Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-31 / 21.szám

337 A róka-vadászat Angliában. Nem rendkívüli vonzerővel birhat-e a rókavadászat az angolokra, midőn az e mulatság iránti szenvedélyt a legkeserűbb leczkék sem hüthetik le? Igy a múltkor egy asztali társaságnál egy illy sportsmanról beszéltek, ki betörött oldalbordával s zúzott karral feküdt. „Mikor nyargalhatok megint — kérdé mindenekelőtt az orvost — a falka után ?" — „Hagyjon fel most az illyen gondolatokkal; kegyednek nyugalomra van szüksége." — „De hát mi lesz belőlem, ha az idény zártán jelen nem lehetek? ..." — „S mikor lesz az utolsó futam." -- „Három bét múlva." — „No, úgy meglehet, édes uram — hogy bárom bét múlva felkelbet s nyakát törheti" - viszonzá a boszankodó orvos. Az illy tragikai események éppen nem ritkák a róka-vadászatnál, s nem egy lordot említhetnék, ki e mulatságnál halálát leié. De hát mi haszna e hiú és üres czélra elvesztegetett bátorságnak ? . . . kérdezhetné valaki, s magam is igy gondolkodtam. De a „fox-hunterek" más szemmel tekintik a dolgot. A róka-verseny az, melly Nagybrittaniában a csatalovak typusát tisztán fenntartja, s aztán e nyaktörő hajtás növeli a lovnglásbani ügyességet, s igy a legjobb lovassági tiszteket képezi. E nézetök bizonyságául a rókavadászok Wellington hgre hivatkoznak, miután ő e hajhászatot az angol lovasság iskolájának tekinté, annyira, hogy adjutánsait csak is róka-vadászokból választá, s sokszor nagy áldozatokat tett e vadászat érdekében. Egyszer valami kopó-falkáról beszéltek előtte, mellyet aláirások utján akarnának beszerezni, de hogy a pénzbeli nehézségek igen akadályozólag hatnak stb. „No" —• mondá szokott kurta modorában „gyűjtsenek önök a mennyit lehet, s a hiányt irják az én nevemre." — Ez a hiány pedig nem kevesebbet mint 600 fontot tett évenkint. „Ki ne emlékeznék" — kiáltnak föl a sportsmanek Angliában — azon dicső lovassági támadásra Balaklawánál, melly még a francziákat is csodálkozásra gerjeszté." E lovassági „hajrá!"-t egy derék rókavadász vezényelte; képzelhetni, millyen lenne egy fox-hunterekből álló ezred ! S nem lehetlen, hogy ha valaha Angliát egy benyomu'ó idegen hadsereg fenyegetné — csupa rókavadászokból is alakulhatna egy pár illy ezred! Azonkívül a rókavadászat egy hatalmas közvetítő az egyszerű gentleman és a gazdag lord között, kik különben vidéken egészen elkiilönözve, meglehetős unalmas életet élnének, a rang válaszfala által távol tartva egymástól; mig igy a futam hevélye s az asztal vendégszeretete által önkéntelenül melegebb érzésekkel vannak egymás iránt. A vadászat hasonlít a szabad kőmivességbez, tagjai élénk közlekedésben vannak egymással s kölcsönösen segítik is egymást. Minden sportsman testvérje a másiknak. En magam is tapasztaltam a befolyást, melyet a vadászat az angol szokások egy nevezetesb részére gyakorol: a szabadabb társalgás és a vendégekkeli barátságos érintkezés által. A squire maga igen nyilt és vig kedélyű is volt. Neje, mint nekem mondák — igen sok ismerettel birt, de mint az angolnők nagy része, nem sietett velők tündökölni, ellenkezőleg a másországbeli nőkkel, kik sokszor olly tárgyakhoz is hozzá szólnak, melyről fogalmok sincs.