Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-10-10 / 28.szám

456 nem volt-e benne még egy más érzelem is, mely haragjának villámait fö'gerjeszté, hogy azokat a herczegre sújtsa? — Állítják, hogy igen! — Hanem minő egyenetlen a barcz. Emitt a már élemedett bibornok, komor valóságában, ott egy daliás, bátor udvaroncz, legszebb férfiúi korában, Angliának életvidor s könnyelmű csábi tója! Azonban megérkezett a vadászat napja. Reggeli 9 óra tájban megjelent a király vadász-öltözetében a solymászok élén, a királykúthoz vezető keresztútnál, melyet találkozási helyül tűztek vala ki. Junius hó közepe volt. A compiégnei erdőségek azon korban élénken emlékeztettek még a Valois-k korszakából való származásukra. A renaissanCe-kor, mely a művészetnek és a kézműiparnak egészen más irányt adott, kiterjesztő befolyását az erdőségre és a vadászatra is. A mesterkélt, de a természetellenes kényszerítéstől még mind a mellett ment styl irányadó lön" minden bozótra I. Ferencz király idejében. Arra törekedtek, hogy necsak az erdőség terjedelmét varázsolják láthatóvá, hanem hogy a természetet barátságos külsejétől is megfosztván, a vadászembereknek minél nagyobb eredményt és kényelmet szerezhessenek. Minő élvezettel szivta a levegőt a király eme szép, eme magasztos, a külvilágtól külön vált erdőségben. Nagy, pompás erdei mezőségek, mérarányosan alkotott fasorozatok és utvonalok, festői ösvények, s gazdagság a vadakban, mindezek oly ingert kölcsönöztek az ily vadászati kirándulásoknak, minőt jelenleg a compiégnei erdőségben hiában keresnénk. A királykút környezetén nagy sürgés-forgás támadt. Szép hölgyek, Medicis Katalin korából való festői lovagöltönyeikben, kellemteljesen hajlongtak paripáikon, csipkegalléros, piros zubbonyos daliáiktól körülfogva, kik strucztollas figarókat s hosszú hajazatot viseltek, bőrből készült bő fehér nadrágaik pedig szalagok és füzőszíjjakkal levén térdeikhez erősítve, egészen városias kinézéssel birtak. A király is ugyanoly öltözetben jelent meg mint vendégei, csakhogy széles égszin szalagon hordá szive felett a szentlélekrendnek gyémántokkal ékesített jelvényét — az ezüst csillagot, mig kalapja mellett kék és piros tollak lengedeztek. Maga a bibornok is lóháton jelent meg, királyi testőr-öltözékben. Elég jól megülte a lovat. Anna királyné legszebb virágkorában volt még akkor, még nem olly rég volt, hogy mint Európának legszebb herczegnője Francziaországba jött, bogy sorsát XIII. Fajossal megossza. És mit, kit talált ? Egy gyanakvó, csaknem lélekszegény fejedelmet, ki mindenható miniszterétől függött; szines-mázos szolgai udvaronczokat, komor zárdai csöndességet. Keble nem talált élvezetet. Mindenről le kellett volna-e tehát neki mondania ? A királynénak nem volt szüksége piperére bogy a többi hölgyeket szépségés kellemben fölülmúlja. Csodaszép paripán ült, mely mintegy büszkének látszott lenni a kitüntetésre, melyben részesült. Minden mozdulata magas származásról s hiv engedelmességről tanúskodék. Ezen nemes vérű paripa Buckingham herczeg ajándoka volt, a ki még azt' a vincennei erdőben, a legutóbbi szarvasvadászat alkalmával is lovagolta.