Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-10 / 19.szám

302 A vadászat Francziaországban I. Napoleon alatt. i. A nagy Napoleont a természet mindazon kitűnő tulajdonokkal megáldotta, mellyek a hadvezért s az ügyes kormányzót képezik, de a tulajdonképi sport fo^a'mat, a vadászat iránti szent tüzet, megtagadta tőle. Daczára ennek, mégis fényes vadász-személyzetet tartott. Erre őt két hatalmas ok ösztönzé. Az egyik egészségügyi, a másik pohtikai természetű volt. Rögzött dugulásban szenvedvén, azt hivé, hogy a vadászatbani felhevülésben meglelte erre nézve a valódi gyógymódot. Las Cases-va'i beszélgetése közben maga mondá Szent-Ilonán: — - Illy felhevülések mindig bizonyos benső válságot idéztek elő bennem, mellynek mindannyiszor megvolt ohajtott eredménye. Ennyit az egészségügyix-ől. Lássuk mo3t a politikait. A fi •anczia királyok már kezdettől fogva mint hatalmas vadászok voltak ismeretesek a hadsereg előtt. A népnek a vadászcsapatok pompájával imponáltak, vadászszemélyzetöknek fényes egyenruhája, s a lovak és kutyák, mint élő anyagok, örömteljes pompája által. A franczia nép ezer és egy oknál fogva szerette, ha uralkodói fényt űztek. Napoleon elmés uralkodó volt, s e részben nem akart hátra maradni elődei mögött. O alatta a fő vadászmesteri-rangot Bertbier Sándor, neufcháteli és wagrami herczeg vitte. Ez alatt állott egy kapitány-parancsnok, Hannencourt báró, és két hadnagy, Bongars és de Coqueray bárók. Girardin gróf tábornok a lővadászat (chasses á tir) kapitány-parancsnoka volt. Beauterre lovag volt az első fegyverhordó (!) — premier porte-arquebuse. — Devienne és de St. Perin urak, mint császári vadász-apródok működtek. Császári vadász-erdőmesterek voltak: d'Hannencourt, Yersaillesben ; de Lauriston, St.-Germainben ; Serracin, Rambouilletben ; de Calabre, Compiégneben; de Boisd'hyver, Fontainebleauban és Bernardi, Stuppinigiben (Turin mellett.) Az udvari vadászhivatal mellett felállította Napoleon ismét a Louvetier de Francé hivatalt, megbatározott működési körrel. Minden pagonyra nézve egy Capitaine de louvetrie (farkas-vadászmester) állíttatott fél, s e diszállomások elnyerhetéseért a legelső nevek viselői törekedtek, mint például a Grimaldiak, Monaco herczegei; a Gontant-Bironok, a Montesquieuk s a Salm-Dyk grófok. Az egyes kerületekben, mint a farkasvadászat hadnagyai, működtek tábornokok, prefectek, vagy pedig a legelőkelőbb vadászok. A „császári palota illem-könyve" 77. §-t tartalmazott, mellyek az udvari vadászati szolgálatokra vonatkoztak. A legnagyobb gondossággal volt ebben följegyezve ugy a fővadászmester, mint szintén tisztjeinek teendői, tulajdonságai és előjogai.