Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-02-10 / 4.szám

52 szépen húztak és állottak. Mintha érezték volna, hogy most magukra hagyatva, komolyan hozzá kell látnunk. Délutáni egy óráig mindössze öt darabot lőttünk, mindannyit a kutya előtt, ebből Pernőfyre három, reám csak kettő esett. —Ekkor félórai pihenés és egy ital bor után a velünk hozott kis kulacsból, mentünk tovább cserkészve haza felé, és ismét lőttünk egyet-egyet. Két órát tehát a ki- és visszamenetelre, és pihenésre leszámítva, minden órára két szalonka esett, s én az eredménynyel meg valék elégedve. — Ugy vettem észre, hogy cserkésző vadászatkor is jobb a hátultöltő fegyver, ha jó; vadásztársam ennek köszönheti, hogy többet lőtt mint én, ki régi felültöltő puskámtól megválni nem tudok. Azon kellemes öntudattal tértünk haza, hogy addig míg maradhatunk, több napon át kedvünkre fogunk itt vadászhatni. Octóber 24. Tegnap mégis sokat jártam, mit a jóizü estebédnél — mert minden nap csak öt óra tájban ebédelünk — nem vettem volt észre; a mint azonban magányos hajlékomba húzódtam, melynek pitvarában a gazdám fia már erősen tüzelt, úgy érzém, hogy igen fáradt vagyok, s különösen keresztcsontom jelentgeté magát, hogy a bokrok közt több órányi hajlongást megröstelte. E miatt nem tudtam aludni s pipára gyújtva kiültem a tüz mellé. Az éj csöndét távolból hallott sajátszerű kurjongatások szakiták félbe, melyek hivogatás, vagy más jeladásként hangzottak : „juahó" „juahó" szólott egyre; ugyanily hang, csakhogy máskéj) változtatva hallatszott még távolabbról. Kérdésemre, hogy mit jelent ez, gazdám fia azt feleié, hogy a haza nem tért csürhét hivja gazdája össze, vagy hogy talán abból oda maradt egy kettő ; — s midőn látta, hogy válaszán még nem okultam, azt adá hozzá magyarázólag, hogy a sertéseket a szállásokból mindennap kihajtják, s aztán magukra hagyják, ezek tehát kedvük szerint barangolnak a szigeten. Este felé aztán magától hazajő minden nyáj, de sokszor elkésik, ilyenkor igy kurjongatnak utána, mig megjő. A melyek után most kiabálnak, azokat vagy a farkas kergette meg, mi itt nem ritka eset, vagy talán valami tolvaj hajtotta el, mi szintén meg szokott történni. Kinek még most sem jött haza a disznaja, az ugyan holnap bejárhatja az egész környéket, mert a sertés jól ismeri gazdája hivását, s ha meghallja, azonnal feléje fut. Néha öten-hatan is kajdásznak egyszerre, mégis mindegyik nyáj saját gazdája szavát fölismeri; erre ez utóbbi ugy szoktatja az állatokat, hogy mikor reggel és este otthonn eteti, mindig ekép kiabálva hijja őket, és kiabál addig mig esznek. Elbeszélte aztán, hogy ez év folytán a farkas busznál is több darabot falt fel, még ennél is több marhát, juhot és lovat pedig a Bácskából átjött tolvajok hajtottak el.— Ilyenkor, úgymond, magának kell az illetőnek saját jószágát nyomoznia, mert a szolgabíróhoz vagy csendbiztoshoz híjában megy az ember. Az itteni birtokviszonyok és gazdálkodás megismertetéseid még egy más adattal is szolgált éjjeli mulattatom. Kérdé tőlem, nem hallottam-e valamit arról, hogy a szigetet az uradalom és a város között akarják fölosztani.— Midőn erre a tagosítást kezdém neki magyarázni, hitetlenül rázta fejét, mintha azt akarta volna mondani : hogy ebből ugyan nem lesz semmi! Most az illető lakosok ott foglalnak szállásnak, udvarnak és kertnek való helyet, a hol nekik tetszik; a község ugyan tiltja ezt, de