Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-10-31 / 30.szám

485 helyzetben van, ba nemesebb kanczát vett, mely vemhes, hogy haza hoz/.a, egy hoszszu út esélyeinek kitegye, csakhogy csikaja Erdélyben lásson napvilágot; azután újra felpakolja és sétáltassa nagy távolságra akis csikóval oda, hol alkalmas csődört kap: e kettŐ3 út téli vagy kora tavaszi időben csaknem bizonyos pusztulása a kényesebb és neme3ebb állatnak; vagy ba ezt nem teszi, akkor a nemesebbvérü kanczát otthon elletvén, nálánál alább való csődörhez kell bocsátania; és ez újból nem mozditja elé a tenyésztést, valamint az 1 — 2 éves csikók behozatalát és versenyezhetését is igen korlátozza: azok csak az 500 aranyos dijra futhatván, melyre kevés lónak vau esélye, midőn ugyanazon ló kissebb dijra alkalmas. Módot tehát kell nyújtani a szorgalmas tenyésztő és versenyzőnek, hogy szorgalmának eredményét is láthassa, nézetű nk szerint tehát igy volnának módositandók a feltételek : „Futhat minden állandóan a régibb értelemben vett Erdélyben lakó tulajdonos birtokában levő ló." Több erdélyi ménes és versenyló tulajdonos. A kazsui falka. Mint előre reményltük, falkavadászatunkra a leggyönyörűbb időjárás szolgál. Már is néhány gyönge esőzés lepett meg, mely puhitja az e nyár folytán uralkodó rémitö szárazság által majdnem kő keménynyé vált talajt és elősegíti a jó szimatot. Eddigelé rendes találkozónk ugyan nem volt, miután még a vadász-társaság nincs együtt, de közmegegyezéssel itt vagy amott kezdtük meg a vadászatot, s mondhatom, hogy meglehetős sikerrel, a mennyiben vadászatunk eredménye 6 nyul „hallali!" és 2 róka „kill!" volt. Ebeink, mint már minapi tudósitásomban emlitém, a néhány héti gyakorlatok alatt annyira megjavultak, hogy bármely szakértő falka-vadásznak be merjük őket mutatni. Oly szépen tartanak együtt, hogy mindegyike vezér-ebnek illenék be, fölváltva vetélkedvén a falka élén lehetni, minek következménye az, bogy az első és utolsó eb közt alig van 8—10 öl közeg. Csak is az Újhelyi versenyek végét várjuk, s a társaság együtt lesz Kazsuban. Türelmetlenül várjuk azon első napot, midőn legalább tizen ülhetünk együtt ebédnél kazsui laktanyánk nagy termében; az estvét pedig kedélyesen a kandalló előtt — melyben gyönyörűen pattog a tüz — a legeredetibb vadász adomák elbeszélgetése közt tölthetjük el. Végre mi a kazsui versenyeket illeti, azokat f. évi november 15 én tartandjuk meg, s hogy meglehetős csinosak lesznek, azért kezeskednek az alább megirt propositiók, továbbá az, bogy ismét szaporodtunk egy-két vadásztaggal, mi által a mezőnyök is nagyobbodni fognak. Elvégre vendégekben és néző közönségben is bővelkedni fogunk ez idén, mert a kazsui verseny nem holtan-szülött eszme többé, mint azt mult évben sokan hitték. Kazsu, 1868. okt. 20-án. Sztáray Béla gr.