Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-11-20 / 32.szám

522 kölyök-diját testvéröccse, az öreg dijat pedig a jelenleg győztes nyerte; pedig alig hiszem, hogy győzelmességök ezzel be lenne fejezve, a mennyiben a november 5-ig tartandó öreg versenynél szintén meglehetős erős concurrentiát idézendnek elő. Addig is mig szerencsém leend öreg agár-versenyünk eredményét közölni*) maradtam hazafiúi tisztelettel Kovácsháza nov. 3. 1868. Simay Ede, egyleti jegyző. Prancziaország roppant haladása a lótenyésztés különösen a telivérek tenyésztése körül — egész Európa figyelmét magára vonja, nem kevésbbé fontos azonban félvér tenyészete is, s miután hazánk e részben is meglehetősen hátramaradt, talán elég érdeket kölcsönzend ez — közleményünk elolvasására. „Francziaországban a félvérek tenyésztésében különösen a Normandia tűnik ki. Nálunk a normán lóról teljesen téves nézet uralkodik, s alatta még mindig azon nehézkes, otromba fejii, apró, fénytelen szemű, loggó fiilü, rövid szalonnás nyakú, merev és nehéz mozgású gömböczöket képzeljük — mint Anno ante 1848. — Pedig mennyire különbözik — ez á valóditól, azt különös elnevezése „Anglo-Norman" is gyanittatja már. Mintegy harmincz esztendeje már, hogy a kormány egész figyelmét a normandiai lótenyésztésre forditá, s a csakhamar mutatkozó eredmények még inkább sarkaiák őt, mindig többet többet tenni érette, s igy e tartomány két fedező állomására — Pin és St-Lo — mindig a legjobb méneket küldte. Két kerülete e tartománynak: le Calvados és la Manche, képezik a lótenyésztés központját. Az előbbinek vidékein tenyész a nagy, erős igás-kocsi ló, mig a másikban egy tömör, izmos paripaló nevekedik, melly ^különösen vadászatra alkalmas, mindamellett gyönyörű phaeton-fogatokat, könnyű szekereseket is szel gáltatnak, az ügynevezett á la Daumont fogatba valókat, s e nemben semmi versenytől sem tarthatnak. E kétféle árnyalatból veszik a tenyész-anyagot a többi vidékek méneseibe — — a szerint a mint igás vagy könnyebb ivadékat óhajtanak, s a mint a talaj mivolta és a körülmények kivánatosbbá teszik. Az alsó-normandiai (la Calvados) lovak általában nem olly erősek mint a felsővidékiek, részint mivel a talaj és viz nem olly tápláló, másrészt az istálló nevelés is kevésbbé okszerűen kezeltetik, s e nagy hatalmas csikók jóval több időt kivánnak kifejlődésükhez. A legeltetés idején szokásos békózás vagy kipányvázás is káros hatással van a fiatal csikók izmainak fejlődésére. A normandiai ló eredete ismeretlen, bár némelyek a mór-betörések, mások az északi népek vándorlásával bejöttnek állítják. Tény azonban, hogy ezelőtt még 50—60 évvel, azaz: mig felfrissítéséről nem gondoskodtak , egy lomha, húsos, vastag csontú tömeg volt, melly mind a sebesség, mint erőfeszítésre nézve messze a mostani megett állt, elegantiáját nem is emiitvén. *) Igen vártuk — de még nem érkezett meg. — A szerk.