Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-20 / 20.szám

330 nyaka-csigolyájára ugorván, kitörte azt. Szegény Antinous, még egy pillantást vetett gazdája és annyi győzelmen át lovasára, s aztán behunyd szemeit a csaták me zején. A szerencsétlenséget okozó ló Jachmanu kapitányé, s mint Sporn megjegyzi : különös hogy e két ur még soha se tudott egy versenyben a nélkül futtatni? hogy egymásnak bajt ne okoztak volna. Négyszer futottak eddig együtt különböző pályákon, s mind a négyszer baj történt velők. Marquis of Hasting lovainak az utolsó Derbyben olly megfőgballan módon elmaradása úgy látszik éles vizsgálódás tárgyát fogja képezni. Admiral Rouss ugyanis indíttatva érzé magát e dologróli véleményét a lapokban nyíltan megmondani, s egyúttal az idomárnak Jolin Day-nak szemére veté lelkiismeretlen eljárását. John Day e miatt kényszerítve volt az admiral ellen egy rágalmazási-pört kezdeni, melly elől azonban ez nem tágit s gyűjti az adatokat. Fraucziaország vadállományához. A „Revue des eaux et-forets" kimutatása szerint az 1866—7-ki idényen az állami erdőségekben lelőttek vagy elfogtak: 246 farkast, 1032 vaddisznót, 2125 rókát, 318 borzot, 238 vadmacskát ('?), 215 nyestet és 187 görényt. A hasznos vadakról semmiféle kimutatás sincs, miután az erdőségek mind haszonbérbe vannak adva, s a bérlők titkolóznak ezzel, az erdő.nestereknél pedig puskát is alig találhatni, minek káros következményei napról napra jobban mutatkoznak. Csak is a császári vadasterek hivatalnokai élvezhetik egész Francziaországban a vadászatot. Verebek Newyorkban. 1865 tavaszán 8 pár verebet vittek át Angolországból Newyorkba, hol az Union Square parkban eresztettek szét. Az uj kiváudorlottak gyorsan szaporodtak s jelenleg már vagy 600 főre megy a colonia, nagy örömére a newyorkiakuak, kiknek igen tetszik ez életvidor s mindig táoczoló madár, mely télen-nyáron elevenséget hoz a parkokba, utczákra, s mindenüvé befurakodik, épen mintegy valódi yankee ; alkalmasint e szerénységök miatt (!) kedvelik őket annyira. Oregonba, az Egyesült-álTamok egyik legnyugatibb tartományába hívják a vadászatkedvelőket, kik gondtalanul akarnónak pár hónapot eltölteni, vagyis inkább az Európát vizözönnel elboritni akaró politikai árból menekülni. A Missisipp

; és Missouri közti roppant terület — irják onnan — melyet még 20 év előtt csak a vörösbőrüek csatangoltak be, ma már 6 államot és vidéket foglal magában, s a 300,000 indiánon kivül mintegy 1 millió fehér lakossal bir. De azért ne higyje valaki, hogy a fehérek fejszéje már minden erdőt kiirtott s minden vadat elkergetett, találni ott még úgy két mint négylábú rőt-vadat eleget. Olyan lapátos szarvasokat lőhetni ott még, melyek feltöretlen 500 egész 800 fontot nyomnak, van azonkívül őz, vaddisznó, sőt feke'e leopárd is. A gyönyörű völgyeket átfutó folyókban megszámlálbatlan a pisztráng — ugy, hogy egy ott megfordult angol szavaállitásaként, ö egy közönséges horoggal, egy egyetlen délelőtt 100 fontnál többet fogott öszsze. A Columbia folyóban pedig annyi a lazacz, e drága bal — hogy igen nagy kereskedést lehetne űzni vele. Azért, a ki teheti — mondja az angol még egyszer; nem bánja meg. Európából 14 nap alatt oda át van kényelmesen, New-Yorkból a hires Pacific-vasuton, a világ e nyolczadik csodáján repül át San-Franciskóba — mi már a mellett, hogy maga is megérdemli a kirándulást, legfellebb 12 vagy 20 font