Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-10 / 25.szám

405 lőtt. Ha meggondoljuk hogy egy fiatal grouse mintegy 1 'l

2 fontot nyom, úgy e gentlemaneknek a hús-szerzési medaillont nem lehetne megtagadni. A Yorkshirei mezők többnyire szomorúan néztek ki, ezek sokat szenvedtek a turfa-égések által; volt ugyan pár hely, hová ugy látszik a grousek tömegesen menekültek s itt 460-at el is ejtettek. A rétség több mértföldnyire kiégett s sok grousenak szenesedett csontjaira akadtak. A gyújtogatok fejére 50 font volt kitűzve, s mint mondják, pár már kézre került. A héja (Astur) betanítása. Ha már hozzászoktunk is, hogy csak a sólymot tartsuk vadász-madárnak, még is, úgy látszik, a régibb időkben inkább a héját használták e czélra, mihez erős alkota, vérszomja és bátorsága egyaránt képessé tevék és teszik őt még most is. A sólyomtól rövid kerek szárnyai és repülése által különbözik, 2 láb hosszú szárnyaival 3 V

a lábnyi tért fog be röptében. Farka kerek, erős lábai sárgák, éles fekete kai' mokkái. Sötétkék és igen görbe csőrje hegyes kampóval bir. Felsőteste barnaszürke, hasa fehér barna sávolyokkal. A szemekből a nyak felé fehéres csikók szaladnak.. A szem csillag sárga. A hamuszürke barnaságu farkon sötét keresztcsikok vannak. A nőstény jóval nagyobb a bimnél s alsó teste szembetünőleg világosb is. A héja (Astur) leginkább bükkfára rakja fészkét száraz ágakból; nősténye három—négy veres sárgás és fekete pettyes és csikós tojást fektet. A héja minden erdei és mezei szárnyasállatra nézve veszedelmes, különösen a fáczánokra, — nem kevésbbé a fiatal nyulak és libákra nézve, melyek csoportjából rendesen kiveszi vámját, mig a hozzá hasonló ragadozókat is, mint a vércse és kisebb sólymok — sokszor felfalja. A fogságba jutott héját tojással hamar meglehet szoktatni. Élelme apró egerek, aprított marbabus, fiatal galambok és varjukból áll. Azt gondolhatná az ember — hogy a vadászatra idomitandó héját még fiatal fészkes korában kell elfogni. De nem igy van, sőt hogy a vadászatra alkalmas és hasznos legyen — inkább csak akkor kell fogni, ha márkiszárnyalt s egy idő óta élelmét maga hajhászta föl; másként és fiatalabb korában fogva, buta marad és vadászatra alkalmatlan, mig ha a rablási vágy már fölébredt benne — könnyebben idomítható is. A fiatal héjákat egy — fészkük közelében felállított csalogató-csapóval fogjuk, a vénebbeket pedig őszi és tavaszi időben a héja-kosárban, melyet fáczánosok közelében kell fölállitni. A foglyul esett fiatal héjjának a csapóbóli kivételénél igen vigyázni kell, bogy tolla ne törjék'; kendőbe kötve kell hazavinni, hol azután bőr-sipkát húzunk fejére, szárnyait szíjjal lekötjük, hogy ne röpködhessen, és a falba ütött léczre ültetjük. Miután itt egy egész napig pihenni és gondolkodni hagytuk — levesszük sipkáját és etetését kísértjük meg. Eleinte majd vergődik, nagy szemeket mereszt, és vissza hátrál a meddig tud — majd karmaival kiüti kezünkből a kinált húst, egyszóval: durczáskodik. Nyájas szavak és hang, meg az éhség azonban majd ráveszik, hogy a nyújtott hust barátságosan elfogadja. Ha ennyire jutottunk, úgy elvesszük sipkáját és rövid lábszijra tesszük, majd szarvas-