Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-30 / 33.szám

532 s midőn közös akarattal leostoroztuk a falkát, nehogy a holnapi sz. Hubertus napra szüzén föntartott vadaskert melletti sűrűben netalán lévő rókát kiriaszszuk. Nov. 3. Róka és nyulfalka. Találkozó a cserjáki sürü. A mai várva várt nagy nap reggelén a leglanyhább őszi időre ébredtünk fel, mi kétszorezé örömünket sz. Hubertus e nagy ünnepén Először a róka falkával indultunk meg, s mielőbb egy fiatal rókára bukkanván, azt a roppant sebességű falkával csakhamar elcsíptük. Ezután a nyul falkát vettük elő; s nyulat rögtön találván, 31 percznyi futam után ez is beadta a kulcsot. Legérdekesebb az volt, hogy a róka „kill" és nyul „hallali" majdnem egy és ugyanazon a helyen történt. Tizenketten vettünk részt a vadászatban, melynek bevégeztével megelégedetten tértünk haza. Nov. 4. Rókafalka. Találkozó a ruszkai erdő. Tovább egy óránál kerestünk, s mit sem találtunk. Innét átmentünk az egy mértföldnyire eső Hoti füzesbe, mint egyik legbiztosabb rejtőnkbe. Alig bocsátottuk be falkánkat, már is hallottuk ebeink csaholását, melytől megijedve a benne levő nyidak, rohammal törtek ki a szabadba. A benczék roppant száma azonban annyira elbolonditá ebeinket, bogy az előttük kullogó rókát a folyton keresztező nyulak miatt még csak fölvenni sem voltak képesek. Végre két órai folytonos lovaglás után esteledni kezdett, mi a hazamcnetelre kényszeritett. Nov. 6. Nyul falka. Találkozó a kettős csárdáná' Látni és részt venni kellett mai vadászatunkban, mert lcirni lehetetlen nagyszerűségét, s legfeljebb gyönge másolatát képes az ember ábrázolni. Ugyanis egy negyedórai keresés után fölugrik egy erős vén nyul, ugy azonban, bogy ebeink észre nem veszik; néhány másodpercz múlva nyomra vezetjük a falkát, mely felfogván a szimatot, erős iramban indul el. Ekként követtük nyulunkat megállapodás nélkül, midőn az útközben eső hardicsai repczetáblán friss nyul ugrik föl , ekkor ebeink kissé tétovázva, e friss nyulat szemre kisérték meg követni, ügyes ostorászunknak azonban sikerülvén őket mielőbb róla leverni, csakhamar újból fölvették az első nyulat, s a szép mezőny a szenvedély legnagyobb tüzével követte őt árkon bokron keresztül. Végre is nyulunk mindinkább közelebb esett vissza falkánklioz, mignem átalános lelkesültséggel lián gzott a „hallali" riadó. Az iram mindvégig majdnem verseny sebességű volt, és 49 perczig tartó r. Ez volt egyike a leggyönyörűbb vadászatoknak, molyet valaha élveztünk. Nov. 7. Rókafalka. Találkozó a Hoti füzesnél. A rókák sokasága annyira megzavard falkánkat, bogy a komák egyenkint kullogtak el, a nélkül bogy falkánk követhette volna őket. Végre a negyedik róka után komolyan megindult a 34 darabból álló páratlan jelességü falka, de mesterére talált e ravaszban, melly egyenesen a roppant sürü Olsinákba vette iramát, hol a legveszedelmesebb nyolczasokat, tevé. Másfél órai iram után már szemre hajtották ebeink őkemét, s tökéletesen kifáradtan kullogott előttük, midőn egyszerre, mintegy ketté vágva, örökre vagy legalább egy időre eltűnt. Hogy hova lett? nem képzelhetjük, mert a szimat kii ünő volt, s igy el nem illanhatott ollyan könnyen, hanem csakis vagy valami odvás fába bújhatott, vagy épen fára szökhetett fel, mit a beköszöntő esti szürkületben ki nem vehettünk.