Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-30 / 18.szám

282 Elkedvetlenedve, s a sikertelen vadászat miatt meglehetősen lehangolva, meg is kezdék már néhányan a visszavonulást, midőn a vadászok egyike, nem messzire állásától, egy hatalmas medve fris nyomait vélte felismerhetni, s e felfedezését elég hangosan tudatá is környezetével. Bizonyos jelekből következtetve, a medvének csak rövid idővel ezelőtt kellett e forgón átmennie, mi a karban észrevehető dissonanceot kellemes hangzású accorddá változtatá. Messze nem lehetett, ezt a tömeg csakhamar kiszámitotta, s a remény újra és gyorsan fogamzott meg bennük, hogy mégis csak sikerülni fog a puskákat kisütögetni. A hajtók lábai újra élénkülni kezdtek, a lárma és zaj sokkal áthatóbb lett mint bármikor is, a zenészek tomboltak, hogy a hegyek viszhangoztak bele, s egyszerre egy sürü fenyvesbokorból irtóztató orditás lön kivehető, melly némelyeket félénkké és ingadozóvá tőn. Hasonlóan egy darab sziklához, melly a tömegtől elválva, hauyathomlok zuhan a mélységbe, lerombolva mindent, mit útjában talál, törtetett keresztül a medve a váratlan megjelenés felett megrémült hajtók és vadászok között, s mint valami óriás gombolyag, ugy gurult a völgybe alá. A dühében kitördelt galylyak és vékonyabb fatörzsek recsegése még sokáig hallható volt. Természetesen, ugy vaktában utána küldöttek néhány golyót, de a mellyek bizonyára más irányba mentek, mint a hatalmas medve bundájába. Felvillanyozva a legkiválóbb vadászok tüzes bátorsága által, a hajtók is újra jókedvet mutattak, s a vadászat a begyről le, természetesen már nem a legjobb rendben ment. Vadászok és hajtók egy gomolyba keveredtek, s ez utóbbiak még összeveszettebben tomboltak és kiabáltak.' Illy körülmények között már jó darabot haladtak a hegyről le, a nélkül, hogy az óriás vadat valamelyikük megpillantotta volna. A lárma és lövöldözés, s az ágak és bokrok sajátságos recsegése és ropogása által álmából felriasztott Miska gondolá magában, hogy talán jó lenne, ha észrevetlenül oda csatlakozna a hegyről lerohanókhoz, nehogy váratlanul meglepjék búvhelyén, s aztán érdem szerint gúnyolják és ingerkedjenek vele. Gyorsan talpra ugrott tehát, s lődorongját vállára veté, azonban alig haladt egy pár lépésnyire fekhelyétől, a mint kövek és hantokkal együtt egy nagy idomtalan fekete tömeget látott lefelé gurulni, s mig Michelünk ott találgatná, mi lehet az ? . . • a gombolyag kiegyenesedik, s Michelünk ott áll az eszeveszett üldözés és sziklát rázó zsibaj következtében nem a legjobb hangulatban levő medve előtt, alig egy ölnyi távolságra. Menekülnie lehetetlenség volt, s a hősiességtől soha meg nem szállott Miska, már első rémületében elveszté eszét s testének minden ruganyosságát. Ugy állott ott mint egy kőszobor, szemben a borzasztó ellenséggel, csak egy homályos óhajtást forgata még agyában, hogy minő szívesen olvastatna ő tizenkét misét a kapucinusok zárdájában, ha az ég oltalmát kinyerhetné e mostani szorultságában. A medvének nem volt kedve e találkozás felett még tovább is bámulni, szük-