Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-08-20 / 23.szám

374 Midőn ez bekövetkezett, leszállnak, körülveszik az állatot, s várnak leírhatatlan flegmával, mig az állat gyenge mozdulataiból kilesik, hogy veszély nélkül ahoz közelíthetnek — meglepik, s egy perez alatt kivájják szemeit, s szétszaggatják finomabb részeit. Többször elijesztik e fekete sereget a vonagló állat convulsivus mozdulatjai, de ez csak addig tart, mig minden neheztelés vagy harag nélkül — a legnagyobb közönyösséggel, egy pár erőltetett ugrással egyik oldalról a másikra kerekednek. Ha a lágyabb részeket felemésztették — a hasra jön a sor. Mint ügyes bányászok behatnak a hulla belsejébe — nem hagyva egyebet az oldalcsontoknál és a bőrnél, mely a maradékot a nap veröfényétől megőrizze. Ebből leginkább kitetszik, hogy a döghust inkább szükségből mint vonzalomból eszik. Ha kisebb állatokhoz jutnak, összezúzzák azok csontjait, és felfalják csontostól bőröstől, ha valamitől megijednek, épp olly könnyen oda hagyják martalékj ukat. Hajtsárok beszélik, hogy ezen ragadozó madarak összegyűlnek az esőzés ideje alatt, nagyobb állatok megtámadására is, — sőt nagyon valószínű az is, hogy ha egy eleven emberi test, kezénél lábánál megkötve, az önvédelemre képtelenné tétetnék. Ki lenne téve támadásaiknak — s áldozatul esne kielégithetlen étvágyuknak. Ez egy következő történetre emlékeztet. Egy hajtsár, megbízatva egy bizonyos mennyiségű ezüst Vera-Ciuzbai szállitásával, elveszíti egy napi járásra e várostól egyik öszvérét 5000 p. értékű ezüsttel. Ahogy az átadásnál ezt észrevevé, rögtön^visszalovagolt a jött útra, s nem figyelt egyébre, mint a kányák repkedésére. Ezen csalhatatlan jelt követve, feltalálá nem sokára a teher alatt összeroskadt muláját, mely támadói ellen magát már csak alig védelmezhette. Mexico elfoglalása előtt nem/voltak oly számosak mint jelenleg. A spanyolok, csakhamar megismerve ezen madarak huszonvehetőségét — jónak látták ezt az indusokkal is megismertetni —• s igy védeni kezdék őket. A spanyolok nem csak hogy e fajt Cubára áttelepítették, s az angolok Jamaicára vitték, hanem mqg azonkívül a törvények oltalma alá is helyezék. Senkinek eszébe sem jut ezen állatokat bántani, legfeljebb idegen utazók vadászszák őket, de meg is kapják büntetésüket, mert a hulla olly penetráns rosz szagot bocsát vonaglása közt magától, hogy mindenkit tovább üz magától. Kevéssel nagyobb a mi hollónknál — feje , nyaka, egészen a begyig meztelen. Végül legyen megjegyezve, hogy szinte egészen némák. Párosodás ideje alatt elhagyott helyeken összegyűlnek, s egész társaságot képeznek. Fészkeiket a fák legmagasabb csúcsaira helyezik, melybe 4 tojást raknak. László Béla