Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-11-10 / 31.szám
506 A cambridgei herczegot jeles vadásznak mondja a bir, mint általában az angol úr vadászok legnagyobb részét. Az angliai vadásza tokon a „hibázás" aránylag oly csekély, hogy a continens legjobb vadászai, ha történetesen egy ottani vadászatban résztvettek — rendesen csodálatra kelnek Albion szőke fiainak rendkívüli lövészügyességén. A „Field"ben olvastam a minap egy kis czikket e czim alatt: „Ez aztán igazi skót módon történt" — hogy bárom gentleman, september egyik utó napján, Winchester közelében egy repczeföld átmenete közben 120 foglyot és 5 nyulat lőttek, s az összes lövések közül csak egy volt „hibázott". — Az ily jeles lövészek nem csak egyesével fordulnak itt elő, s nem csak a nagyobb vadászatokon, de az Angliában mindenfelé olyannyira kedvelt „galamblövészeteknél" is mindennap észlelhetők. A dániai királyi herczeg, Keresztély, ki jelenleg a windsori udvarnál mulat, szint ily jeles lövésznek látszik, ebbeli érdemeit azonban ezelőtt — mint a Fama mondja — a koppenhágai udvarnál nem akarták méltányolni, s csak mióta az angol lapok e részbeni ügyességét elismerőleg emliték — gondolkoznak másként a berezeg e „passiójáról." A herczeg ugyanis a mult napokban két kirándulást tett a parkba Seymour tábornok és még két úr kíséretében, s két-két órai vadászat alatt 202 foglyot, a harmadik nap pedig a 8 és 10 óra közti idő alatt 5 őzbakot lőtt; ez utóbbi eset ugyan az ottani körülmények között nem valami meglepő. Megemlítésre érdemesnek tartom még amanversi „yarl" zsákmányát is, melyet négy úrvadász társaságában, bolme-pierreponti vadasában öt nap alatt tett, s mely idő alatt nem kevesebb mint 1019 nyulat, 569 foglyot és 50 tengeri-nyulat lőttek. Nyugati-Skótiában — a hebridai szigetek egyik legnagyobbikán, Lewisen — a rőtvad-állomány kitűnőségénél fogva egyes vadászterületek birtokosainak és vendégeinek alkalma volt a nemes lőva lászatot egész nagyszerűségében élvezhetni. Egy gentleman — Mr. Magnay —• Diana istennő különös kegyében részesült, midőn egy cserkészet alatt a szabadban négy szarvasát ajándékozá neki, mí nem minden ember fiával szokott megtörténni. Egyúttal azonban képzelhetni ez esetből, mily számos lehet ott a vad. Az e szigeten elejtett sok szarvas közül többet a „royal" kifejezéssel tiszteltek meg, mi alkalmasint a nálunk szokásos „koronás agancsár t f-ral egyértékü, ezenkívül több tizest és nyolezast is teritettek le. Ep ily érdekesek Lewis szigetén a „grouse" vadászatok is. Igy például két vadász, kik három nap folytán, de mindig csak három órán át vadásztak, összesen 130 grouseot ejtettek el; két más úrvadász pedig egy délután 41 grouseot lőtt. Egészen sajátságos érzésnek kell a vadász ereit átbuzogni, midőn többnyire az „atlanti óceán" látkörében, vagy épen annak partjain, a hullámok harsogó zenéje mellett üldözi a gyors iramú szarvast. — Mily festői :iz ily vadászat! De ha a britt szigetek vadászatainak kedvező képét nyujtottuk, nem mulaszthatjuk el annak árnyoldalát is bemutatni. Itt is vannak ám orvvadászok! A vadállomány tetemes szaporodása a tiz parancsolat „ne bántsd a másét' féle pontját nem igen tisztelők előtt kedvező alkalomnak tetszett e „jól fizető mesterséget" nagyobb buzgalommal űzni, s igy a vadorzók elleni panaszok napirenden van-
