt schiessen." A vadgalambok távozása után, még mindig a már kövérré hizott fürjjel sorban jő a sárszalonka (Scolopax Gallinago), mellyet mi tiszavidékiek általában „Moorschnepf

u-nek hivunk, holott e név a scolopax Gallinulát illeti, mellyet mi Becassinnek szoktunk nevezni, holott a Becassine alatt külföldön mindenütt a sárszalonkát (angolul snipe) értik. (Folytatjuk.) A. 0. Lepsényi vadászatok, ii.*) Nov. 21-én. Korán állott be a tél, mert a föld már olly fagyos és száraz, hogy vadászni nem lehet. A lepsényi vadász társaság azonban azon jó reményben oszlott mai napon szét, hogy még nincs bezárva végkép az idei season; s hogy felengedvén az idő és nedvesülvén a talaj, még néhány jó napot tölthet kitűnőnek bizonyult nyul falkájával. Határozatba is ment: hogy az első kedvező idővel a master a tagok működő részét azonnal ismét összehívja és a vadászatokat folytatja. *) A megelőző hajtások lapunk 32- és 33-ik számában közöltetlek.