Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-30 / 33.szám

540 a tenyésztésre nem alkalmasnak talált mének azonnal kiheréltessenek; az illy heréltek azután az „Ecoles de drcssages"-ba küldetnek*), vagy magok a tenyésztők által paripákká és hintó lovakká idomíttatnak, hogy a következő tavaszi vásárra, mint tökéletesen kitanítottak mutattassanak be. Az első illynemü vásár szintén Caen ben, húshagyó utáni első hétfőn tartatik minden évben. A külföldi kereskedők már most is nagy vásárlásokat tesznek a Normandiában, sőt Angliából is számos ügynök tartózkodik ott, figyelemmel kisérve az ivadé kokat, s különösen sok mén-csikót vásárolván. Mult évben a kiad rabi ménes számára is vásároltak már néhány mént és anyakanczát kísérlet végett; az idén pedig 14 ujabb kanczával szaporiták számukat, hogy csikóikból a császári királyi udvari fogatok számára hintós-lovakat növeljenek. A porosz állam-ménesek nem rég elhalálozott igazgatója, báró Maltzahn is a legnagyobb csodálkozással volt a Normandia lótenyésztése felett, s a graditzi ménes számára tetemes bevásárlásokat tett. A tenyész-kanczák v. mcnek bevásárlására idegennek legalkalmasb idő az ősz, midőn september-, october- és novemberben a már fent emiitett nagy „ló-vizs gálatok" tartatnak. A használatra szánt paripa vagy kocsilovakat ellenben sokkal czélszeriibb a tavaszi nagy vásárokon kiszemelni, miután egyrészről őszszel a lovak — a kormány bevásárlásai miatt — sokkal drágábbak, más részről azon előny is származik, hogy tavaszszal már kitanított lovakat kap a vevő. A mit ősz szel idősb heréltet kap az ember, ez többnyire vagy formátlanság vagy hibák miatt maradt fel, s figyelmesen meg kell nézni. Félreismerhetlen, hogy a Normandia még egész Európa ló-vásártere lehet, mert már is olly mennyiséget szolgáltathat, mit a Continens egyetlen állama som, magát Angliát sem véve ki. S a császári kormány előscgiti e kivitelt a legszabadelviibb módon, mert az irányadó személyiségek e kivitelben igen helyesen a lótonyész tés folytonos emelkedését és terjedését látják, miután a ménes igazgatóságok elég pénzerővel rendelkeznek, hogy az idegen vevőkkel versenyezhessenek, s igy az országnak az ivadékok legjavát megtarthatják, mig más részről a tenyésztőknek sok kai jobb árakat szereznek. Mint látjuk, az egész tervezet ogyszcrü és világos, és hogy sikeres is, azt a tapasztalás mutatja. Mint bálijuk, a lajthántuli minisztérium hasonló módon akarja jövöre •— á ménesek n.egtörténendö elosztása után — az illető tartományok lótenyésztését nagyobb lendületbe hozni. * *) Ez iskolák vagy idomitó-intézetek 1860-ban állíttattak föl a mostani császár által, s czéljok a lovaknak mind nyereg, mind kocsibai legjobb betanításokat megkönnyíteni, s igy mind a vásárló mind a tenyésztő közönségen segíteni, kiknek egyike sem bir közönségesen se idő, sem tér és alkalmatossággal e fontos műtét kellő kifejtésére. Egyúttal itt a legügyesebb kocsisok és lovászok neveltetnek.