Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-20 / 17.szám

266 nalc alkalmatlankodni, s éjjel az egyik vagy másik közülünk bizonyosan félébred, hogy a halak után nézzen. A padlózaton fekvő zsinórok vastagok és erősek voltak, oly minőségűek, milylyenek a mély tengerben való halászatra szoktak használtatni. Keli is hogy erősek legyenek, mert nem egyszer megesik, hogy 100 fontos teknősbékák, vagy 80 fontos és ennél is nehezebb halak akadnak belé. Ez alkalommal is fogtunk egyet, melyet egy mázsánál nehezebbre becsültünk, mázsánk azonban nem levén, nem mérhettük meg. Egészben véve biz ez igen nyers és czivilizálatlan neme a halászatnak, mely e vidéken űzetik, s én a vadászatot mindig többre becsültem, legalább mig Texasban tartózkodám. Másnap reggel W-nél még három társat találtunk, s igy összesen hatan voltunk; miután az elkerülhetlen áldomást megittuk volna, elindultunk. Volt az expeditiónál 2 kocsis, és 3 néger, ez utóbbiakat lóra ültettük, sónindegyik mellé még egy vezeték lovat adtunk; — ezek vadászlovak valának, s szokniok kelle a puskaszóboz és egyelőre az elejtett vad hazahordásához. A kocsikra rakattak még: takarók, az én nyergem, liszt, burgonya, szalonna, zab, egy sütő rács, egy vasserpenyő és számtalan más apróság, mely az erdei tanyázást tűrhetővé sőt kellemessé vala teendő; rosz idő esetére elhatároztatott, hogy Little Bili Elliot számos, a környéken fekvő majorjai és szállásai egyikében keresünk menedéket. Little Bili, egy alacsony, köpczös kis angol volt, ki valahol Melton Mowbrey közeiében született, s gyermekkorában az ottani vadászistállók egyikében a lovakat vakarta s tisztogatta; most saját szorgalma s élelmessége által meggazdagodván, volt magának is lova akármennyi, azonkívül szép nagy jószága, néhány száz darab marhája, végre kedves neje és gyermekei. Engem s a többieket, bár több mint 7 mérföldnyire laktunk tőle, mégis szomszédjainak nevezgetett, s igen szívélyesen fogadott. Különösen érdekeltnek mutatkozott irányomban, s ezer meg ezer kérdést intézett hozzám Angolország és különösen az ő hajdani szülőföldje felöl; ez utóbbi vidéken nem lévén ismeretes, kíváncsiságát sajnálatomra ki nem elégíthettem. Nem tudom, hogy van, de mindig azt vettem észre, hogy az angol, ba hazájától elszakad és sok ideig él külföldön, különösen Amerikában, régi hónát valami kis helységnek nézi, hol mindenkinek kell hogy ismerje egymást. Little Bili barátunk sem győzött eléggé csodálkozni, hogy azon számos személyek közül, kikkel ö Méltón Mowbreyben járt kelt, egyet sem ismernék. A komphoz értünk, a lovak, kocsik stb. tüstént átszállittattak a folyón ; az elsőkkel különösen azért siettünk, mert tartánk tőle, hogy ha közülök valamelyik netán a kötőfékről elszabadulna, haza talál futni, igy már most a folyó lévén közöttük s az istálló között, erre kevesebb volt a lehetőség; mert hogy a széles Rio Coloradot átuszszák, nem igen valószinü volt; a kocsikat azért tartottuk szükségesnek átszállítani, hogy hirtelen rosz idő esetére legyen hova rejteni ágyneműinket s egyéb az eső által romolható holminkat.