Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-31 / 21.szám

334 nak, hogy ez országos ügyet a hasznosság e's tökély olly fokára emeljék — mint ezt kivált Magyarország már e részbeni történeti hírességénél fogva is megkívánhatja. Mindezekre nem adhatunk feleletet; nem ismeretes előttünk, hogy ez ügyben valami történt volna. A puszta jóakarattal azonban nem elégedhetünk meg, itt tenni kell s pedig mentől előbb és egész eréllyel; erre pedig a legelső lépés, hogy a miniszterinm ez ügyre vonatkozó osztályába értelmes s a lótenyésztésben practice jártas olly egyéneket alkalmazzon, kik e részben már országszerte ismeretesek, — ne pedig csak frázis-gyártókat és az elmélet ködében tapogatodzó sokat Ígérőket, kikben talán megvan a jóakarat — de nem a tehetség. Az országos lótenyésztés emelésére eddig használt anyagok az állami ménesek és hágó-mének voltak; az ösztönzésül szolgáló eszközök pedig a versenydijjak, lótenyésztési-jutalmak és magános hágatók segélyezéséből állottak; végre még a magán egyesületek, mint p. o. a pesti lovar-egylet, a vidéki gazdasági egyesületek, és a bécsi jockey clubb tevékenységei. A mi a lótenyészdéket és méneseket illeti — ezek mindekkoráig nem tettek annyi hasznot, mint tőlök várni lehetett volna, -— ez azonban nem annyira az ő hibájok, mint az országos hatóságok és tenyésztő közönségé. E részben más utat módot kell választani, mi most annál könnyebb lesz, mert a kétfelé osztás után mindenik ország saját körülményei és szükségeihez képest intézkedhetik. A mi már a felosztást illeti, erre nézve különféle véleményeket hallottunk : mig itt Bécsben a 70: 30-as féle quota felosztásról álmodoznak, addig Magyarországban a ménesek körül több mint 80 év óta tett költséget és fáradozást emlegetik^ ennélfogva ennek legnagyobb részét mint tulajdon szerzeményüket tekintik és követelik. A delegatiókban is ezen a hangon beszéltek. A legegyszerűbb volna megfelezni, csakhogy ez meg gyakorlatilag okoz nehézségeket, s nehezen lenne belőle egyik félnek is haszna. A lótenyészdék megosztása — hogy csak erről szóljunk, mert a hágómének megosztását könnyebben létesithetőnek tartjuk — mind Ausztria mind Magyarországra nézve káros és költséges lenne. Ausztriára nézve azért, mert ott előbb még helyet kellene keresni és berendezni az osztozásban kapott részlet számára, mi nagy költséget okozna ; Magyarországra nézve pedig azért, mert a Lajthán túlra vitt mennyiség által nagy ür támadna egyszerre, s a magánosok nem olly könnyen és olcsón juthatnának jó teny ész-anyaghoz mint most, s Magyarországon mindemellett is a költség nem sokkal kevesbbednék, mig Ausztriában aránylag tetemesbre növekedne. Már pedig egyik országnak sem áll érdekében, hogy egymásnak fölösleges költséget vagy kárt okozzanak. Azért hát véleményünk oda menne, hogy az osztozás elméletileg, azaz a költségek viselésére nézve — legyen az aztán már akár 70: 30, vagy 50: 50 — kimondassék, de a ménesek és tenyészdék — legalább egyelőre — szét ne osztassanak. Igy mindenik félnek meglesz a maga haszna. Ausztriának ugyanazon haszon mellett nem szaporodik a költsége, Magyarországnak pedig a mellett, hogy az egész