Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-20 / 20.szám

Hétfőn, julius 20. 20. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Egy cormoran-gyarmat. Nem kételkedünk, hogy olvasóink előtt ismerősnek fog e név tetszeni, s még is vállukat vonogatják az első perczben, nem jutván hamar eszökbe e madár mivolta. — Jelen pár sor, mint hisszük ép olly érdekes mint mulatságos ismertetését fogja adni e ritka szárnyasnak. Ha az ember az Eszaki-tengeren Swinemiindéből Putbusba gőzhajóz, s a westwinef rak partokat és világító-tornyot elhagyá, a hajó nyugatnak fordul a szabad tengerre ki, s Usedom északi partjának hosszában a Mönchgut nevü félsziget felé halad. Az usedomi partok kezdetben, Swinemündenél, alacsonyak és kopárak, messze benyúló legelők, apró dombok és fekete boróka-cserjésektől szegélyezve; — mind olly dolog, melly igen egyhangú, bogy úgy mondjuk szomorú jelleget ad a tájnak. Csak egy mértföld után emelkedik a talaj; a partokat vén tölgyek és cserfák borítják, mellyek közül a beringsdorfi tengeri fürdő csinos kéjházai tekintgetnek ki. Még egy félmértfölddel tovább, s a part egyszerre meredek 200 láb magas hegygyé emelkedik föl, az úgynevezett „Seeraben-Berg"-gé, mellynek tetejét egy — a nedves tengeri légben mindig frissen zöldellő — bikkfa erdő koronázza, messzire kilátszván a tengerre; ez erdő közepéből még egy fatorony magaslik ki. E bikkfa-erdőcske a Pudaglai erdőhöz tartozik, s a gyönyörű kilátás miatt, mellyet róla úgy a szárazföld mint a tenger felé élvezhetni, számos és messzeföldrol jövő látogatásnak örvend. Egyfelől a csendes erdő, homályos 03 titkos rejtélyeivel, másfelöl a széles tenger ragyogó tükre, mellyet az északi ég kék boltozata keretez be. A nép azért nevezi e begyet „Seerabenbergnek" mert egy madárfaj, a cormoránok vagy tengeri varjuk, mellyek vázlatát alább megkísértjük, soká tanyáztak az